... és egyben blog reboot

Ezt a posztot a Határátkelő blogra írtam, kattintsatok oda is. 

--

Az interneten keresztül dolgozom, ezért viszonylag szabadon választhatok lakhelyet („digitális nomád” életforma, ha ez így mond valamit). Amikor tavaly eljöttem Thaiföldről, sokat hezitáltam azon, hogy átköltözzem-e egy kis időre Malajziába vagy Szingapúrba. Sok szempontja lehet az országválasztásnak, nekem például számít, hogy milyen sört lehet kapni, gyorsan kerestem is pár fórumot, ahol erről beszélgetnek. Az egyiken mindjárt a második vagy harmadik hozzászólást egy középkorú nő írta, arrogánsan és szarkasztikusan, hogy kb. „milyen jellemző, hogy minket egész Délkelet-Ázsiából csak a sör érdekel”. Kell-e mondanom, ledobta tőle az agyam a gépszíjat.

Feltűnően gyakran botlik bevándorlási illemtanárokba az ember (és sosem natívokba, hanem másik expatokba), úgy tűnik tehát, a kitelepülésnek egész komoly illemrendszere van, amiben érdemes kikupálnunk magunkat, mielőtt útnak indulunk. Itt a blogon is sokszor kerül szóba az igazi beilleszkedés, egészen az olyan apró részletekig, hogy például ajánlott-e az új lakhelyünkön is rántott húst ennünk vasárnaponként. Ezt szeretném most kicsit körbejárni.

Nyelvtanulás, bennszülött barátok

Míg a bevándorolni indulók egy komoly része is vált még országot a későbbiekben, az expat eleve tudja magáról, hogy legfeljebb pár évre megy, és lehet, hogy emiatt az én nézőpontom is kicsit más. Mindenesetre a magam részéről a helyi nyelv minél tökéletesebb megtanulásának kívánalmát teljesen értelmezhetetlennek tartom, különösen például a magyarok esetén. Mi ugyanis bárhova megyünk is, garantáltan nem kommunikálhatunk a saját nyelvünkön, ezért valamilyen nyelv elsajátításához muszáj vennünk a fáradságot. Nem tartozom azok közé, akik a világ minden részén mindenkitől elvárják, hogy beszéljenek angolul, de szégyellni sem vagyok hajlandó magamat, ha nem beszélek egy helyi nyelven. Elvégre én már több ezer munkaórát beletettem, hogy megértessem magam a világgal, és ha ők eljönnek elém félútig, hogy kézen fogjanak, az jó, de ha nem, úgy is jó.

Eleve az ember el is veszti ezzel kapcsolatban a tettvágyát. Régebben még a rövid utazásokon is kinézegettem az útikönyv végéből, hogy például a „merre van a vécé?” hogy van natívul, és Thaiföldön is tanultam thaiul (úgy saccolom, körülbelül 1500 szavas szókinccsel jöhettem el; ez kábé egy 4 éves gyerek szintje – mivel nekem csak 2 év kellett hozzá, valószínűleg kétszer olyan okos vagyok, mint egy átlagos 4 éves, csak mondom), de itt, Lengyelországban már nem is próbálkozom egyáltalán. Volt, hogy elsütöttem már egy-egy kóbor köszönömöt (úgy mondják: dzsinkuje), de egyébként nem érdekel a dolog. Még ha maradnék is 2-3 évet, lehetetlenség pár évente megtanulni egy új nyelvet (legalábbis ha nem ez a legfőbb hobbink az életben – és a legtöbbünknek nem az). Meg egyáltalán: minek?

A másik dolog, hogy legyenek-e bennszülött barátai az embernek. Ezt megint csak kevésbé értem, ha  pont velünk, magyarokkal kapcsolatban jön elő: egyszerűen nem vagyunk elegen hozzá, hogy csak magunk között barátkozzunk (oké, Londonról vagy Bécsről nem tudok nyilatkozni, de Thaiföldön az én városomban egy, azaz 1 darab rezidens magyarral találkoztam, arra meg kár magyar klubot alapozni). Ami azt illeti, nekem egy svéd, koreai vagy amerikai expat pont annyira egzotikus és érdekes, mint egy originál thai/lengyel, és a barátsága is pontosan ugyanannyit ér. Ha valaki büszkén újságolja, hogy csak a bennszülöttekkel barátkozik (és gyakran hallani ilyet), azzal nem azt bizonyítja, hogy mennyire beilleszkedett, hanem azt, hogy előítéletes és szűklátókörű (=rasszista). Gondolom, ezt nem kell tovább magyarázni. És igen, amit nagyon gyakran hallani itt a blogon is, hogy „csak magyar ismerősöket ne” vagy „inkább nem szólaltam meg magyarul, nehogy rájöjjenek, hogy közülük való vagyok”, az ugyanolyan előítéletes és szűklátókörű.

Fordított rasszizmus

Ha már a rasszizmus szóba került, szabadon garázdálkodik a világban a fordított rasszizmus, ami kezd egyre jobban fárasztani engem. (Azért ne ejtsünk könnyet értem: hetero, fehér férfinak lenni még mindig a legnagyobb áldás a világon, még ha az is az ára, hogy mindenki szabadon köszörülheti a nyelvét az emberen.)

1_kep_kis.jpg

Fordított rasszizmus: baromira unom.

És hogy jön ide a fordított rasszizmus? Soha senkitől nem várjuk el azt az önfeladást, mint a nyugati/fehér embertől. Ha egy nagyvárosban például van indiai/kínai negyed, azt rendszerint úgy tekintjük, hogy hozzáad a kultúrához. Pedig azok a csókák lehetnek akár sokadgenerációs bevándorlók is, mégis egy helyre költöznek, a saját nyelvükön beszélnek, a saját kajáikat eszik. Én sokféle konyhát szeretek, de ettől még a túrórudi, a rántott hús meg az erős pista is ér annyit, mint bármelyik másik nemzet étele, és ragaszkodni hozzájuk is pont annyira ér, mint kebabost nyitni Londonban.

Lássuk csak, mi fordított rasszizmus még?

Sokféle narratívát fel lehet, és fel is szoktak húzni a nyugati kultúra fejlődésére, és szerintem az is egy érvényes gondolatmenet, ha azt mondjuk, a „nyugati kultúra fejlődése” = „az alkoholfogyasztás fejlődése”. A fehér ember bárhová is ment, vitte magával az alkoholt, és ma is azok a legnagyobb szeszkazán országok, ahol mi élünk. Teljesen természetes (ezt a sörért kioktató pökhendi néninek üzenem), hogy ahol a fehér emberek feltűnnek, ott feltűnnek az ujjatlan pólós, pocakos fehér faszik is a tré tetoválásaikkal, hogy olcsó sört kortyoljanak az utcán ücsörögve, és közben angolul dumáljanak. Ez semmivel sem retrográdabb dolog, vagy éppen nagyobb tiszteletlenség a helyi kultúrával szemben, mint hogy a kínaiak folyton rizst, az indiaiak meg folyton curryt zabálnak. Ez a kultúránk, bébi, és mielőtt egy másik kultúra tiszteletéről papolsz, ismerd meg a sajátodat.

Apropó tiszteletlenség. Jövőre szeretnék Nepálba költözni, ezért regisztráltam egy ottani expat fórumba. Az első dolog, amit kaptam tőlük, meglepetés!, meghívó volt egy közös imádkozásra. Természetesen amerikai expatból van a legtöbb ott is, azok meg nagyon szeret(né)nek Jézusról beszélgetni, ez van. És én is tudok ám arrogáns meg lekezelő lenni: a Nepálban (vagy Thaiföldön, akárhol) expatkodó fehér nők nem csak Jézust hozzák magukkal, de a megszokott középutas kis környezetvédelmüket meg a langymeleg feminizmusukat is -- az egész együtt jár szépen egy kis csomagban.

2_kep.jpg

Avagy: mutass nekem egy középkorú fehér nőt, és én megmondom, mit gondol a világról. (Remélem, ez már elég arrogáns.)

És oké, a magamfajtának még a saját anyja sem örül, ha odaköltözik az utca végébe, de helló, én legalább nem akarom megváltoztatni azt a kultúrát, amiben vagyok. A Jézusról beszélő, környezetvédő, átalányfeminista expatok (ezt még mindig a fenti néninek mondom) viszont úgy tisztelik a másik kultúrát, ahogy a lepkegyűjtő a lepkéket. Úgyhogy csináljuk azt, hogy a jövőben még csak fel sem hozod nekem a másik kultúra tiszteletét, mert a végén még el találom nevetni magam.

 --

Más.

Thaiföldnek van királya, akit a thaiok nagyon szeretnek. Nálunk, nyugaton a királyság többnyire már meghaladott dolog, nem nagyon értjük, mire való. Akkor viszont hogy lehet, hogy míg Thaiföld tele van iszákos farangokkal (fehérekkel), szexpatokkal meg mindenféle rosszul öltözött véglényekkel, akiknek az egész ott töltött léte egy nagy, folyamatos faux pas-nak tűnik, szóval hogy lehet, hogy ugyanezek az agyatlannak tűnő farangok már a repülőről leszállva azonnal megértik, hogy a királlyal nem viccelődünk?

A válasz az, hogy észlelik, hogy szinte ez az egyetlen dolog, amit a thaiok igazán komolyan vesznek. Nem azt mondom, hogy esetenként (még inkább: gyakran) nem tartanak minket gyökérnek, de a thaiok alapvetően rugalmasak, kedvesek és elfogadók. A tahó farang nem azért tahó, mert gyengeelméjű, hanem mert érzékeli, hogy szabad neki (a királyt gyalázni meg nem szabad, azt nem is csinálja). Biztos vagyok benne, hogy dettó tök ugyanez a tahó fehérember, ha éppen a Közel-Keletre csöppenne, ahol – mondjuk így – kicsit vonalasabb gondolkodású emberek élnek, azonnal megértené azt is, hogy ott nagyobb tétje van az illetlenkedésnek. (Nem vállalkoznék rá, hogy megmondjam, miért vallott csődöt Európában a multikulti, de biztos szerepet játszik benne az is, hogy mi is rugalmasak, kedvesek és elfogadók vagyunk. Ami egyébként egy szuperjó jellemvonás – szerintem.)

 

Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak

Amikor egy nyugat-európai nagyvárosban bontunk egy üveg belga sört, miközben a norvég gázon az olasz spagettink maradékát melegítjük, és a tévében valami amerikai sorozatot nézünk felirat nélkül a latinó párunkkal, hajlamosak vagyunk naaagyon internacionálisnak érezni magunkat (ami rendben is van, hová lenne a világ, ha az ember néha nem veregetné hátba saját magát, nem igaz?), és elsiklunk afölött a tény fölött, hogy az egész nagyrészt önbecsapás: hogy a legtöbbünk csak annyira illeszkedik be, amennyire muszáj neki, és azt is csak önvédelemből meg konformizmusból – amivel semmi baj nincs, de azért nem is a világ legmagasztosabb dolga.

Néhány dolog a „rómaiak” szokásaiból, a bagatellektől a fontosak felé haladva: a thaiok az evéshez villát meg kanalat használnak, kést nem. Ezt át kell vennem? Te átvennéd? Vécé tekintetében a guggolóst szeretik, lehetőleg papír nélkül. Ezzel mi a helyzet? Előre vagy vissza lépünk-e ezzel szerinted? Azért kérdezem így, mert mindannyiunkban van egy irányzék, amihez képest nem szeretnénk hátralépni – ami persze teljesen szubjektív és önkényes dolog, vesd össze: egyes friss angliai magyarok mini szabadságharcai, hogy csak azért is köszönnek a liftben.

(Még mindig az európai multikulti csődjéről: ahogyan mi élünk, az bármely vallásból, még a kereszténységből nézve is maga az erkölcsi fertő. Szerintem nem szoktunk így gondolni magunkra, de ha valaki felveszi a mi szokásainkat, azzal lép egy nagyon nagyot visszafelé is – már a saját szemszögéből nézve, természetesen. Csoda-e, hogy sokan nehezen teszik meg ezt a lépést?)

3_kep.jpg

Bal oldal: Mindene el van takarva, kivéve a szemét. Micsoda kegyetlen férfielnyomás.

Jobb oldal: Mindene fedetlen, kivéve a szemét. Micsoda kegyetlen férfielnyomás.

Ha olyan országba költözöl, ahol szabadon szemetelnek az emberek, rászoknál te is? A köpködésre, harákolásra? Mi van, ha ér verni az asszonyt? Mi van a lányok körülmetélésével? És a vallással? Váltasz vallást az országgal együtt?

A válasz: nyilván nem. Ezt egyikünk sem csinálja. Hozunk magunkkal egy szilárd magot, amiből csakis a felszínen, nagyon lassan vagyunk hajlandóak engedni, és ott is csak azért, mert nem akarjuk, hogy megszóljanak minket (vesd össze: miért öltözünk szép ruhába a színházban?). Ez színtiszta konformizmus, semmi más, és nincs okunk miatta a büszkeségre. Mindannyian csináljuk, kell is, hogy csináljuk, de nincs olyan összefüggés, hogy minél komformistább vagy, annál jobb ember is egyúttal. Azok, akik túl sokat emlegetik a „tégy úgy, ahogy a rómaiak” szabályt saját alapelvükként, valószínűleg nem ismerték még fel ezt.

Végkövetkeztetés

A fentieket összefoglalva részemről egyetlen illemszabályt fogalmaznék meg az expatok/bevándorlók számára: élj, ahogy akarsz, de ne próbáld megmondani nekem, hogy én hogyan éljek külföldön; majd bontok egy sört, és eldöntöm magam.

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr546468231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fofofo 2014.07.02. 17:24:28

A végkövetkeztetéssel teljes mértékben egyetértek.

Nálam mondjuk hozzátartozik az udvariassághoz, hogy az adott ország nyelvén köszönök-kérek-megköszönök-elköszönök, no meg persze a sör és a bor is megy a célország nyelvén. Apukám meg azt mondta mindig, hogy az udvariasság az a dolog, ami nem kerül semmibe, és olyan könnyű vele örömet szerezni másoknak.

Néha el is tévedek, pl. Monacoból hazajövet egy nap a magyarral együtt négy területen is járunk, de azért élvezem.

Pár helyi szó használatával általában örömet szerzek a helyieknek, főleg, ha pl. éppen Macedóniában autóstoppolok, és felvesz a helyi gazda a traktorjára. Miért ne legyek kedves, annyira minimális energiabefektetés megjegyezni, hogy "dobre dan" meg "hvala".

Persze én nem várom el a turistáktól, hogy magyarul köszönjenek, és az sem zavar, ha néhány útitársam az andalúz étteremben következetesen angolul köszön meg mindent. Én akkor is helyi akcentussal köszönök reggel boltba menet "bueno dia"-t az öregasszonyoknak:)

vladimir0370 2014.07.02. 19:36:13

no, ezt jol megaszondtad... :) jo viszontlatni (-olvasni) teged!
"...hogy csak a bennszülöttekkel barátkozik (és gyakran hallani ilyet), azzal nem azt bizonyítja, hogy mennyire beilleszkedett, hanem azt, hogy előítéletes és szűklátókörű (=rasszista). Gondolom, ezt nem kell tovább magyarázni."
de igen! mi van akkor, ha csak abba akar energiat es idot fektetni, amivel szerinte a legjobb hatasfokkal ervenyesul? az ervenyesulesre valo torkeves az rasszizmus?
kulonben angliaban nem oltoznek ki szinhazba menet. blue jeans and t-shirt. ilyen szerkoban meg a legporebb golf palyara (es nem is a klubba!) sem engednek fel!
eddig vallast nem nagyon kevertel bele a mondandodba. de feminizmust sem! micsoda fejlodes! :)
kulonben erdekes a konkluziod. mi van, ha igenis tedd azt, amit a romaiak, vagyis peldaul tiszteld az uralkodot (ha tortenetesen thai az a romai), es ne lepd at a hatarokat. de azert a romainak ne te mondd mar meg, hogy mit csinaljon, vagy mit illik csinalni romaban...

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.07.02. 20:10:48

@fofofo:

"az udvariasság az a dolog, ami nem kerül semmibe, és olyan könnyű vele örömet szerezni másoknak."

Hát ezt kétségkívül lehetne, talán kellene is így nézni.

A konkrét esetemben 2 dolog bonyolítja a dolgot: budapesten nem igazán éreztem jól magam, és asszem azt írtam is itt, hogy az első egy-másfél hétben krakkóban gyakorlatilag ki sem léptem az utcára. Most már kevésbé vagyok vicsorítós, hátfelpúpozós hangulatban, de beszélgetni még mindig nem akarok senkivel. A legjobb az, ha egyáltalán nem kell megszólalnom.
A másik meg, hogy teljesen autentikus lengyelnek nézhetek ki, mert mindig lengyelül szólítanak meg, és ha már muszáj beszélni, szeretem előre jelezni, hogy nem vagyok helybéli (= ne próbáljanak csevegni velem).

Távolságtartó dolog, tudom, de majd biztos lesz máshogy is.

@vladimir0370:
"mi van akkor, ha csak abba akar energiat es idot fektetni, amivel szerinte a legjobb hatasfokkal ervenyesul?"

Az érvényesülés meg a kapcsolatépítés egy dolog, és el tudom képzelni, hogy ott a bennszülöttek ismeretsége előny (bár az expatoknak is nagyon értékes tudása lehet, akár vízuminformációkkal kapcsolatban, akár arról, hogy hol lehet egy adott dolgot beszerezni stb.), hanem a barátkozás...? Abban nem szempont a hatásfok, nem? Ugyanarról beszélünk?

Ami meg a feminizmus emlegetését illeti, ez már biztos a te hatásod is. ;)

vladimir0370 2014.07.03. 05:28:30

@Th's child:
hat nem tudom, hogy ugyanarrol besselunk-e. "Ha valaki büszkén újságolja, hogy csak a bennszülöttekkel barátkozik..., azzal nem azt bizonyítja, hogy mennyire beilleszkedett, hanem azt, hogy előítéletes és szűklátókörű (=rasszista)."
szerintem meg nem. vegyuk eszre, hogy ez az eloiteletesseg es rasszizmus ugyanolyan takony szo, mint a ferfisoviszta (jo ez a ki-mit-takar kep!), antiszemita, kirekeszto, gyuloletkelto. miert baj az, ha valaki szerint a helyiek ismeretsegeben tobb a potencial? miert baj az, ha valaki be akar olvadni? (ja, hogy te mashonnan kozelited meg a helyzetet? az meg a te velemenyed es modszered, hogy mindenkiben, vagy a magyarokban latsz tobb vagy azonos lehetoseget, illetve baratkozni mindenkivel jo.) miert ne lehetne a baratkozasban hatasfok? a baratkozas nem egy spirutualis dolog, ahol azert keresed masok tarsasagat, hogy a feltetel nelkuli szeretetedet gyakorold rajtuk. a baratkozas egyfajta adok-kapok. es azzal baratkozom, akinek az kell, amit en adok, es aki azt adja, ami nekem kell. legalabbis az en rasszista meglatasom szerint.
es feleseget is rasszista alapon valasztottam, nem pedig vakon. mert azt adta, ami nekem kellett, en meg azt adtam, ami neki kellett. amelyik csajjal meg nem ez volt a helyzet, azzal nem baratkoztam tovabb. es pusztan rasszizmusombol fakadoan nem is akartam nyugati feleseget. mert a szocializacios es ertekrendi alapon valo megkulonboztates is rasszizmus.
sokak velemenye, hogy a magyarokkal valo talalkozas egy csalodas. es sokszor az is. angliaban a lengyeleknek van olyan informacios honlaljuk, ahonnan minden informaciot le lehet szedni az emigraciohoz. a magyaroknak nincs ilyen (es en sem csinaltam ilyet...) szinte mindenki egyetert abban, hogy sokkal osszetartobbak, mint mi. de ezt valoszinuleg a rasszizmusunk mondatja velunk.
harom honapja futottam ossze ket magyar csajjal egy ir kocsmaban (az emiratusokban). nem egy ivos este volt, csak amolyan hetkoznap keso delutani lazitas, beszelgetes. nem akartak csatlakozni, ami teljesen ertheto - en ket ujdonsult arab ismerosommel merultem bele a rasszizmusomba. megkerdeztem, mit tudnak a helyi magyar kozossegrol. mondtak, hogy van, es majd feltesznek a levelezolistajukra. adtam egy nevjegyet (en nem kaptam semmilyen kapcsolatot), aztan udvariasan elbucsuztunk. gondolhatod, hogy azota is varok az emailekre a listarol...
egyik magyar baratom, akivel rendszeresen jartunk ossze, azert nincsen megilletodve az ottani magyarokkal, mert mindig akkor keresik, ha segitseget kernek. ezt csak akkor mondta el, amikor tobbedszerre hivtam oket, hogy jojjunk ossze, menjunk el valahova, vagy csak hogy mi van veluk. en sem nagyon kerestem sokat a magyarok tarsasagat, csak volt par, akivel szivesen baratkoztam. de csak azert, mert azok gyakorlatilag mind szuklatokoru rasszistak voltak.
de van egy nagyon jo magyar baratom kint. van egy vallalkozasa, ami kimondottan magyaroknak segit cegalapitasban stb. tehat igazabol nagyon is keresi a magyarok tarsasagat. a rasszista velemenye az, hogy magyarokkal ezerszer szarabb uzletelni, mint helyiekkel, csak azert mert sokkal kevesbe megbizhatoak. bar o ezt nem rasszizmusnak tartja, hanem tapasztalatnak. es ha valaki rendben van es magyar, akkor azt is megbecsuli. csak keves ilyennel fut ossze.
a szavak jelenteserol. ha azt mondom, hogy a zsidok retkek, rasszista vagyok. ha kritizalom a cionista izraeli politakat a palesztinok ellen, akkor szerintem nem. a cionista zsidok szerint viszont igen. mivel ma az antiszemita megbelyegzes egy fegyver, aminek a leple alatt a gyulolkodes es kirekesztes szabadon gyakorolhato, es ami mindenkinek a feje felett demokles kardjakent log, es barkit le lehet vele taglozni, ezert nem is erdemes pontosan definialni. mi az, hogy nem erdemes! egyszeruen az az erdek, hogy ne definialjak pontosan - de meg csak nagyjabol sem.
ugyanugy fujjolnak egyesek, ha peldaul kuruc.info-t olvasok. mert rasszista es kirekeszto es gyuloletkelto. es nekem es senkinek ilyet nem lenne szabad olvasni. tehat megmondjak, hogy hol nem tajekozodhatok, es ha megis, akkor kirekesztesre alkalmas alany vagyok. akkor ki is a rasszista? ugye, van az ideologiai rasszizmus. ha mas az ideologiad, akkor maris kirekeszto vagy es gyuloletkelto. tehat teged ki kell rekeszteni es gyulolni kell. hulyen hangzik, ugye? pedig ez a napi gyakorlata a liberalis tolerans agyhalottaknak. csak legfeljebb azert nem tunik fel, mert a media igy kondicional minket. aztan ha most de sade-ot olvasok, vagy pornot nezek, akkor maris perverz vagyok? vagy ha megnezem a die hard-ot, akkor eroszakos fegyverimado vagyok?
szoval csak azt akartam mondani, hogy ezt a rasszista kartyat nem lattam szivesen az asztalon, mert ezt mindig lehet ugy forgatni, hogy barmi rasszizmus legyen. plane nem egy oklan embertol, aki a sajatjai kozott budapesten nem erzi jol magat. biztosan azert, mert rasszista... ;)
egyebkent meg ne is szolalj meg, csak irjal! aztan jol elleszunk itt. :D

fofofo 2014.07.03. 10:44:16

@Th's child: Miért nem tudok én jól írni, hogy ne legyen félreérthető? Szóval: az udvariasság nem egyenlő azzal, hogy beszélgetned kell, pláne nem barátkozni. csak apró gesztusokat, egy mosolyt, ennyi.

Azt meg szerencsére nem tudom, milyen úgy külföldön lenni, hogy éppen depis vagyok, mivel nálam a külföld a siklóernyőzést vagy a kajakozást jelenti, ilyenkor azért általában jó kedvem van. Vagyis Kenyában azért elég sokáig voltam, de nem emlékszem ilyen időszakra. Talán majd Andalúziában kiderül.

Én szerencsés vagyok, talán a gének meg a szülői minta miatt is. Szar lehet hetekig depizni.

vladimir0370 2014.07.03. 13:46:27

@fofofo: A mozgas jo depi ellen, az alkesz eppen ellenkezoleg. Miota futok rendszeresen, alig iszom alkoholt, es teljesen jol vagyok. Te mitol is lennel depis? Es ne is tudd meg, milyen az!

elsosor 2014.07.04. 16:28:23

"Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.

Anthony de Mello"

vladimir0370 2014.07.04. 19:50:59

@elsosor:
"Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod." hat ez tenyleg onzes.
"Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek..."
igen, ez is teljesen rendben van.
"Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod."
ez azert erosen vitathato. mi van akkor, ha ugy latod helyesnek, hogy erosen korlatoznod kell masok szabadsagat? vagy ha ugy latod helyesnek, hogy masokat kenyszerits? vagy latod neha ugy helyesnek, hogy minden rombolo akarat szabadon, korlatozas nelkul garazdalkodhasson?
azert ehhez a kitetelhez szukseges egy moralis erettseg, aminek merteke nagyon nehezen definialhato.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.07.05. 15:41:34

@vladimir0370:

Ööö, jó sokat írtál, és nagyrészt úgy érzem, ebben itt most elbeszélünk egymás mellett.

Nem is emelnék ki semmit, csak egy dolgot: igazad van, az ideológiai rasszizmus szerintem is létezik, és bármire is kondicionál a média, tök látszik is.

@fofofo:

Na jó, a mosolygást én is próbálom csinálni -- a faszik gyakran meg is rökönyödnek rajta, de hát ez van.:)

@elsosor:
Jó idézet, +1.

vladimir0370 2014.07.05. 15:57:30

@Th's child:
mosolygas? csak nem thaifold? az egyik leghasznosabb cucc az emberi kapcsolatok teren, amit a felesegemtol tanultam.

Hugi79 2014.07.06. 20:48:11

Hát újra és végre! Annyira rég volt rá szükségem, hogy újra kellett regisztrálnom, mert elfelejtettem az előzőt. :-) 
És asszem, ez eddig nem nagyon volt így, de most épp – első-, másodolvasatra – minden szavaddal egyet értek. Hozzátenném még, de minek, hogy sőt…

Véleményem szerint adott esetben – 2-3 évente előre látható továbbköltözéssel – valóban nem elvárható senkitől egy másik kultúrához való azonosulás. Sőt, mégcsak nem is szükséges a jó közérzethez.
Ugyanakkor ez egy kényes téma. Én – talán a megmaradt kamaszkori polgárpukkasztás foszlányai miatt – hajlamos vagyok nem szépíteni túlzottan a tulajdonságaimat, még akkor sem, ha MÁSOK azt hibának tartják. Az alkalmazkodókészség is ilyen. Mikor én közlöm, hogy nagyon alacsony szinten vagyok e téren, vagy meg akarnak győzni, hogy dehogyis (?!!), vagy jószándékúan, vigasztalóan közlik, hogy sebaj, még mennyit javíthatok e téren, még megtanulhatom, és mikor nem értik, hogy nekem ez nem célom, arról győzködnek, mennyivel könnyebb lenne az életem. Mert?! És ki mondta, hogy most ez nekem nehézséget okoz? Vagy hogy a mostani kis megszokott, kipróbált, x év alatt valamennyire rutinnal kezelt problémacsomagomat elcserélném egy másik személyiség problémacsomagjára? Ki meri azt mondani, hogy neki jobb a kapcsolata önmagával és a világgal, mint nekem?

Az alkalmazkodás nyilván életszükséglet, és mindenki meg is teszi amennyire ez számára életszükséglet, de ezen túl nyilván minél extroveltáltabb vagy, annál fontosabb, minél introveltáltabb, annál kevésbé.
Másrészt őszintén hiszem, hogy az emberek a valóságban nem szoktak erről gondolkodni, csak rávágják az épp divatos dicsérő jelzőket: igen, alkalmazkodó vagyok, igen, csapatjátékos, igen… stb.
Holott ez ritkán igaz, és nem is önmagában érték, és van ilyen ember és olyan, és nyilván azt szoktuk preferálni, ami hozzánk közel áll.

Én pl. sosem szerettem a kaméleon típusú embereket. Akiket bedobsz egy környezetbe, és villámgyorsan alkalmazkodnak, hasonulnak, átlényegülnek. Sosem bíztam bennük és idegesítenek. Hiányzik… a … mag, a szilárd mag, aki úgy cserélgeti a jellemvonásait, szokásait, véleményét, mint az ingét, az nem ÚGY stabil ember, amit én értékként elvárok attól, akit a valódi közelembe engedek. Volt kolleganőm, aki mindig nagyon tudott azonosulni a pasijaival. Nem váltogatta gyakran, de mit tudom én, 7 év alatt legalább 3x vedlett át mássá attól függően, hogy épp kihez tartozónak akart lenni. Bizarr.

Húúú, melyik filmben van az, amikor a tojásról vitáznak? Megvan. Oltári nő. Nem olyan nagy film, de abban van, hogy a nő mindig úgy szereti a tojást, ahogy a párja, (rántotta, lágy tojás, főtt tojás, stb), és hogy ez nem jó.

Én azt a típust képviselem, akinek az az érték, ha valakinek meg lehet fogni, ki lehet számítani a személyiségét, reakcióit, az ad biztonságot, pl. aki sört akar kortyolgatni az utcán ücsörögve ujjatlan pólóban (nyilván akkor, ha azt szereti), akiről tudom, milyen, és aki mindig olyan, nem attól függ, éppen hova veti a szél és épp kik vannak körülötte.
Ez nyilván nem udvariatlanságot jelent, sőt, ahhoz, hogy minél kevésbé légy feltűnő, minél kevésbé kelljen másokkal kellemetlenségeket megélned, meg kell tanulni udvariasnak lenni és beolvadni. Arról nem is beszélve, hogy az udvariasság mögött gyakran hárítás van, és ez erre is jó. A férjem piszkál néha, hogy őt dühíti, hogy mindenkit kiengedek az ajtón magam előtt, mert az öregek, gyerekek oké, de miért állok félre a férfiak elől mosolyogva? És nem érti, hogy mert nem is látom, ki az, úgy működök, mint egy fotocella, előttem akadály, pavlovi reflex: mosoly, hátrálás és kész. Nekem könnyebb így, nem mások miatt csinálom. Nem mindig van így, azért általában így van.
És különben is, udvariasnak lenni annak is jó, aki udvarias, és tapasztalatból tudom, hogy cikkírónk is az.

Nyilván bizonyos életstílushoz ilyen ember kell, a másikhoz olyan, és ami az egyik életstílusban, kapcsolatban erény, és előny, a másikban hátrány, és amíg ezzel nem bántunk senkit, addig igenis
„Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.”

Nem nekem kell minden környezethez és kapcsolathoz alkalmazkodnom, hanem meg kell találnom azt, amelyik passzol hozzám. És minél kevesebb kapcsolatot akar az ember másokkal, annál szabadabb abban, hogy épp mit és hogyan akar csinálni. Persze, van aki ettől üresnek érzi magát, meg mindent, és van a két szélsőség között ezernyi átmenet. De nehogy már túlmenjen az illemtanóra és a kötelező rész azon, hogy hagyjunk másoknak ugyanakkora szabadságot, amekkorát magunknak e téren. Egészen az uszításig, a másik bántásáig, mert a gyűlöletkeltés, a bűnbakkeresés, stb. nem hiszem, hogy ide tartozna. Más téma.

Hugi79 2014.07.06. 20:54:32

Ja, és a másik, és aztán be is fejezem: Juuuj, de rühellem, ezt a – ahogy te hívod – fordított rasszizmust. És hagyjuk már. Nem értem, miért és honnan jön a saját fajtánk szidása, de hogy evolúcióval szemben megy, azt igenis hiszem.
Szeresse az ember, hogy magyar, hogy fehér, legyen rá büszke, (az királyság haver! legalább annyira, mint bármi más!) és én most ez nem, nagyon nem politikai meg mit tudom én milyen megfontolásból írom, csak úgy, mint Radnóti, vagy Vörösmarty pl. Vagy kevésbé lélekemelő példa (bár rám lélekemelően hatott): a Soproni reklámok. Az ember érezze már át a valahova tartozás érzését és ne szarjon oda. Tök mindegy, a Világnak melyik sarkában vagyunk, hol élünk és épp milyen kultúra vesz minket körül. Ne már!

És én sem tartom sem jónak, de mégcsak felfoghatónak sem ezt a dolgot, amikor a saját fajtánkat (fehér, magyar, akármi) tartjuk rosszabbnak, vagy elkendőzendőnek, vagy tompítandónak, vagy kevésbé értékesnek. Nem kell, nem szabad sérteni a "rómaiakat" a viselkedésünkkel, az ember nem megy be egy mecsetbe bikiniben, de minden, ami nem sérti a helyi kultúrát, csupán eltér, csupán csak a sajátunkként idegen ott, az inkább őrizendő és becsben tartandó, pláne, ha külhonban vagyunk.
Szerintem.

fofofo 2014.07.12. 19:38:46

@Hugi79: nekem semmi bajom a büszkeséggel, amíg: 1 nem valakik ellen irányul 2 nem egy önmagukról gondolt, hamis képre vagyunk büszkék 3 a hbáinkkal is szembe tudunk nézni. Otthon jobban látjuk a mögöttes dolgokat. Most Macedóniában vagyok, mindenhol macedón zászló, és - mivel lényegében csak annyit tudok az országról, hogy gyönyörű, olcsó és nagyon kedvesek az emberek - persze, hogy nagyon tetszik ez a fajta büszkeség.

vladimir0370 2014.07.13. 21:58:53

@fofofo:
kicsit megakadt a reboot...
a buszkeseg is lehet sokfele. van itt egy website, ami a biblia oldalat vilagitja meg a buszkesegnek. (nem is ismertem ezelott a lapot.) nem akarok senkit megteriteni, de erdekes, ahogyan a kulonbozo fele buszkesegekrol ir. ez ervenyes mas - nem bibliai, - aspektusbol is.
www.gotquestions.org/Magyar/buszkeseg-Biblia.html
van itt egy masik cucc is:
hu.wikipedia.org/wiki/Hét_főbűn
"1. A kevélység
A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások fölé helyezése."

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.07.16. 00:06:31

@Hugi79:

"Húúú, melyik filmben van az, amikor a tojásról vitáznak? Megvan. Oltári nő. Nem olyan nagy film, de abban van, hogy a nő mindig úgy szereti a tojást, ahogy a párja, (rántotta, lágy tojás, főtt tojás, stb), és hogy ez nem jó."

Vót ilyen csajom. Közben tök jó, mert olyan, mint egy tükör, és az ember érzi, hogy mekkora király. Utána meg csak kamillázunk, hogy hát ez meg mi a csuda volt? Nem jó.

@fofofo:
Mit csinálsz macedóniában, nyaralsz? Hogy tetszik?

@vladimir0370:
"kicsit megakadt a reboot..."

Nem akadt meg, ne terjesszünk rémhíreket, kérem. :)
Viszont minden hebehurgyaságot és izgágaságot félretéve a havi 2 posztot igyekszem megcélozni...

vladimir0370 2014.07.16. 00:22:04

@Th's child: havi ketto? ne essunk tulzasokba, kerem! en meg mindig arra a ket decemberire lennek kivancsi... (emlekszel?)
:)

fofofo 2014.07.17. 23:02:17

@Th's child: most lett vége a siklóernyős magyar bajnokságnak. Szombaton kezdődik egy egy hetes kajaktúra az Ohridi tavon, addig meg már nem megyek haza. Különben pont ma gondoltam rád, hogy Krushevo is neked való hely lenne. Egész Macedóniában 34 fok volt, itt 23, 1000 méter magasan van a város, három oldalról hegyek fenyőerdővel, előtte egy széles völgy. Macedón viszonylatban drága, de amúgy olcsó. Étteremben 300 Ft a sör, lent a völgyben 180 Ft. A Skopsko nagyon jó, meg a borok meg a rakia is. És haraphatóak az ételek :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.07.21. 11:23:43

@vladimir0370:

Emlékszem, rajta vannak a todo listemen.:)

@fofofo:
No és hogy szerepeltél a bajnokságon?

A harapható ételekről meg jut eszembe: rántott csirkét csináltam a minap, tegnap fogyott el a maradéka, hát, azt már tényleg nagyon kellett harapni.:)

Nézegettem most képeket az ohridi tóról, szép. Jó szórakozást a kajakozáshoz!

fofofo 2014.07.24. 15:06:13

@Th's child: csak két repülhető nap volt, és a repüléseim alapján behúzhattam volna a magyar női ezüstérmet, de első nap rosszul állítottam be a gps-em, és nem kaptam pontot :( sebaj, már túltettem magam rajta. A tengerikajak.hu oldalon vannak jó kis képek azokról a helyekről, ahol most járunk.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.07.27. 21:42:52

@fofofo:

Sajnálom... meg gratulálok is, akkor ettől a fiaskótól eltekintve biztos jól ment a repülés.

Megnéztem ezt a tengerikajak oldalt, hát meghozza az ember kedvét. Hogyaszongya: "give peace a chance, I like gemenc". :D
Látom, jártak thaiföldön is. A baht árfolyamát mondjuk elnézték, ezzel együtt ha egyszer egyszerre leszünk arra, szerintem még az is lehet, hogy betársulok. Tényleg nagyon kedvhozó. Nem tudom, ezek a pofák ebből élnek-e, de ha igen, irigylem őket. És most egy kicsit téged is.:)

fofofo 2014.07.28. 09:54:53

Menni kell, mert nagy élmény. Azért is linkeltem be az oldalt, mert Ohrid ugyan tényleg szép, de csak kis része volt a túrának. Ráadásul elég turistás és drága, fél nap pont elég rá. Különben a legszebb túra sokak szerint pont a lengyel, de az nekem mindig ütközik a kedvenc szlovén siklóernyős versenyemmel. Hiába, nehéz az élet...

nyuszifröccs 2014.08.17. 23:38:32

nohát, él. és ír. nyehehe. :D
Tegnap jutottál eszembe, hogy mif@sz lehet veled, életben vagy-e még, vagy pad thai-t csináltak belőled a kedves bennszülöttek, úgyhogy ma meg is néztem a sosem frissülő blogodat, aztán tessék.

És akkor most mi van? A polákoknál kötöttél ki? Mondjuk ott sör is van, az Uncsi sincs messze :D

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2014.08.21. 19:05:13

@nyuszifröccs:

Áá, nyuszi, üdv!
Igen, élek, és most egy darabig a blog is fog frissülni megint időnként, a polákokkal meg az van, hogy onnan most eljöttem, és a legaktuálisabban épp budapesten vagyok. És most, hogy mondod, még nem vettem unicumot. Valami bajom lehet.

Remélem, minden okés felétek, láttam a képeket a kisasszonyról a fészbúkon, faszákok. :)

nyuszifröccs 2014.08.25. 22:33:24

No Unicum? Lehet, hogy pont nincs baj ;)
Köszi jól vagyunk, hát nő-növöget a kölök.

Rem te is jól, annak ellenére, hogy itthon vagy...vagy éppen azért :P