...avagy egy digitális nomád sirámai (1500 szó, 7 perc olvasás)    Az utóbbi időben egyre inkább kezd elegem lenni az utazásból. Lassan 6 éve csinálom ezt a „digitális nomád” életformát, ami a végülis csak annyit jelent, hogy az interneten keresztül dolgozom, és különféle helyekre sodródom…

Még a dohai reptér kapcsán jutottak eszembe a lisszaboni élményeim. Ott is meglátogattam a wc-t, és a mellettem levő fülkében a fickó nyögött. Nem tudom, egyedül volt-e, és ha igen, mit csinált – a nyögései alapján egy különösen kellemes székrekedést vagy egy…

Anyád neve öt példányban Ha az ember csak pár napot-hetet akar Thaiföldön tölteni, akkor nem kell a vízum miatt aggódnia: a reptéren is kaphat pecsétet, amivel 30 napot maradhat. Ennél hosszabb időre viszont fel kell vállalnia, hogy sz.patni fogják. Ez van, és kezdem azt gondolni,…

Hát leszel szíves köszönni   Amit mégis a legjobban nehezményeztem (még mielőtt visszaérkeztem Budapestre), az az, hogy a portugálok udvariatlanok (értsd: udvariatlanabbak, mint mi). Több okból sem szívesen tesz ilyen sommás kijelentéseket az ember. Egyfelől könnyen az örök…

  Apróságok, amelyek említése nem tűr halasztást: A portugál nők mély hangon beszélnek. Nem gondolom, hogy (csak) a hangszálaikon múlna a dolog, nyilván inkább szocializációs kérdés ez. (A régi magyar filmeken hallani például, hogy akkoriban még az éles fejhang volt…

  Portugáliában vagyok egy ideje, és Portugália egész jó helynek tűnik (a kajáktól például egészen el vagyok gyengülve), összességében meglehetősen pozitívak a benyomásaim. Majd szerintem írok is róluk, de mindig sokkal izgalmasabb azokkal a dolgokkal kezdeni, amiktől nem…