...avagy egy digitális nomád sirámai

(1500 szó, 7 perc olvasás) 

 

Az utóbbi időben egyre inkább kezd elegem lenni az utazásból. Lassan 6 éve csinálom ezt a „digitális nomád” életformát, ami a végülis csak annyit jelent, hogy az interneten keresztül dolgozom, és különféle helyekre sodródom közben. Ugye, hogy ebben a fogalmazásban nem is hangzik annyira győzedelmesen? A múltkor számoltam össze, hogy kb. 20-szor költöztem ebben az időszakban, jelenleg Portugáliából írom ezt.

Kezd tehát egy kicsit elegem lenni, mert bár egy csomó pozitív dolog is van az utazásban, egy nagy valag stresszt is rápakol az emberre, olyanokat, amilyenekre nem is nagyon számít korábban, és amiket nem tud megosztani a „normál” életvitelűekkel, mert (meglepetés) egyszerűen nem hiszik el neki.

Megvan az orwelli „duplagondol” fogalma? A duplagondol azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja. Viszonylag sok ilyennel rendelkezünk a mindennapi életünkben, de mondok egy példát: a brexit kapcsán lehetett találkozni például azokkal a véleményekkel, hogy a kelet-európai bevándorlók élősködnek a szociális rendszeren ÉS elveszik a helyiek munkáját. Értjük, ezt a kettőt együtt.

Mármost állandóan szembejönnek azok a cikkek/blogok vagy motivációs előadások, hogy „utazd be a világot egy minimálbérből”, meg „hogyan stoppolj és couchsurfölj végig a transzszibériai expressz vonalán”, meg „biciklivel az Andokban” és hasonló marhaságok, amiken az ember délután fél háromkor elálmodozik az irodában, másrészről viszont szinte mindenki volt már nyaralni, meg vásárolt már repjegyet, és tudja, hogy az utazás egy ordenáré pénztemető. És az emberek elhiszik ezt a két dolgot egyszerre: hogy az utazás egyszerű és olcsó, viszont hohó, nyilván a bőröm alatt is pénz van, ha ezt csinálom.

Viszonylag emberkerülő életet élek, valószínűleg lényegesen kevesebb emberrel találkozom, mint te, aki ezt olvasod, mégis állandóan belefutok ezekbe a miszkoncepciókba. Hogy egyszerre gondolják, hogy ez az egész egy önfeledt valami, ugyanakkor nyilván baromi sok pénz és bátorság kell hozzá, ennek ellenére nyilván én tkp. egész végig csak nyaralok. Egyszerre gondolják, hogy irigylésre méltó élet, és azt, hogy csak felvágás. (És aztán ki-ki vérmérsékletétől függően megpróbálja ezt jobban vagy kevésbé kihasználni.)

1_what_1.jpg

Nem szeretek mások rosszindulatának/irigységének a látókörébe kerülni, de ha már muszáj, akkor legalább arra lennének irigyek, amilyen ez az élet valójában, és nem arra, amit elképzelnek. Én úgy érzem, engem itten félreértenek, kiforgatnak, miszreprezentálnak. Nem is úgy van az egész, érted? És akkor elkezd dőlni belőlem a panasz meg a magyarázkodás (természetesen csak ismeretterjesztési szándékból, önzetlenül), amit az esetek nagy részében nem is vesznek komolyan, a kis részében viszont nekem szegezik a kérdést: oké, de akkor mi a francnak csinálom?

És hát ez az, micsoda nagyszerű kérdés: mi a francnak csinálom? Mint mondottam, az utóbbi időben a hátam közepére sem kívánom az egészet, úh. erről fogunk most beszélgetni.

 

 Egy Mark Horrell nevű faszi könyvét olvasom éppen (ezt). Mark egy brit túrázó, akinek 2002-ben megszűnt az állása, és gondolta, befizet egy könnyebb trekkre a Himalájába. (A trekking a túrázás divatosabb neve, ez van, lépjünk tovább.) 4000 méter körülig mentek fel, és meglepetésére a csoporthoz főleg idősebb nénik csatlakoztak. Sokat sétáltak tehát, könnyeden és jó hangulatban, mindenki nevetett és jól érezte magát.

Szuper, gondolta Mark, és nem is nehéz, menjünk akkor kicsit magasabbra. Befizetett egy trekkre az Andokban. Ide már elszántabb túrázók jöttek, kicsit nehezebb is volt a terep, két hétig laktak sátorban, és 5500 méterig mentek fel, ilyen kilátások közepette:

2_mark_horrell_peru.jpg

Mark Horrell Peruban (forrás: http://www.markhorrell.com/blog)

Mark itt is csodásan érezte magát, adta magát következő lépésként a Kilimandzsáró, ami már majdnem 6000 méter magas, de tök egyszerű, szinte bárki fel tud rá sétálni, aki akar. És itt találta magát szembe azzal a meglepetéssel, hogy míg a korábbi túrákra olyan emberek jöttek, akik azért voltak ott, mert szerettek túrázni, a Kilimandzsáró ún. „bakancslistás” hegy, vagyis mindenféle olyan népek járnak oda, akik a kontinensek legmagasabb hegyeit akarják megmászni, vagy maguknak akarnak bizonyítani vagy hasonlók. Akármilyen furán hangzik, az ott lévők nagyobbik része nem azért van ott, mert szeret hegyet mászni vagy túrázni. Ki gondolta volna, nem?

3_mark_uhuru_peak.jpg

Mark Horrell a Kilimandzsárón (forrás: http://www.markhorrell.com/blog)

A Mount Everest (amit végül Mark szintén megmászott) még inkább ilyen: a motivációs előadóktól az unatkozó bankárokig mindenféle ember jár oda, meg olyanok, akik a méhnyakrákra próbálják felhívni a figyelmet, vagy a vegánságra vagy az asztmára, vagy teljesen elveszettek az életben. Az ottlévők nagyobbik része valószínűleg egyáltalán nem is szereti a hegyeket – vagy ha mégis, az csak szerencsés együttállás, nem ez a fő motiváció.

Nem baromira furcsa ez?

De mondok mást is. Mark könyvét azért találom inspirálónak, és eleve azért kezdtem bele, mert én magam is sokat túrázom. Az utóbbi években ez lett valahogy az első számú hobbim, és ha az időjárás és az energiaszint engedi, szinte minden hétvégén kint vagyunk. (Itt és most mellékvágány, de Portugáliában nagyon baró túraútvonalak vannak, például a Via Algarviana és a Rota Vicentina, ha erre jártok, érdemes pár napot rájuk szánni.)

Van azonban valami, amit én nem csinálok: nem teljesítménytúrázom. A teljesítménytúra azt jelenti, hogy minél gyorsabban, minél nehezebb útvonalakat nyom le az ember. Mármost van itt például egy szakasz, Messines és Alte között, ami a narancsültetvények mellett/között halad, és ha tavasszal megy végig rajta az ember, fantasztikus narancsillat száll végig. Megcsináltuk mi is, de itt a portugál mélyvidéken olyan a buszmenetrend, hogy csak nagyon szűken jutott rá idő. Végiglihegtem az egészet, és azt a rövid részt leszámítva, ahol pár percre elvesztettük a jelet, és így lelassulhatott a légzésem, nem éreztem az illatokat egyáltalán. A barátnőm fittebb és fürgébb, mint én, ő nem lihegett, úh legalább az ő elmondásából tudom, hogy az illat igenis ott volt. Az is valami, nem?

4_narancs.JPG

Alte mellett a fák. Állítólag illatosak.

És látjátok, ez van a túrázással, minél gyorsabban mész, annál inkább a lábad elé figyelsz, és nem a tájra. Nincsen értelme csinálni. A teljesítménytúrákon ráadásul baromi sokan is indulnak, ergo állatokat sem látsz. Vagy eleve éjszaka tartják. És mondom, én sokat túrázom, és senki ne gondolja, hogy egy átlagos szombaton ugyanennyien vannak ez erdőben.

5_kinizsi-26km-pilis-nyereg1.jpg

Ez a Kinizsi 100-as. Akartok fogadni, hogy a következő szombaton ugyanez a tisztás tök üres? (forrás: vadonszava.blog.hu)

Hát így. A teljesítménytúrázás biztos ott van a világ top 10 leggyengeelméjűbb dolga között, igazi ordenáré, degenerált f.szság… illetve javítom magam, nyilván nincs igazam, csak arról van szó, hogy a nevével ellentétben nem a túrázás a célja.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Az utóbbi években nagy divat az irodai munkások között, hogy például félmaratonra vagy maratonra készüljenek föl, amiről egyébként ne legyenek illúzióink, unalmas és egészségtelen tevékenység, és jó eséllyel szét fogja verni a térdedet, mire odakerülsz. Senki ne gondolja, hogy a futóversenyekre olyanok járnak, akik egyébként szeretnek futni.

Ezzel nincs is semmi baj, az emberek maguk is be szokták vallani, hogy más a motivációjuk, például a kihívás, az unalom, vagy a maguknak bizonyítás, de még akár az esemény nevében is benne van: Coca-Cola Testébresztő Női Futógála például, ugye, ami teljesen esetleges, hogy pont futóverseny.

 

Mellesleg „bizonyítani szeretnék magamnak”. Mennyire elveszettnek és önmagunkban bizonytalan véglényeknek kell lennünk, hogy ne csak másoknak, de még magunknak is bizonyítani akarjunk, nem? Ráadásul ilyen hülyeségeket, hogy "le tudok gyalogolni x km-t". Dzsíz, motherfucker, tudsz ennél balf.szabb lenni? Próbáld meg a papa kedvéért. Bizonyítani magamnak, menten beszarok.

6_genius_2.jpg

 

Szóval mint látjuk, nem az jár teljesítménytúrázni, aki szeret túrázni, és nem az jár futóversenyre, aki szeret futni. Hogy visszautaljak a duplagondol-ra, ezt egyszerre találom triviálisnak és baromi bizarrnak. Nem?

 Az utazáshoz mindez annyiban kapcsolódik, hogy az is egy trend, hogy az utazó ember utazóblogot kezdjen írni a kalandjairól, de azonnal, ahogy leszállt a repülőről. Biztosan te személyesen is sok ilyenbe belefutsz, és nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy komolyan vesszük őket. Többnyire jól érezhető prekoncepcióval vágnak bele, tehát eleve valamiféle imidzset próbálnak magukról és az utazásról mint olyanról kialakítani. Ne hibáztassuk őket, hiszen a hazugság nem csak nekünk, hanem maguknak is (sőt, elsősorban maguknak) szól, de egy nagyon egyszerű teszt, amit elvégezhetsz magad is, hogy megállapítsd, mennyire mélyenszántóak (vagy inspirálóak vagy igazak) ezek a blogok, ha például elolvasod, hogy mit mondanak Magyarországról (vagy más országról, amit ismersz). Látni fogod, hogy felszínes és alapvetően ostoba, amit írnak, és a kívánt imidzsüknek a lencséjén keresztül nézik a világot.

Amennyire én látom, az emberek azért ragadnak bele az utazó életmódba (de csak kevesen ragadnak bele), mert mindenféle imidzseknek akarnak megfelelni, menekülnek valahonnan, üres az életük, vagy valami egzotikus metszete ezeknek.

Nekem úgy tűnik, hogy az utazó emberek egy jelentős (és talán nagyobbik) része egyáltalán nem is szeret utazni.

Én személyesen például viszketek már tőle. Én, mondjuk, eleve nem is azért indultam el annak idején, mert könnyes szemű elképzeléseim voltak a mindenféle naplementékről meg a más kultúrákról, és magát a „digitális nomád” kifejezést és csak pár éve hallottam. Egyszerűen csak belesodródtam valahogy, mint egy döcögő párkapcsolatba, és egyre inkább elég belőle. Halálosan unom a repülőtereket, a vendégházakat, a buszállomásokat, a vergődést az egyik összefosott és összepisált buditól a másikig, a diszorientációt, a bizonytalanságot, és hogy mindig mindenhol le akarnak húzni… ehh, az egészet. A pozitív-negatív serpenyő még valamennyire egálban van, de a mondandóm szempontjából végülis mindegy, hogy az én személyes motivációm micsoda. A lényeg, és amit jó lenne, ha elvinnénk magunkkal ebből a posztból, az a szkepszis: az utazóblogokat, a Facebook-posztokat meg a nagy felbuzdulásokat jellemzően nem az utazás szeretete motiválja, hanem valami más. Ami tök oké, nem probléma, csak legyünk tisztában a különbséggel.

 7_samuel.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr6712603031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jóazálmodozás 2017.06.18. 13:37:43

"az utazás egyszerű és olcsó, viszont hohó, nyilván a bőröm alatt is pénz van, ha ezt csinálom."

Nema'. Az igazság az, hogy ebből a szempontból kétféle utazás van.
(1) Lehet olcsón is csinálni, stoppolva, sátorozva, stb.
(2) De az évente 1-2 hetet utazók (elfoglalt emberek, akiknek pár nap "szabadság" jut két mókuskerék-kör között) persze nem engedhetik meg maguknak, hogy olcsó legyen, mert az olcsóság ára többnyire az, hogy több időt vesz igénybe, no meg az, hogy ki kell(ene) lépniük a "9-től 5-ig" típusú életük megszokott kispolgári komfortzónájából. (Igen, magas lóról mondom, mert átlátszóan nevetségesnek tartom.)

jóazálmodozás 2017.06.18. 13:54:58

"Senki ne gondolja, hogy a futóversenyekre olyanok járnak, akik egyébként szeretnek futni."

Szerintem ezt rosszul látod. Csupán arról van szó, hogy a motivációk nem egyfélék. Aki nem szeret futni, az nem megy futóversenyre. Maximum egyszer. De inkább egyszer se. Mert a versenyhez fel kell készülni.

Én, hozzád hasonlóan, a nem-teljesítményközpontú túrázást és futást preferálom. De alkalmanként csatlakozom másokhoz, akik szeretnek versenyezni. (Azt hiszem, egyébként én is szeretnék, ha esélyem lenne rá, hogy első legyek. :) )

A teljesítménytúra korántsem feltétlenül a sportteljesítményről szól. Pár hónapja voltam a Budai-hegységben egy kb. 10 km-es teljesítménytúrán. Akikkel voltam, ők rendszeresen járnak, én csak alkalomadtán csapódtam hozzájuk. És természetesen nem időre mennek, és nem is a határaikat feszegették a 10 km-rel. :)
Szerintem egyszerűen a társaság kedvéért, a hasonszőrűekkel való együttlétért (még akkor is, ha zéró vagy max. felszínes kommunikáció van közöttük) mennek. Vagy lustaságból, hogy valaki választ nekik útvonalat a hétvégére. Sőt, bizonyára ismerkedni is kiválóan lehet ilyen helyen.

doktornoo 2017.06.18. 13:58:14

En tulajdonkeppen egyre vagyok kivancsi: hogy akkor most szeretsz utazni vagy sem?

O jessz, szoval orulok, hogy latlak

jóazálmodozás 2017.06.18. 14:16:31

"micsoda nagyszerű kérdés: mi a francnak csinálom? "

Csak nekem tűnik úgy, hogy a nagyszerű kérdésre nem kaptunk választ? Pedig értelmesebben is megfogalmazható lenne: miért nem alakítod olyanra, hogy jobban megfeleljen az igényeidnek (pl. ritkább költözéssel)?

jóazálmodozás 2017.06.18. 14:48:35

"Az utóbbi években nagy divat az irodai munkások között, hogy például félmaratonra vagy maratonra készüljenek föl"

Hetente ötször futok a helyi tó körül, összesen 20-30 km-t, de nem készülök semmilyen versenyre (a táv megfelel a félmaratoni felkészülésnek). Remekül kikapcsol, felfrissít, megtöri az ülőmunka monotóniáját. Ezen kívül kellemes, felemelő élmény az időjárással dacolni és hőségben, esőben, sárban, fagyban, hóban is menni egy bő félórát. Sőt, van még egy elem: erősíti az immunrendszered, és általa elkerülöd a korábbi (évente akár kétszer is esedékes) megfázások nagyobbik részét.

A hosszabb távoknak is lehet érthető motivációja. Régebben hétvégente sokszor futottam 20-30+ km-es távokat is, azzal a mellékes céllal, hogy a hegyekben 1000+ m-es szintkülönbségeket 20+ kg-os hátizsákkal is teljesíteni tudjak anélkül, hogy az életemért kellene küzdenem a kimerültségtől. Bár a túlélésért való küzdelem is lehet érdekes élmény, de én egyszerűen a testemet akartam alkalmassá tenni a természet gondtalan élvezetére. Mert ha gyenge kondícióban vagy, akkor a figyelmed a saját tested, fáradtságod köti le, nem tudsz a tájra koncentrálni.

Mellékszál: a térdet nem bántja, ha van annyi eszed, hogy nem betonon vagy aszfalton futsz, hanem puhább talajon. Unalmas akkor lehet, ha rosszul viseled a magányt, a saját társaságod. Inkább meditatívnak nevezném, sőt, több órás futásnál a módosult tudatállapot sem ritka. A magam részéről mostanában többnyire hangoskönyvet hallgatok.

doktornoo 2017.06.18. 14:57:22

@jóazálmodozás:

Mondjuk a futas az, amit nem ertek.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.06.18. 23:32:18

hinnye, orulok a posztnak.
hm. az utazast magat ertem, hogy unod mar. repterek, budik, stb. de az ottlevest is unod? az akklimatizaciot, a betanulast? mivel azt irtad, hogy nem az uj kulturak megismerese motival, gondolom igen. de a "tenyleges megerkezes" utan mar jo, nem? otthon erzed magad? otthon erzed magad barhol annyira, hogy ott is maradj?
a veglegessegen morfondirozok meg, de nem akarlak kinyirni rogton az elso kommentemmel. :D

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.19. 19:09:45

@doktornoo:

"En tulajdonkeppen egyre vagyok kivancsi: hogy akkor most szeretsz utazni vagy sem?"

Lolka.
:D

@wehlathi:

Ezt én is így gondolom.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.19. 19:32:50

@puhacica:

"de a "tenyleges megerkezes" utan mar jo, nem? otthon erzed magad? otthon erzed magad barhol annyira, hogy ott is maradj?"

Hát, az akklimatizációt kifejezetten stresszesnek találom, de alighanem a rutin talán segít rajta, mintha egyre gyorsabban sikerülne megtalálni a csapágyaimat (hogy egy kedves félre(tükör)fordításomat is bevessem -- find my bearings), és utána minden könnyebb.

Amikor először költöztem, Bp-re, ott évekig nem találtam a helyem, csak kelebóláltam össze-vissza, és Chiang Maiba is nehezen tanultam bele. Nehéz dolgok ezek.

De amúgy valószínűleg nem vagyok annyira negatív figura, mint amennyire látszom, mert meg szoktam tudni szeretni a helyeket, ahol járok (Bp-t nem). Van ez péniszméregető tendencia az utazók között, ugye, hogy már a beköszönéskor mondják, hogy "joe vagyok, 47 országban jártam", mire a másik rávágja, hogy "milliped vagyok, 91 ország, és már nincsenek is fehér barátaim, és csak pálcikával eszem", szóval van ez az egymásra licitálás, és én szégyenszemre nagyon lassan haladok az országokkal, pont azért, mert rendszerint visszamegyünk oda, ahol már voltunk.

Például most pontosan ugyanazt a házat vettük ki, amit már két éve is, és a tavalyi év egy részét krakkóban töltöttük (megint), és megyünk majd az azori-szigetekre (megint), és alig várom, hogy kicsit visszamenjünk chiang maiba is (megint). Eh, akárhogy nézem-forgatom, túl pozitív személyiség vagyok :), szoktak tetszeni a helyek, ez van.

Kifejezetten "otthon" érezni nem szoktam magam, nem nagyon tudom, az milyen érzés, vagy mit kellene éreznem olyankor. "Otthonkárosult" -- így szoktam gondolni magamra.

Portugáliát nagyon megszerettem, ezekkel a gyakran furkó, baltaarcú, szőrös kis emberekkel együtt (vagy ellenére, nem tudom), és mindig nagy öröm megérkezni ide... de ez persze csalás, mert itt egy pici faluban lakunk, és kisközségben lakni Mo-on is nagyon szerettem. A fene se tudja, hogy van ez.

Mert te hogy éled meg? Mennyi idő után érezted magad otthon a 8 városodban (ha egyáltalán)?

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.19. 20:13:35

@jóazálmodozás:

"Mellékszál: a térdet nem bántja, ha van annyi eszed, hogy nem betonon vagy aszfalton futsz, hanem puhább talajon."

Ez így van, és úgy tűnik, te személyesen szeretsz futni. Tényleg mellékszálnak/lényegtelennek tűnik, de

A) szoktam látni hobbifutókat, meg szoktam látni a feltöltött útvonalaikat facebookon, és a hobbifutó az szerintem jellemzően utcán futik. Megpróbálhatunk statisztikát keresni rá, ha van annyira fontos kérdés.
B) az az én számomra teljesen nyilvánvalónak látszik, hogy utcai futóversenyen másodlagos motivációk miatt indul az ember -- ha csak magát a futást keresné, ő is futna heti ötször a tó körül, ahogy te csinálod, hangoskönyvet hallgatva. Ez nekem tényleg teljesen egyértelműnek tűnik, de kereshetünk felméréseket erre is, én most egyet gugliztam ki:

"According to a survey 3,500 runners in seven European countries by Asics, 54% said they run for fitness while 40% claimed they ran to lose weight. Thirty four percent said declared they do it for fun and 35% as a means of stress-relief."

Szóval 34% mondta, hogy "for fun", és azok között, akik félmaratont futnak, vélhetően még kisebb az arány.

De szerintem semmi baj nincs a másodlagos motivációkkal, csak legyünk velük tisztában.

Talán emlékszel, volt a HÁ-n pár éve az a lány, aki fél évre elment spanyolországba erasmus-ra, és hazaérve mindjárt sebtiben könyvet írt róla, hiszen annyira érdekes élményként élte meg. Mármost nyilvánvalóan csak azért volt érdekes (neki), mert még soha nem történt vele semmi izgalmas az életben (ami tök oké, életünk legnagyobb része teljesen eseménytelen, különösen fiatalon). De a külső szemlélő ezt azonnal vágja, és egy ideális világban volna mindenkiben annyi önreflexió, hogy ezzel magától is tisztában legyen. (Ettől még írjon nyugodtan könyvet, ha tud írni, elvégre a festék száradásáról is lehet izgalmasan írni, meg sok boldogságot neki amúgy is, de tényleg.)

Mármost az utazóblogok többnyire ugyanazokat a kliséket nyomják (szakadj ki a mókuskerékből, kövesd az álmaidat, nézd, én egy bambuszszékről dolgozom a tengerpartról), és teljesen esetleges, hogy a klasszik önsegítő, coelhós álmodozáshoz pont az utazást társítják. Mondom, az egy szerencsés együttállás, ha mellette szeretnek utazni, de többnyire úgyis az a vége, hogy 1-2-3 év után hazamennek. Akkor azért annyira nem szerethetik, meg annyira nem lehet egyszerű/könnyű/olcsó.

Elnézést egyébként, nem letorkollni akarlak, de az én fejemben ez teljesen kristálytisztának tűnik.

"Az igazság az, hogy ebből a szempontból kétféle utazás van.
(1) Lehet olcsón is csinálni, stoppolva, sátorozva, stb. "

Szkeptikus vagyok. Egészen rövid távon működhet a csövezés, és ha valaki úgy érzi, hogy ebbe az irányba akarja tologatni a komfortzónáját, hát tegye.

De a helyzet az, hogy ha Mo-on (vagy a saját országodban) nem tudsz kijönni egy fél minimálbérből, akkor utazás közben sem tudsz. Ez logikus, nem?

Egyébként ezt tényleg mindenki ki is próbálhatja otthon: toljon végig 3 hónapot közmunkásbérből (53k jelenleg, alighanem), és ha nehéz, hát garantálom neki, hogy utazás közben még nehezebb.

És vannak, akik kénytelenek így élni (nem is kevesen), meg vannak, akik akkora aszkéták, hogy bevállalják az ilyen utazást, de egyiket sem jó utánozni, és egyik sem egy örömteli élet.

(Ami az aszkétákat illeti: itt a portugál csücsökben sok ilyen hippi fillérszeretőt látni. Piszkosak, rossz szagúak, egészségtelennek néznek ki, tarhálnak, és a lidl előterében wi-fiznek, amíg a gyerekeik körülöttük másznak fel-alá a padlón, mert a lakókocsiban túl hideg van, és a lidl-ben meg legalább fűtenek. Semmi gondom vele, ha valaki ezt az életet választja, de az "utazzunk minimálbérből" életmód ide vezet, és nem is olyan lassan.)

Az egy ökölszabály, hogy az utazás (különösen olyan időtávlatban, amikor már kell ruhát venned, kell lapotopot venned, kell orvoshoz menned) nem tud olcsóbb lenni, mint amennyiből otthon élsz. (Kivéve a skandinávoknak, japóknak, svájciaknak. Nekik lejt a pálya, ez van.)

Ha viszont tud, akkor figyelem, mondom a life hack-et:
Ha valaki tényleg akkora májer, hogy félre tudja tenni a fizetése 90%-át, akkor szerintem maradjon otthon, és tegye pontosan ezt, és pár éven belül nyugdíjazhatja magát örökre, és onnantól napfény, dizsi, hawaii.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.06.20. 12:22:17

@Nagy kámpics: na ez peldaul erdekes, a visszamenes. csomo hely van, ahova visszamennek, de kozben meg megsem, mert egyreszt felek a csalodastol, hogy mar nem lesz ugyanolyan, mint elsore, masreszt meg hogy annyi minden van, amit latni szeretnek, idom es penzem meg ehhez kepest baromi keves van, plane ugy, ha meg vissza is maszkalok mar kiprobalt helyekre.

mit jelent az, hogy nem tudod milyen erzes otthon lenni?
nalam ez ugy van, hogy tobbfele otthon-erzesem van, ha lehet ezt igy mondani. a zsigeri, belemivodott otthon az magyarorszag. de ezt mar csak itt elve tapasztaltam meg. hogy a 80fele szinu aszfalt az 53-as fouton, amit nyarfak kisernek, a pilisszentlaszloi kanyarban az a par vilagostestu csodaszep bukkfa, meg egy csomo minden mas milyen melyen van bennem.
a masikfajta otthon valahogy "konnyebb". tenger mellett erzem leginkabb. most, hogy nem megyunk sehova a kovetkezo par evben, mar hianyzik ez a fajta otthon leves. a sos viz, a fustolt hal, a napon szaradt ruha, a mediterran fenyo illatanak kevereke, a boromon a raszaradt so, a hajam szokere szivott tincsei, a csendes jollakottsag... ha hinnek elozo eletekben, onnan gondolnam magamnak ezt a fajta honvagyat.

mikor ereztem otthon magam a varosaimban? szegeden es pesten peldaul nagyon rovid ido alatt. egomban az elso par ev nagyon idegen volt. nem ismertem a varost, csak a kocsmakat, de azokat nagyon. aztan szabad lettem es kinyilt a varos is. akkor mar nagyon otthon voltam. most is, talan jobban, mint ahol felnottem. kaposvar sose lett az otthonom, idegen volt minden, szinek, terek, emberek, utcak... london par honap utan. egyik delutan befordultam az utcankba melobol hazafele es elontott az erzes, hogy otthon vagyok. nem tudom, hogy mitol. sutott a nap, viragzott ez a joillatu bokor itt par hazzal arrebb. semmi extra nem tortent. csak hazaertem. :)
irta itt fentebb valaki, hogy aki mindenutt otthon van, az sehol nincs otthon. en ezt ugy modositanam, hogy aki mindenutt otthon van, az mindenutt otthon van. :D

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.06.20. 13:16:32

@Nagy kámpics: ja es egyebkent ez az otthon cucc kicsit tul is van misztifikalva. hiszen irod, hogy alig varod, hogy visszamenjetek ide, oda... mert szereted ezeket a helyeket. szerintem azert, mert otthon vagy ott. nem? :)
irod meg, hogy szegyenszemre nagyon lassan haladsz az orszagokkal. de honnan ez a nyomas? akarsz egyaltalan haladni? mert ugye onnan indultunk, hogy "en nem is szeretek utazni".

jóazálmodozás 2017.06.21. 01:03:49

@Nagy kámpics:
Szerintem a hobbifutók vagy tájékozatlanok, vagy nem olyan mázlisták, hogy legyen a közelükben rendes park vagy erdő.
Továbbra se bírom elképzelni, hogy valaki, aki utál, nem szeret, csak kényszerből fut, az tartósan fusson. Főleg azt nem, hogy a futóbázis jelentős része ilyen szerencsétlenekből álljon.
Ez nekem olyan, mintha azt akarnád bemesélni, hogy bár szívből utálsz utazni, mégis rendszeresen gyakorlod.
Itt a tó körül is van kb. kéthetente futóverseny (egy szezonban vagy nyolc). Lényegében időmérés. Van, aki szereti. Szerintem ugyanolyan futniszeretők vesznek azon is részt, mint én vagyok, csak nálam valamivel kíváncsibbak (az időeredményeikre), vagy egyszerűen nincs saját órájuk. ;)
Szerintem muszáj szeretni futni annak is, aki azt állítja, hogy fogyni akarásból fut. Az emberek a jelek szerint nem ismerik a saját motivációikat se. :)

Nagyon kevés utazóblog-bejegyzést olvastam, és naiv vagyok: amiket láttam, azok nekem hitelesnek tűnnek. Persze látom a mellékmotívumot is szinte mindenhol: keressünk vele pénzt. "Konzultáció", meg "Motivációs előadások"... :) Na, ez egy kicsit émelyít, de hát egye, aki szereti. Ettől még lehet számomra hiteles az utazina.

Utazni főállásban: számomra egy baromság, nyilvánvalóan iszonyú gyorsan kiégsz benne, mert nem teremtesz, nem alkotsz, csak belefáradsz és belefásulsz rakétagyorsan. Nekem ilyen eszembe se jutna. Még a tisztességesebb kielégülést adó tevékenységek (aka munka) is unalmassá válnak max. pár év után, nemhogy a borjú-az-újkapura-bámulás 7/24-ben. Kinek jut eszébe ez, komolyan? Persze, pár hónapig állati jó, tele élménnyel, de utána én biztosan szeretnék leülni és bámulni a köldököm, netalán feldolgozni a gyorsvonati sebességgel túladagolt és félrenyelt emésztetlen élményszőrcsomót.

Meg hát, mivégre is az élet? Arra, hogy testközelből tévézzünk? Éjjel-nappal másokat bámuljunk, hogy élik az életüket? (Maximum pár napra epizódszereplőkké tévén magunkat mások életében?) Vagy ugyanezt tájakkal, ahol szintén kívülállók vagyunk? Ennyire senki nem lehet igénytelen. Ennél csak többet tartogat számunkra, nem?

Ez át is vezet az olcsó utazás témaköréhez.
Azt mondod, nem örömteli. Ebben szerintem tévedsz. A komfort megléte nem tesz hozzá az örömökhöz. A tartós hiánya, ha azt megfosztottságként éljük meg, akkor, elismerem, problémás lehet és frusztrációhoz vezethet, ami tartósan nyilván nemkívánatos.
A másik megjegyzésem, illetve kérdésem: ki mondta, hogy az örömöket kell hajhászni az utazásban? A régi korok tiszteletreméltó utazói tuti, hogy nem hávájozni mentek dervisként a távol-keletre. Az csak a mai elbaszott generáció rögeszméje, hogy mindennek az örömre kell kifutni. Megint ott vagyunk: mi az élet célja. Az örömök besöprése? Élmények után rohanni? Szerintem az utazás során - vigyázat: közhely jön - az ember magáról tanul, a saját motivációt ismeri fel/meg, mások tükrében. Ha csak annyit kap, hogy élőben látja a grandkanyont, akkor inkább ne is menjen sehova, mert annyi fáradságot a grandkanyon garantáltan nem ér. Nézze meg inkább a googlemapson.

A hippikről. Nem tudom, hogy tényleg hippik-e a Lidl wifivadászai. De abban majdnem biztos vagyok, hogy fázva és a bolt környékén lézengve is százszor jobb dolguk van a gyerekeiknek, mint a modern társadalom mainstream elmebetegjei által nevelt gyerekeknek, akik - felmérések szerint - napi átlag 4-5 percet töltenek a szüleikkel.

A költségekről. Utazva (sátorozva) nem kell rezsit meg albérletet fizetned. És ha ez jelentős tétel otthon, akkor utazva akár jobban is kijöhetsz, mint a kőbányai panelodban. Nyilván lehet fárasztó a tartós útonállás, bár ez nagymértékben függ a hozzáállásodtól, az elvárásaidtól is. És nem muszáj mindig menni.
Nagyjából tudom, miről beszélek, mert stoppal, sátorozva szoktam az egyhónapos nyári szabadságom tölteni, nemsokára esedékes lesz megint. Igaz, maga az utazás csak egy kis részét teszi ki, lényegében táborozás.

Szóval aszkéta is vagyok, a life hacket is ismerem, de egyelőre fontolva haladok. Mert a napfény, dizsi, haváj csak addig hangzik jól, amíg csak álmodozol róla. Egy másodperc alatt úgy kiüresedik az életed, hogy nem győzöl utána terápiára járni, hogy kirángassanak az alkoholizmusodból meg a depressziódból. Ez ugyanolyan nyilvánvaló, minthogy a főállású utazóság nem működik.
Mindig rettegtem tőle, hogy annyi pénzem legyen, hogy soha többet ne kelljen dolgoznom (és mivel aszkéta vagyok, ez mindig is reális veszély volt számomra). Szerintem nagyon kevés ember képes rá, hogy ettől ne "essen szét". Mert ha a külső kényszerek megszűntét nem veszik át belső drive-ok, akkor lezüllik az ember.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.22. 10:25:47

@wehlathi:

"alapvetoen egy önigazolás. Be kell bizonyítani, hogy jól döntöttem"

Igen, ez szerintem is szerepet játszik sokszor (mint annyi minden másban is az ember életében), és néha szerintem is látványosan kilóg a lóláb, ebben nyilván igazad van... ismert egyébként előttem az ezzel kapcsolatos véleményed/szélmalomharcod, és a mögöttes indulati háttér is, úh ennél többet nem is mondanék. :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.22. 10:26:21

@puhacica:

"mit jelent az, hogy nem tudod milyen erzes otthon lenni?"

Egy csomó olyan érzelem van (bár most, hogy mondod, lehet, hogy MIND olyan), amit alighanem a mások megfigyelése alapján értünk meg, és aztán összetársítjuk a saját élményeinkkel.

Például mittomén, olvasol a szerelemről, meg látod filmen, aztán deng, 13 évesen beleesel a pümpönek verába a bé osztályból, és összetársítod, hogy hohó, ez a szerelem.

Amíg nem jön a saját élmény, addig nincs megértés. Például nem biztos, hogy egy egykének el tudom magyarázni, milyen érzés egy testvér. Vagy valakinek, aki még nem élte át, hogy milyen érzés a gyász, a gyilkos indulat vagy a depresszió.

Mármost észrevettem, hogy más embereknek gyakran van valami elrévedős, párás szemű élménye az "otthon"-ról, a saját városuk szintjén is, meg a lakásuk/házuk szintjén is.

Például talán emlékszel, a vörösiszap-katasztrófa idején álltak ott az elmosott házak meg szőlőskertek mellett az emberek, és zokogtak. És azt a részét nyilván értem, hogy ha nem volt biztosításuk, akkor most elveszítettek mindent, de éppenséggel alighanem ők nem a pénzt, hanem az elveszett "otthon"-t siratták, a kiskertet meg a bodri kutya házát a tyúkóllal meg mittomén. Én a büdös életben nem éreztem ilyet. Ki a tököm az, aki egy házat sirat? El sem tudom képzelni.

És egyébként volt (van) bennem valami vágy/irigykedés erre az érzésre, és próbáltam már saját otthont építeni, de nem megy. Még soha, sehol sem sikerült ezt a pihe-puha, meghitt, biztonságos érzést létrehoznom, pedig azt amúgy nagyon is érzékelem, ha vendégségben járva látom, hogy lám, másoknak sikerül (és mindig elfog a sárga irigység)... van, aki a matekból rossz, van, aki vezetni nem tud, én meg "otthon" lenni, úgy tűnik.

Van egy rakat ilyen homályos/nehezen azonosítható érzelem amúgy, ami az emigráláshoz (is) kapcsolódik. Például ismert magyar probléma, hogy nyugatra költözve egyesek megütköznek, hogy a lépcsőházban más bőrszínű emberek laknak. Vagy amit a betyársereg vezetője mondott, hogy neki "rassztudata" van. Heszusz faking krisztó, tényleg? Rassztudata? Soha nem éreztem ilyet. (És egyébként feltételezem, hogy ez utóbbi már valami orvosi eset azért.)

Vagy klasszikus probléma, hogy mi a nemzetünk, mi a hazánk, mit jelent "magyar"-nak lenni, van-e honvágy, van-e kultúrsokk -- a HÁ-n, ugye, évek óta rágják (-juk) ezt a gittet, és látható, hogy sokan elkeveredünk a mi-micsodában. "Napi közhely"-alert: az érzelmek nehezen érthető dolgok.

Mindegy. Szóval látom másokon, hogy kell itt lennie valami érzelemnek, amit én még sosem éreztem, már abban a lakásban sem, ahol gyerek voltam. Ez így érthető(bb)?

"egyebkent ez az otthon cucc kicsit tul is van misztifikalva. hiszen irod, hogy alig varod, hogy visszamenjetek ide, oda... mert szereted ezeket a helyeket. szerintem azert, mert otthon vagy ott. nem? "

Hogy azért, mert otthon vagyok? Hát nem tudom.
Persze az értékelést megzavarja, hogy elég remete életet élek, mindenesetre: nemhogy portugál barátaim, de portugál ismerőseim sincsenek (nem is akarom, hogy legyenek). Nem beszélek portugálul, nem is törekszem rá, nem követem az itteni eseményeket, és bár feltételezem, hogy már nincs király, tkp. az sem lepne meg, ha lenne. Ezek valahogy ilyen "normál" életvitelre szabott kívánalmak, amikben nagyon nehezen tudom elhelyezni magam, és oké, te meg én magunk között hívhatjuk ezt "otthon"-nak (miért ne?), de szerintem az a bizonyos meghitt, párás szemű érzelem az nem ez. A vörösiszapos zokogó emberek nem ezt érezték, az tuti.

Egyébként nem belédbeszélni akarom, de az általad írtak alapján nekem elképzelhetőnek tűnik, hogy te sem tudod, mi az az "otthon". (Már nem a lakásszinten, mert azt nem tudhatom, hanem város-ország szintjén.) Mit gondolsz?

"irod meg, hogy szegyenszemre nagyon lassan haladsz az orszagokkal. de honnan ez a nyomas?"

A nyomás, a peer pressure, az mindig van. Hogy mindig, mindent úgy csinálj, mint mások. Az utazásban ez a listázás megy. Top 10 things to do in Budapest, 10 must-see cities in the world, vagy a klasszikus backpacker circuit dk-ázsiában, és te még nem voltál pakisztánban, really, hát az hogy lehet? Ismered ezt nyilván.

Ezt egyébként baromi nehéz lerázni magadról (minden peer pressure-t az), és rémesen nyomasztónak és felszínesnek találom, de hát ez van.

Másrészt ahogy te is írod, még annyi minden van, amit látni szeretnék. Ez talán részben válasz @jóaz-nak is, hogy miért hajtja túl magát és szakad szét az ember az állandó költözéssel: mert ambivalens érzelmei vannak. Persze, baromi jó egy helyben maradni, főleg, ha szereted azt a helyet, meg lábamhoz térdepel egy-egy bokor satöbbi, ugyanakkor milyen csodás lenne látni még azt is és azt is és amazt is, és hé, a végén még egy csokifagyit léci. :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.22. 10:27:23

@jóazálmodozás:

Szerteágazó dolgokat írsz -- ami nem baj, viszont a java része érzésem szerint nem is velem vitatkozik.

"Továbbra se bírom elképzelni, hogy valaki, aki utál, nem szeret, csak kényszerbol fut, az tartósan fusson."

A dolog nem kétállású kapcsoló, ugye, az utál meg a szeret között vannak árnyalatok. Ún. "hamis dilemma", amit írsz, mert én nem ezt mondtam. Tartom, hogy az említett eseményeken (teljesítménytúra, utcai amatőr futóverseny, kilimandzsáró-mászás) nem az adott tevékenység szeretete a fő motiváló tényező, és ez a konkrét félmondat szerepel a posztban, és aztán az egyik kommentemben is: szerencsés együttállás, ha a tevékenység szeretetével párosul.

Még egy utolsó analógiával próbálkozom, és ha ez sem hozza közelebb az álláspontunkat, akkor így jártunk. :)
Nyelvvizsga. A nyelvvizsga mögött nyilván sosem a nyelvtanulás szeretete a motiváció. Bár - megint a mágikus félmondat - az szerencsés, ha társul a két dolog.

"Nagyon kevés utazóblog-bejegyzést olvastam", illetve "Utazni foállásban: számomra egy baromság"

Hát, az utazóblogok márpedig a főállású, hosszú távú utazásról szólnak, lehet, hogy akkor itt értjük félre egymást. A közhelyeiket mindenesetre te is ismered, részben idéztél is belőlük: kilépni a 9-től 5-ig taposómalomból, követni az álmaidat stb. Nyilván nem a nyári nyaralásról beszélnek. A digitális nomádság (ami az én kiiundulópontom) ugyancsak hosszú távú, 24/7 dolog.

Az is lehet izgalmas kérdés egyébként, hogy az ember hogyan/mivel töltse a nyári szabadságát, beszélgethetünk is róla, de az utazóblogok, a posztom és a mondandóm szempontjából totál mellékvágány.

"Az csak a mai elbaszott generáció rögeszméje, hogy mindennek az örömre kell kifutni. Megint ott vagyunk: mi az élet célja. Az örömök besöprése?"

A generációs dologban nem vagyok biztos. A "hedonizmus", ugye, eredetileg nem is annyira az örömök kimaxolását jelentette, hanem a fájdalom, a testi/lelki szenvedés elkerülését. Ókori fogalom, és én olyan rettentő sok -izmust nem szoktam magamra vonatkoztatni, de hedonista ebben az értelemben abszolúte vagyok. Nem hiszem, hogy van bármi értelme az életnek, de akkor legalább ne legyen szar. Ez az ars poeticám fél percben.

"De abban majdnem biztos vagyok, hogy fázva és a bolt környékén lézengve is százszor jobb dolguk van a gyerekeiknek, mint a modern társadalom mainstream elmebetegjei által nevelt gyerekeknek, akik - felmérések szerint - napi átlag 4-5 percet töltenek a szüleikkel. "

Ne viccelj. Ez megint "hamis dilemma". Semmit sem tudunk arról, hogy az itteni hippik mennyi időt töltenek a gyerekeikkel.
Mindenesetre mi mint társadalom azt szoktuk gondolni (és én éppenséggel egyetértek), hogy a szegénység nem tesz jót a gyerekeknek. Egy csomó statisztika meg felmérés van erre, mindenféle élethosszig tartó problémákat okoz.

Mármost lehet, hogy az "önként vállalt" meg "hippi motivációjú" mélyszegénység az más, mint a cigánysori mélyszegénység, de nem vagyok benne biztos, hogy egy 6 éves gyerek meg tudja mondani a különbséget.

"A komfort megléte nem tesz hozzá az örömökhöz", illetve "stoppal, sátorozva szoktam az egyhónapos nyári szabadságom tölteni"

Nézd, a komfortzónás beszéddel engem a világból ki lehet kergetni. Azt pedig már tisztáztuk, hogy én kifejezetten nem a nyári szabadságról beszélek.

Hanem azt mondod, a komfort nem tesz hozzá? Nem akarok itt átmenni offenzívba, de tényleg?
Ha a komfort nem számít, akkor nyilván a cipővásárláskor nem figyeled, hogy a cipő töri-e a lábad, gondolom.
Ha az örömre kifutás marhaság, akkor nyilván ha legközelebb fáj a fogad, nem mész vele orvoshoz, nem?
Szeretsz a hőérzetednek megfelelően öltözni? Szereted kialudni magad? Akkor miről beszélgetünk?

És ha sátorban lakni klassz és hosszú távon plauzibilis, akkor miért nem teszed? Elnézést, nem nyegléskedni akarok, de nem is költői a kérdés: miért nem teszed?
Ha a komfortok nem tesznek hozzá ÉS aszkéta vagy ÉS pénzt spórolnál vele, akkor miért nem teszed? Baromi könnyű lépés, a hétvégétől már lakhatnál sátorban örökre, ha akarnál
Őszintén kíváncsian várom, mi tart vissza tőle (de bármi is az, pontosan ugyanez a gátló tényező fennáll az utazásos életvitel esetén is).

"Mindig rettegtem tőle, hogy annyi pénzem legyen, hogy soha többet ne kelljen dolgoznom"

Érdekes. Imádnám, ha soha többet nem kellene dolgoznom.
Mindenesetre ha ennyire függsz a külső irányítástól, és magadra maradva azonnal kiüresedne az életed, az nagyon anti-zen, anti-elmélyült, anti-megvilágosodott, anti-popperpéter és anti-minden dolog, nem?

jóazálmodozás 2017.06.23. 00:42:55

@Nagy kámpics:
Szerintem egyikőtök se tudja, mi az otthon. De szerencsére itt vagyok én, és elhozom nektek a tudást. ;)
(Előzetesen: én se tudom, mi az, de tanítani azért tudom.)

Tehát: az otthon nem egy hely. Az otthon az a dolog (trigger), ami előhívja az emlékeid. Mert hát, mik vogymuk? Isa, por, s hamu vogymuk. No meg az emlékeink. Ezért olyan fontos Proustnak a madeleine.

A többségnek az otthon évtizedekig egy helyhez kötődik, egyszerűen mert így alakult az élete. Nyilván nekik rengeteg emlékük kötődik, fűződik a helyhez (pontosabban: az adott hely szolgált kulisszaként a legtöbb emlékéhez). Ha ti nem laktatok sokáig sehol, vagy sok elnyomandó, kellemetlen élményt hoztok a gyerekkorból, akkor nyilván kevésbé lesz érzelmileg fontos. Vagy felaprózódik több hely között.

Velem ez utóbbi a helyzet, sok helyhez fűznek kellemes emlékek, a közelmúlt "külföldeihez" is. Persze, a gyerekkor ködös, mágikus élményei egy életre szólnak és nagyon mélyen bevésődnek. Ahogy felnőttként nem, vagy alig, vagy sokkal nehezebben és ritkábban kötünk új barátságokat, úgy a gyerekkori otthonélmények erejével sem vetekedhet a felnőttként látott tengerek és grandkanyonok.

Kolontár. Ha a vörösiszap elönti a házikódat, amit évtizedekig becézgettél, testednek verítékével tápláltál, akkor majd neked is elhomályosodik a látásod, amikor egyik pillanatról a másikra látod tönkremenni "egy élet munkáját" (nem a munkáról van szó, hanem a hozzá fűződő erőfeszítésekről, áldozatokról). Amíg zéróhoz közeli erőfeszítést / pénzt / időt invesztálsz a celládba, addig nyilván zéróhoz közeli marad a cellád elvesztésekor érzett veszteség mértéke is. (Mondjuk: káromkodsz egyet, hogy tovább kell állni, mert kényelmetlen, és még maradtál volna pár hetet, ha nem jön az árvíz.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.23. 12:27:03

@wehlathi:

Igen, 1 hónapot már töltöttem az Azori-szigeteken, és az ősszel megyek vissza.

A kisebb szigetek közül néztem meg 3-at. A fősziget az elég sűrűn lakott alighanem, de ezek a kisebbek nagyon világvége-érzésűek, pár ezer ember lakik rajtuk összesen, és turizmus sincs nagyon.

Nekem ez a távoliság baromira tetszik, és minden állati zöld és friss és üde. Októbertől márciusig persze esik az eső, viszont legalább nincs hideg. Ja. Az azori-szigetek szerintem is elég baró. :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.23. 12:27:58

@jóazálmodozás:

"De szerencsére itt vagyok én, és elhozom nektek a tudást"

Köszönjük szépen! :D

"Amíg zéróhoz közeli erőfeszítést / pénzt / időt invesztálsz a celládba, addig nyilván zéróhoz közeli marad a cellád elvesztésekor érzett veszteség mértéke is."

Igen, bár szerintem megfordítod az oksági viszonyt. Nem azért nem kötődöm érzelmileg a cellámhoz, mert nem teszek bele effortot, hanem azért nem teszek bele effortot, mert nem kötődöm hozzá.

Egyébként, mint említettem, én már próbáltam otthonossá tenni a korábbi celláimat, de sosem sikerült. Ami meg persze dupla csalódás a végén, de hát ez van.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.06.23. 16:19:11

@Quercus bátya:

"Megint csináltam egy blogot"

Ebből a részéből én inkább kimaradok, ha nem bánod. :)

jóazálmodozás 2017.06.24. 16:52:10

@Nagy kámpics:
"Tartom, hogy az említett eseményeken (teljesítménytúra, utcai amatőr futóverseny, kilimandzsáró-mászás) nem az adott tevékenység szeretete a fő motiváló tényező"
Ezzel egyetértek. Megjegyezve, hogy sokszor nem is olyan könnyű a saját motívumainkat számbavenni, főleg sorbaállítani.

A főállású utazás számomra idegen és nyilvánvaló zsákutca. (Átmenetileg - akár 1 vagy 2 évig is - oké, nyilván érdekes is, de hosszú távon szerintem rosszabb és őrlőbb, mint egy munkahely. Hacsak nem találsz mellé valami értelmes tevékenységet, amihez eszközül szolgál az utazás.)

"Semmit sem tudunk arról, hogy az itteni hippik mennyi időt töltenek a gyerekeikkel."
Hát nekem elég egyértelműnek tűnik, hogy együtt vannak a gyerekeikkel. Ha ők nem járnak a "dolgozóba", el tudod képzelni, hogy a gyerekek tőlük külön vannak naphosszat? Szerintem a komfort túlértékelt.

A gyerekek magasról tesznek a nyugati-típusú "szegénységre". Nem is tudnak róla. Aligha érdekli őket, hogy van-e autójuk, vagy vonatozni kell. Vagy van-e villany a lakásban. Egy gyereknek minden természetes, mert a világ mágikus, tele van csodával, hozzászoknak bármihez.
De hogy konkrétabbak legyünk. Ha én Kiskundorozsmától nem messze, egy tanyán élek három gyerekkel, havi 25.000 Ft-ból, akkor is fel tudom őket úgy nevelni, hogy átlag feletti életesélyekkel induljanak felnőttként.

Te komolyan hiszed, hogy a mezítláb szaladgáló hatéves gyerek a cigánysoron boldogtalan? Bizonyára fontos, hogy lehetőleg kiegyensúlyozott legyen a táplálkozása, és ne éhezzen. De szerintem az emberi szervezet nagyon flexibilis, messze nem létkérdés a mai nyugati, elkényeztetés és túlgondoskodás. Sőt. Ugyanakkor ami számít(ana), az az, hogy a szülő foglalkozzon a gyerekkel. Ez nagyon fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint a kiegyensúlyozott étrend vagy a kifogástalan ruházat.

Nem arról van szó, hogy ne keresném a komfortot vagy az örömöket. Csak arra próbáltam utalni, hogy nem ez mindennek alfája és omegája. És vannak olyan kellemetlen dolgok, amiknek a megtapasztalása hozzátesz az emberhez, hosszú távon előnyös.
Épp a sátrazás segít, hogy értékeljem az otthoni komfortot. Nem szeretnék egész életemre sátoros vándorcigánnyá válni. De ettől még hosszabb-rövidebb élvezem, főleg, ha tudom, hogy addig tart, amíg én akarom, s amíg jól érzem magam benne.

A munka kényszerétől való felszabadulás szerintem az emberek többségét hazavágná. A butuska emberek hisznek sokfélét, a legtöbben szeretnék a lottófőnyereményt megnyerni. Pedig sokan tudják, hogy a legtöbb nyertesnek tönkreteszi az életét.
Talán nem is a munkán van a hangsúly, hanem a társadalmilag hasznosként elfogadott tevékenységen (ilyen például a munka), és a szervezett napirenden, amit a munka biztosít: struktúrát ad a szétfolyó időnek.
Szerintem nehéz lehet például írónak lenni. Sokkal nehezebb, mint irodistának.

Egyébként lehet, hogy csak a saját szorongásaim vetítem ki a szélesebb társadalomra, és igazából mindenki remekül ellenne havi 3000 eurós alapjövedelemből. De nem hiszem. Szerintem durván megugrana a bűnözés, az öngyilkosság, a drogfogyasztás. Azért mert az emberek hirtelen RÁÉRNÉNEK. A tömegbirka szinte sosincs magánál, sosincs ideje egzisztenciális kérdéseket feltenni önmagának. És ha hirtelen időmilliomossá válna, rájönne, hogy mennyire értelmetlen és téves életet él. Igen, téveset, ami sem boldogságot, sem kielégülést, sem egyéni- sem világbékét nem hoz. Az embereknek nincs ideje gondolkodni, mert állandóan elfoglaltak. S mindent meg is tesznek azért, hogy elfoglaltak legyenek, különben ráeszmélnének életük értelmetlenségére. Azt hiszik, a gyerekvállalással letolhatják a vállukról a sorsukért való felelősséget. Rátolják a gyerekre, mondván, az ő életük értelme és célja a gyerek. (Ennek mellesleg a gyerekben gyakran elég csúnya hatásai vannak.) Aztán a gyerek ugyanezt eljátssza, és nem veszik észre, hogy előremenekülnek a kérdések megválaszolása elől.

Te mihez kezdenél, ha dollármilliók hullanának a nyakadba?

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.06.24. 17:51:22

@Nagy kámpics: hat ebben van valami. mar hogy sajat tapasztalat nelkul nincs megertes. viszont. ahany ember, annyi tapasztalas. es pont a filmek, regenyek miatt olyan csaloka minden. maradjunk peldaul a szerelemnel. az ugye filmelmenyek es hallomasok alapjan langolo, felperzsel, elemeszt, szoval tuzes, vad, heves, olyan _igazi_. hat nekem volt ilyen, de azt mondom, kell a francnak ez a fajta bohockodas. a jelenlegi szerelem sokkal jobb nekem, igaz, nem latvanyos, nem zajos, nem mozivaszonra valo. "csak" olyan csendes, nyugodt, mely es nagyon egyertelmu, nagyon egyfele menos, egymasba olvados. ilyen lehet ez az otthon erzes is. aki beleszuletett egy kolontari hazba, ott nott fel, onnan vitte a temetobe a szuleit, oda vitte a tarsat, gyereket es aztan latta eluszni, az elhiszem, hogy megsiratta. ha nekem akkoriban kolontaron lett volna berelt hazam, lehet, hogy otthon ereztem volna magam benne, de hogy meg nem siratom, az fix. maximum a vinyokat, ha nem sikerul oket kimenteni. :D szoval amire ki akarok lyukadni az az, hogy otthon lehet attol lenni, hogy az nem olyan amerikaihepiendesfilmeseffektes otthonlet, hanem masmilyen. aztan meg a lokabel tudja, lehet, hogy tenyleg nem tudom, milyen erzes otthon lenni. mindenesetre nem keserit el a gondolat. :) neked viszont ugy tunik, ez ilyen enyhen negativ erzes, irigykedsz is azokra, akik pihe-puhat varazsoltak maguk kore. de a te probalkozasaid soran mi hianyzott? mi az, ami masoknal van, nalatok meg nincs? nyilvan nem kisparnak meg kepek a falon es cserepes viragok, de valaminek csak kell lennie. nem lehet, hogy az ido? a "veglegesseg" az, amitol ugy erzed, masok otthon vannak, te meg ugyis odebballsz, francba az egesszel?

zarojel: nekem mar a betyarsereg is eppen elegge heszusz fakin kriszto (:D), a rassztudat csak cseresznye a habon...
ebbol kiindulva, hogy mit lehet ennyit ragodni a magyarsagtudaton vagy min, hat fol nem fogom. szerintem csodaszep nyelvunk van, orulok, hogy beszelem, meg nyilvan magyar vagyok, mi a tokom lennek, de most komolyan, ha meg 150 evig elek az angoloknal, akkor se leszek mas, nem is akarok mas lenni. ennyi. nyilvan ezert konnyebb otthonereznem magam nagyjabol barhol. mondjuk az lenyeges, hogy meleg legyen, svedorszagban nem hiszem, hogy jo lenne nekem. magyarorszagon is hamarabb erzem magam otthon nyaron, mint telen. es talan ezert almom meleg eghajlatu orszagban letelepedni vegul, hogy vegre otthon legyek? na, ezt fejtsd meg, nekem ez mar tulsagosan elemelkedett. :D
na es a baratok vagy a beszelt nyelv. hat, egy kezemen meg tudnam szamolni, hany baratom van. barhol. talan jobb is, hogy nincsenek sokan. jo ugy lenni emberek kozott, hogy kicsit "lathatatlan" vagyok es ok is azok a szamomra. ha mar a teljes remeteseghez tul kenyelmes vagyok. :)

peer pressure. tudatosan probalom lerazni magamrol ezeket. elvarasok oltozkodes, etkezes, lakberendezes, viselkedes(!)... teren. nehez, es persze nem fogok allasinterjura strandpapucsban menni meg ilyenek, de a magan kis eletkemben nem erdekelnek a szabalyok. hulyet kapok az ilyenektol, hogy "miert reggelizel pacalt, az ebedre valo". vagy "egy cipo lehet feher, fekete, barna es abban a piros cipoben velem nem jossz vegig az utcan". esetleg "36 evesen illo lenne mar szulni". aha, jo.

na es miket szeretnel meg latni?
es merre jartal eddig?

@jóazálmodozás: huh, bar nem engem kerdeztel, de attol fuggoen, hogy hany dollarmillio hullana a nyakamba, es tegyuk fel, hogy sok, akkor vennek egy kis privat szigetet, kis hazat epitenek rajta, a maradekbol pedig utaznek es filmeket forgatnek, amikor mar nagyon elunnam magam utazgatas kozben. vagy fotoznek es kiallitasokat csinalnek.
(es persze minden szeretett csaladtagomnak is adnek jo sok penzt, hogy ok is megvalosithassak az almaikat, meg persze lenne egy jo penzugyi team mogottem, aki figyelne ra, hogy nehogy kifogyjon a mezescsupor.)

Botond Csák 2017.07.01. 19:39:26

Végre visszajöttél basszus!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.07.04. 23:58:57

@Botond Csák:

Haha, köszi!
Látom, hogy ez egy új nikk... kommenteltél ide korábban? :)

Botond Csák 2017.07.05. 19:59:07

@Nagy kámpics:
Nem én! Ez az első kommentem bármin ever. (Illetve ez most már a második). Ha már itt tartunk blogot sem szoktam olvasni, csak a tiéd. Időnként rákeresek és hopp! most volt új poszt. Most épp újraolvasom az egészet.

egia 2017.07.07. 21:34:00

@Botond Csák:

Gondolom a névazonosság is csak véletlen, mármint a HA-s Csák Botonddal. Igaz, elég gyakori név.

Hugi79 2017.07.09. 22:15:13

@Nagy kámpics: +1 (Abszolút, mindenben.)

Hugi79 2017.07.09. 22:35:18

Mármint a +1 az erre a kommentedre 2017.06.22. 10:27:23
@jóazálmodozás-nak. Persze sok mindenben egyetértünk ezen kívül is, de itt voltaképpen szóról szóra. :-)

Egyébként csak egy apró gondolat az otthonról, pl. arról, hogy az az otthon, ami előhívja az emlékeid.
Csupán annyit jegyeznék meg, hogy maximálisan hiszem, hogy így van annak, aki erről így ír. De azért ez nem örökérvényű és nem igaz mindenkire. Nekem nem ott az otthonom, ahol a múltam van, hanem, ahol a jelenem és jövőm. Mondom ezt úgy, hogy 35 éve élek ugyanabban a lakásban. De pont a gyerekkoromban nem éreztem annyira otthonnak a lakhelyemet. Mert számomra az otthon a biztonságot jelenti. Az "én házam az én váram" alapon. Otthonná akkor válik egy hely, ha a helyzet, a lehetőségek és az én erre adott reakcióm megteremtik (megteremthetik) ezt az érzést. Nem a nosztalgikus, múlt ködébe vesző emlékek teszik.
"úgy a gyerekkori otthonélmények erejével sem vetekedhet a felnőttként látott tengerek és grandkanyonok."
Ez határozottan nem igaz mondjuk rám sem. Az otthonélményt az nyújtja, ha a keresett, vágyott életérzést egy helyen meg tudom élni. Mázli persze, ha gyerekként megéljük. De nem több. Mázli, főleg, mert akkor még csak hatalmadban sem áll elősegíteni, befolyásolni, hogy úgy élj, ahogy akarsz.
És persze lelkialkat kérdése is. És tapasztalatoké és félelmeké, hogy mikor és milyen adott lehetésőségek és helyzetek során meri az ember megengedni magának, hogy fellélegezzen és otthon érezhesse magát.
Én nagyon szerencsés vagyok, mert otthon érzem magam ott, ahol élek, ennek a szónak minden pátoszával. Ide értve a lakást, várost, országot. Nyilván benne van a gyerekkor is, (belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága), de a kiteljesedés és az érzés megélése már messze a felnőttkoromhoz köthető.

soad1221 2017.08.02. 13:15:57

a teljesítménytúrázás tényleg egy hülyeség. abszolút egyetértek, a legtöbben a fészbúkprofil meg az instagramkép miatt túráznak. És igen, sietve túrázni csakis a menetrend miatt van értelme. kár, hogy akkor a túra egy része értelmetlenné válik.. :)

vladimir0370 2017.08.07. 20:38:29

WTF! Long time no see! :-D Welcome back! Egyre ritkabban. Eztem ide vissza! Mi tortent, hogy ujra irsz? Csak nem egyedul vagy? :-D

vladimir0370 2017.08.07. 20:45:50

@jóazálmodozás:
Korabban futottam, tobbnyire egeszsegmegorzesi okokbol. Par honap alatt gyalogolni sem tudtam a terdfajastol. Aztan olvasgattam a neten es ratalaltam a mezitlabas futasra. Na nem mezitlab, hanem bare foot cipoben. A terdfajas egyik naprol a masikra mult el, csak akkor jott elo, amikor "futocipot" vettem fel. A talaj minosege nem szamitott. Csak azert irom, mert azota mindenkinek elmondom, hatha segit. Ha nem, ne vedd magadra, kerlek.

vladimir0370 2017.08.07. 21:01:59

@Nagy kámpics:
"rendszerint visszamegyünk oda, ahol már voltunk"

Gondoltam, is gyszer mar meghivlak hozzank. Most erdekes lenne jonnod, mert neha utjuk az 50 fokot arnyekban... Izgalmas tapasztalat lenne. Sajnos eppen nem alkalmas, mert koltozes kozben vagyunk. Viszont valoban meghivlak, es ezt szamon is kerheted rajtam.

vladimir0370 2017.08.07. 21:13:11

@jóazálmodozás:
"a tisztességesebb kielégülést adó tevékenységek (aka munka) is unalmassá válnak max. pár év után"

Vitatkoznek, mert ha jol kozeliti meg az ember, lehet az mindig kihivas es erdekes is.

A magunkr valo tanulas, a megszokott szocializacio orultsege, gyerekek... Ez erdekes tema. Peldaul a gyerekek ilyen korulmenyek kozott masra figyelnek, mas ertekek epulnek belejuk. Megis nagy a nyomas a masik oldalrol, es kevesen merik megkockaztatni, hogy gyerekeiket kitegyek egy bizonytalan eredmenyu szocializacionak. Mert amig magamrol van szo, addig rendben lenne.

vladimir0370 2017.08.07. 21:51:48

@Nagy kámpics:
"van, aki a matekból rossz, van, aki vezetni nem tud, én meg "otthon" lenni, úgy tűnik"

Milyen ismeros. Sosem volt "otthon erzesem", amikor hazamentem.

"a szegénység nem tesz jót a gyerekeknek"

Szerintem nem lenyeges, amig az alapveto szuksegletek megvannak. A gazdagsag sem. Egyebkent mik az alapveto szuksegletek? Van, akinek a tv meg a kocsi az. De hat ez eleg nagy ostobasag. Mi a szegenyseg?

Szerintem vannak itt fogalomzavarok. Peldaul ez:

"Egy csomó statisztika meg felmérés van erre, mindenféle élethosszig tartó problémákat okoz."

Szerinted biztosan a szegenyseget vizsgaltak? Megneztek, hogy a kulonbozo kulso behatasok mellett ugyanugy reagalnak az emberek a szegenysegre? Vizsgaltak peldaul olyan faktort, hogy az allando es egyben mielegithetetlen fogyasztasra biztato kornyezet okozta stressz akar jo modban elo emberekben milyen hatasokat indukal? Peldaul Mo-on, ahol az emberek - hivjuk igy, - realtiv ssegenysegben elnek. Panaszkodnak, mikozben az emberiseg elegge jol meghatarozottan privilegizalt felso 10%-aba tartoznak gazdasagi szempontbol. A szegenyseg egyaltalan nem biztos, hogy A faktor. (Termeszetesen nem arrol a szegenysegrol beszelek, ahol nincs tiszta ivoviz.)

@jóazálmodozás:
"nyugati-típusú "szegénységre""

Jajj, de tetszik ez a fogalom! (Azert annyira ne felj attol, hogy csont hazdag leszel! Ritkan jon az csak ugy, foleg ha ezek utan prevetative nem is lottozol, gondolom. Statisztikailag eleg kicsi az esely.) :-D

vladimir0370 2017.08.07. 21:57:42

Megvilagosultam!
Amit csinalok: keresem az otthont.

vladimir0370 2017.08.07. 22:26:32

@jóazálmodozás:
"Te mihez kezdenél, ha dollármilliók hullanának a nyakadba?"

Tudom, nem hozzam szolt a kerdes, de keptelen vagyok megallni. En nem gondolkodom ilyeneken, ugyanis sem a meset sem a sci-fit nem kedvelem kulonosebben. ;-)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.08.10. 22:44:40

@vladimir0370:

"Mi tortent, hogy ujra irsz? Csak nem egyedul vagy?"

Haha, nem. De alighanem ez a poszt csak egy anomália. Meglátjuk.

Vicces egyébként, mondtam az imént a bnőmnek, hogy képzeld, vladimir hagyott megint egy kommentet a blogomon, mire ő fel sem néz, csak annyi kérdez: hogyhogy megint kommentel, elvált? :D
Szóval egy rugóra jár az agyatok, welcome back neked is.

Az 50 fok hol van, thaiföldön, vagy még mindig a közel-keleten vagy?

Pont most írtam egy chiang mai-kedvcsinálót valakinek, és tiszta nosztalgikus hangulatba kerültem, muszáj visszamenni valamikor tényleg.

Lassan 4 éve, hogy eljöttem, úh most már több idő telt el, mint amennyit ott töltöttem. Furcsa, hogy mennyire jó szívvel gondolok vissza, pedig (mint ez a blog is dokumentálta) nem volt egyszerű beleszokni.

"Szerinted biztosan a szegenyseget vizsgaltak?"

Pff, te, nem tudom. Ki kell guglizni a konkrét módszertant, ha érdekel minket a téma annyira. Mindenesetre az egy indokolt dolog szerintem például a politikában, hogy a szegénységet a közeghez képest határozzák meg, tehát hogy a szegénységi küszöb például a nemzeti átlag 70%-a (asszem), ugye? Tehát aki amerikában "szegény", az ukrajnában baromi gazdag. Szerintem ez egy indokolt különbségtétel, az ember mikrovilágában abszolút fontos szempont.

Én egyébként a szó szerinti (bár önként vállalt) szegénységre utaltam a lakókocsisok kapcsán: ha nincs folyóvíz, nincs higiénia, nincs fűtés, nincsenek rendes ruhák, nincsen ingergazdag környezet, az error szerintem. De hogy a konkrét statisztikák, amiket olvastam (az a néhány) mit és hogyan mért pontosan, és figyelembe vették-e a (jogos) kérdéseidet...? Nem tudom...

"ezek utan prevetative nem is lottozol"

Ezt nem nekem írtad, de képzeld, én néha lottózom (pár havonta egyszer). Én _imádnám_, ha dollármilliók hullanának a nyakamba. Nagyon sokat mozognék, és mindezt annak az érdekében, hogy nagyon sokat tudjak zabálni.:)

vladimir0370 2017.08.11. 13:21:22

@Nagy kámpics:
"hogyhogy megint kommentel, elvált?"

:-D Ja! Csalad most kedden jon vissza Thaifoldrol a Kozel-Keletre. Volt idom. Illetve meg van is par napom. De hamarosan vege lesz itten az unlimited golf-nak.

Mikor lenne alkalmas ellatogatnod ide? A sivatag kellos kozepen nagyon fasza a tel. Bar a tel a parti nagy varosokban is klassz, az a szezonjuk. Szerintem mar azertis nyar kozepen kene jonnod... :-D

vladimir0370 2017.08.11. 13:30:56

@Nagy kámpics:
" ha érdekel minket a téma annyira"

annyira nem. viszont:
happyplanetindex.org/
www.youtube.com/watch?v=sXhftm_tifQ
geraldguild.com/blog/2012/05/23/happiness-as-measured-by-gdp-really/comment-page-1/

itt az ertekelesben nem szarjak ossze magukat a gdp-tol - es igy a jovedelemtol.

Fogatlan provokátorok 2018.02.16. 21:55:05

Faszinger, bár nem érdemled, adok tippet kultúrára (Parti Nagy, alkesz dolóresz jeligére):
www.youtube.com/watch?v=KDKzTXmoiZA

És az igazi győztes:
www.youtube.com/watch?v=gpgonfo2hc0

(Te melyik pályát választanád?)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2019.05.15. 18:54:01

@Quercus Maximus:

Volt, volt. Van is, meg szokott is lenni. Sajnos még senki nem jelentkezett, hogy eltartana. Pech.

"Az alkoholizmus nem munka, csak szólok."

Haha, jó vicc. Mondjuk, nem is szórakozás. :)