Mivel képtelen vagyok összefüggő gondolatmenetre felfűzni a mondandómat, íme néhány random dolog, ami Kiotóról jutott eszembe.

A nagy ázsiai budikörkép

Ezt a témát tényleg régóta dédelgetem magamban, bár megint nagyzolok egy kicsit a címmel. Ázsia ugyanis nagyon nagy – maradjunk annyiban, hogy thai és japán budikörkép következik.

A gurigás vécépapír szabadalma a 19. század végéről való, és akkoriban terjedt el a vízöblítéses vécé is Magyarországon. Ha összerakjuk ezt a kettőt, mindjárt rájövünk, hogy fogalmunk sincs, Deák Ferencz például hogyan végezte el a dolgát a kiegyezés reggelén. Már csak azért sem, mert Budapest akkor már elég komoly város volt (panorámakép itt), úgyhogy még csak azt sem lehet mondani, hogy volt egy pottyantós budi a kert végében. Ugyanis nem volt. De akkor meg mit csináltak?

Nem figyelemre méltó egyébként, hogy a sokféle iskoláztatásunk dacára milyen keveset tudunk az intim dolgok történelméről? Az aranybulla évszáma megvan, de hogy ii. andrás mivel törölte a fenekét (ha törölte egyáltalán), az nincs. Szolón arkhón neve megvan, de hogy szőrtelenítette-e magát valahol, az nincs. Javaslom, mozgalmunk neve legyen: tekintsük az embert a történelem mögött! Tudtátok például, hogy a rómaiaknál az anális szex abszolút belefért, az orális szexre viszont összehúzták a szemöldöküket? Az orális szex ugyanis, helló, rossz leheletet okoz, művelőivel jobb lesz nem is barátkozni. Kínában a taoisták viszont úgy vélték, a cunnilingus nem csak hogy spirituális élmény, de hosszabb életet is eredményez. (A kérdés már csak az, akarunk büdös szájjal hosszú ideig élni – mindenki döntse el maga.) Mifelénk még 100 éve is közismert dolognak számított, hogy a maszturbálás vakságot okoz (amiben lehet is valami, lévén csakugyan évről-évre romlik a látásom), a legújabb vélemények szerint pedig a gyermekek erkölcsi oktatására csak az alkalmas, aki még otthonában sem néz „sexfilmeket”. (Mármost tudom ám, hogy ez már lecsengett téma, de figyelitek a fogalmazást: még otthonában sem? Állítom, hogy aki ezt írta, pornómozikban szocializálódott.)

Szóval akkor ki a perverz? És tényleg, mi van a testünkön burjánzó szőrzettel? Észrevettétek, hogy Jézusnak nem szokott hónaljszőre lenni a feszületeken? Ez vajon a művészi szabadság, vagy valamiféle utalás a kétezer évvel ezelőtti közel-keleti személyi higiénére?

De elkanyarodtam, beszélgessünk a budikról. Igazából a vécézésnek nem csak a múltjáról, a jelenéről is nagyon keveset tudunk, és ezért van, hogy nagyon meg tudunk szeppenni, ha valami ismeretlen eszközzel szembesülünk a fürdőszobában.

1vece.jpg

Hahaha, nem tudja, hogyan kell használni a kagylókat.

A hagyományos thai vécé például guggolós (a japán is), és nem használnak vécépapírt. Helyette vagy kis vödörből kell vizet merni, és azzal letisztogatni magad (a bal kezeddel), vagy – az angol vécék esetében – egy zuhany van mellékelve minden vécécsészéhez.

A guggolós vécéket nekünk, nyugatiaknak nehéz használnunk, aminek az az oka, hogy nem tudunk guggolni. Az itteni emberek a fél életüket guggolással töltik (a világnak ezen a részén a szék mint berendezési tárgy nem alap tartozék), és tudnak teli talpon guggolni. Mi nem tudunk, csak a lábujjhegyeinken egyensúlyozva – de félelemre semmi ok, azokon a helyeken, ahol te előfordulhatsz thaiföldön, fogsz találni ülős vécét. Ha nem a pályaudvaron, akkor 200 méterrel arrébb egy étteremben, és ha nem az étteremben, akkor kicsit arrébb egy szálláson. Kis előregondolkodásra lehet szükség, és még két dologra figyelj: az egyik, hogy legyen nálad papír, a másik pedig, hogy a thai vécék nincsenek felkészülve arra, hogy a papírt is le kell vinnie a víznek. Meg ezek kisebb emberek is, akik kisebb dolgokat produkálnak, úgyhogy itt nagyon könnyű eltömíteni a vécét. A legjobb, ha szépen a vízzel leöblíted magad, a papírral megszárogatod, és aztán a papírt az odakészített kis szemetesbe dobod. (Fontos, hogy előtte öblíts a vízzel. Ha foltos vécépapírt dobsz a szemetesbe, kapásból tudni fogják, hogy egy kifinomult nyugati fehérember járt arra.)

2_toliet_firsttime.gif

Ilyen érzés, amikor először használsz karosszériaöblítést.

Gondolkodtatok már azon, hogy a tárgyainkat mennyire stigmatizálja, hogy mire használjuk őket? Például ki akarna sebtisztításra vagy körömlakklemosásra tampont használni? Pedig a tampon tökéletes eszköz lenne ezekre. No és ami a thaiokat illeti, mivel nem használnak vécépapírt, az mentes náluk a stigmától. A thai kajáldákban általában vécépapír van kirakva az asztalra szalvéta helyett, és a legelegánsabb thai is nyugodt szívvel használ vécépapírt zsebkendő helyett. És vegyük észre, hogy nekik van igazuk, mert a budipapír kellemes tapintású, praktikus kiszerelésű valami, és mi vagyunk a hülyék, hogy a 100-as csomag papírzsepikkel bohóckodunk. Ugyanígy, a vízzel való alvázmosás nem csak kellemes érzés, de nyilván sokkal higiénikusabb is (ha tudsz utána kezet mosni), és bizony ebben a relációban  ha valaki, akkor mi tűnünk civilizálatlan ősembernek.

Ami a japánokat illeti, náluk természetesen keveredik a múlt és a jövő: a helyenként előforduló guggolós megoldás mellett a legtöbb helyen a budinak komolyabb a műszerfala, mint egy űrsiklónak. Deszkamelegítés, elülső és hátsó alvázmosás hőfok- és erősségszabályozóval, zenelejátszás(!) – úgyhogy javaslom, csak akkor kezdjetek bele a használatba, ha már kiokoskodtátok, melyik piktogram jelenti a lehúzást. József Attila írt, ugye, ilyet, hogy ~meglepetés e költemény, ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten, satöbbi-satöbbi, és hát a helyzet az, hogy a japán budi a meglepetések kedvelőinek való. Ülj le, nyomj meg egy gombot találomra, és az a félelemmel vegyes izgatottság tiszta karácsonyi hangulatot csinál majd.

3_rutinos.gif

És íme egy rutinos felhasználó.

 

A japánok és a személyes tér

Oké, mi az a személyes tér? A személyes tér egy buborék, az a terület, ahova nem szereted, ha mások belépnek. Sőt, valójában több buborék, mint shreknél a hagyma: különböző héjai vannak, és a különböző szintekre különböző embereket engedsz be. Ismerősök esetén általában 0,5-1,2 méterről van szó: ez az a távolság, ahogy egy kollégával beszélget az ember – ha a kolléga közelebb jön, mi hátrálunk.

Mivel a buborék különböző héjai egészen rugalmatlanok, a személyes tér remek indikátora is annak, hogy milyen viszonyban vagy egy másik emberrel, még annál is biztosabban lehet olvasni benne, mint a testbeszédben. Ha egy férfi 50-60 centire tőled jól érzi magát, akkor az a férfi neked a barátod, és ha egy csaj nem húzódik arrébb, ha 25 centire melléléptél, akkor azt a csajt te fel fogod tudni szedni.

Természetesen ebben is a haranggörbe-eloszlás mutatkozik: az emberek nagy többsége nagyjából ugyanakkora személyes teret igényel, ezért probléma nélkül érintkezik másokkal. Azokat a deviánsokat, akik valamiért közelebb akarnak jönni hozzánk, nem nagyon szeretjük, mert intrúderként, behatolóként tekintünk rájuk, akik arra kényszerítenek, hogy folytonosan hátráljunk előlük, és végigtáncoljuk a termet beszélgetés közben. És aztán persze ott a másik véglet, ahova én is tartozom, aki meg állandóan feszeng és hátrébb akar lépni.

A „beilleszkedési problémák” szókapcsolat mindenféle negatív konnotációkkal terhes, kisegítő iskolás, magatartás-zavaros kvázi-elmebetegeket idéz meg bennünk, pedig ha pusztán a szavak jelentését nézzük, semmi negatív nincs benne. És azt hiszem, a szó eredeti értelmében nekem beilleszkedési problémáim szoktak lenni, ugyanis lassabban illeszkedem be egy új közegben, mint mások. Beilleszkedem azért, nincs para, csak lassabban megy, és mindkét féltől több melót igényel. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább azt hiszem, hogy az egész probléma gyökere és oka az eltérő térigény.

A helyzet az, hogy minden élethelyzetünk az úgynevezett „normális” ember térigényének megfelelően van kialakítva. Például a hat fős étkezőasztalt azért hívják hat fősnek, mert hat normális ember térigényének felel meg. Az én igényeim szerint viszont az legfeljebb három fős. Ha még öten leülnek, én fel fogok állni attól az asztaltól. Érthető ez, ugye?

Ezért van az, hogy bizonyos élethelyzeteket nem szeretek/tudok józanul csinálni: például tömegközlekedni, színházba járni, koncertre menni. Ott túl közel jönnek hozzám, bestresszelek tőle. És ha egy háromfős kanapéra tényleg leül mellém még két ember, akkor kíméletlenül izzadni kezdek.

A személyes tér megsértése ugyanis stresszt okoz. Számomra egy átlagos távolságú interakció pont olyan érzés, mintha neked valaki odalépne, és a beszélgetés közben megfogná a combodat. Begörcsölsz tőle, és csak arra tudsz gondolni, hogy „lépjél már hátrébb, b.zmeg, mert sikííítok”.

Még az érzelmi életemben, a mindenkori csajaimmal is az van, hogy el kell döntened, hogy közel akarsz-e lépni, hogy smároljunk meg a kezembe add a fenekedet, vagy lépjél hátra másfél méterre – de akármit csinálsz, ne lődörögj az ütőtávom határán, mert rohadt ideges leszek tőle. (És soha, soha ne ólálkodj a hátam mögött.)

A személyes tér mellett ott van aztán még az „intim szféra” kérdése is. Azt hiszem, ebben is komolyabb igényeim vannak másoknál. Van például mobiltelefonom, de szinte biztos, hogy az utcán vagy a metrón nem fogom felvenni, ha csörög. Miért? Mert emberek tartózkodnak hallótávolságon belül, és senkinek semmi köze hozzá, hogy mit beszélek. Az csakis az én legbelsőbb magánügyem.

Az egészben az a végtelenül fura, hogy az átlagosnál nagyobb intim szférát követelő emberekre gyakran azt mondják, hogy szégyenlősek. Például ha valaki nem akar mások előtt telefonálni, mások előtt szerepelni, mások előtt bikinire vetkőzni, akkor az szégyenlős. Na, ettől tudok kitérni a hitemből.

Én például nem akarok mások előtt székelni. Miért? – kérdi az arctalan tömeg. Talán szégyellem a kis ánuszomat? Szégyelli a rosseb. Valószínűleg pont olyan egészséges rózsaszín vagy barna (az általános bőrszínemből kiindulva inkább az előbbi, de majd megnézem tükörben), mint bárki másé. De az én ánuszom, és jogom van eldönteni, hogy ki előtt akarom mutogatni. Nem akarok mások előtt zuhanyozni, nem akarok mások előtt vizelni, nem akarok mások előtt szexelni, és rohadjak meg, még fogat mosni sem akarok másokkal egy térben. Miért, talán szégyellem a fogaimat? Nem, kérem, hanem mert ez az én intim szférám, és jogom van dönteni róla.

A mai világban tort ülnek a testi tolakodás prófétái, és én beteg vagyok tőle. Soha nem akarnék nudista strandra menni, nem akarok félmeztelen lányokkal együtt szaunázni, nem akarok melléd beülni a jacuzziba, utálom a strandokat és az uszodákat, és egyáltalán nem izgat a swinger clubok gondolata. És visszautasítom, hogy én lennék a fura – inkább te vagy tolakodó.

Csináljuk inkább azt, hogy te szépen felöltözöl, eltakarod az ocsmány, kipárolgásoktól súlyos, nyálkás és miazmás testedet, és amikor beszélünk, még egy plusz métert hátralépsz, jó? Köszönöm előre is.

Mindezt csak azért kellett elmondani, mert a japánok meg aztán éppen a másik irányban lógnak ki: közel akarnak menni hozzád, és le akarnak vetkőzni. Rohadt kis szemétládák.

Főleg a tisztálkodási szokásaik verik le a lécet, de a dolog persze tetten érhető az egyszerű közlekedésben is. Mármost nálunk is szokott lenni tömeg a négyes-hatos vilin meg a vonatokon, de ez nálunk a szegényes infrastruktúrából meg a súlyos inkompetenciából fakad – a japánokat egyikkel sem lehet vádolni. Náluk azért van tömeg a közlekedési eszközökön, mert jól érzik magukat, ha csak 20 centire vannak egymástól. Más magyarázat tényleg nincs: náluk lenne pénz is, tervezési képesség is még egy buszt indítani, de minek, ha egyszer jó nekik így? Ennek eredményeképp például az egyik buszon, ahol 100-an zsúfolódunk be a 40 állóhelyre, háttal egy apró kis csaj kerül elém. Jó 25 centivel lehet alacsonyabb, mint én, és egy nagyobb fékezésnél, amikor próbálok minden erőmmel nem hozzáérni, elvesztem az egyensúlyom, a fejem pedig előrenyaklik a válla fölött, mint márton gúnárnak, és három centin múlik, hogy bele nem fejelek a melleibe. Látjuk ezt a képet magunk előtt? A probléma nyilván ott (is) van, hogy nincs egyenlő megítélése a nemeknek – innentől fogva én vagyok a buszon az alávaló szexuális ragadozó, aki nők dekoltázsába tolja a fejét.

4nemek.gif

Egyenlő nemi megítélést követelek.

Ha pedig már dekoltázs, veszettül fel van szerelve a csaj, és mivel itt, a távol-keleten ritkaság a dús kebel, gyanítom, hogy műanyag is lehet benne – ezzel együtt nekem ez nem egy pozitív élmény. Láttam már életemben dekoltázst eleget, és sokkal jobban örültem volna, ha eleve nem tolat be a gömbölyű kis potrohával 5 centire a tüzérségi ágyútól, pont az orrom alá, hogy akkor se érezhessek mást a haján kívül, ha akarok, és ha eleve nem hozza tíz centire tőlem a vibráló, forró kis testét. Én ezt úúútálom, és magamtól két méternél közelebb nem mentem volna ehhez a nőhöz… pedig vegyük észre, hogy ez a pozitív forgatókönyv ám. Japánban ugyanis a férfiak is betolatnak a tüzérségi ágyú elé, éppen az orrom alá… a vibráló, forró kis testükkel. Nem jó, nem jó.

És akkor tisztálkodás. A vécé az brutális rémálom, mert egyrészt sok helyen annyira kicsire vannak szabva a fülkék, hogy ha valaki beáll a piszoárhoz, 20 centi sincs köztünk (ami tényleg botrány; nem tudom, miket tanítanak az építészkaron, de valami nagyon be van ott nézve), másfelől említettem fentebb az űrtechnikás vécéket. Tippem szerint azért, hogy az alvázmosáskor ne fröcsögjön mindenhova a víz, de a japán ülőkék sokkal passzentosabbak, mint nálunk. Gyakorlatilag rá vannak szorulva a faromra, mint a lábas a fejre hajvágáskor. Hiába tudom, hogy valószínűleg makulátlanul tiszták, ez a körkörös fizikai érintkezés eléggé blááh.

Gondolkodtatok már ezen? Hogy a budiméret is az átlagos testre van kitalálva? Például mi egy rohadtul péniszirigy világban élünk, muszáj, hogy a magára valamit adó férfinak óriáspénisze legyen. Nekem éppenséggel nincs óriáspéniszem (bár természetesen határeset, khm), ezzel együtt az egy gyakori jelenség, hogy amikor leülök egy budira, a kezembe kell fogni az eszközt, különben belelóg, hozzáér, elmerül. Mármost tudom, hogy irigyelni kellene a fekete embereket, a pornószínészeket meg az egyéb orbitális orrfarkúakat, de nekem eszem ágában sincs… sőt, hölgyeim, hadd kérdezzem meg, szívesen a szánkba veszünk valamit, ami minden közvécébe belelóg? Amúgy pedig hadd kívánjak jó étvágyat a vacsorához.

Fürdésileg meg tényleg az van, hogy a japánok állnak a gödörben, és ásnak tovább. Japán termálfürdő-nagyhatalom, a fürdőiket onsen-nek hívják, és mindjárt kettő (három) nagy probléma van velük. Az egyik, hogy pucérnak kell lenni. A lonely planet persze a maga szokásos értelmi fogyatékos hangvételével biztosít minket, hogy engedjük el magunkat nyugodtan, mert a pucérság király dolog, de talán nem meglepő, ha én nem vagyok meggyőzve. Ha eleget ittam, a 16 éves lányok közelsége még oké, de most tegye fel a kezét, aki középkorú férfiakkal meg bozontos csúnyájú, kövér öreg nőkkel akar pancsikolni. Na ugye. A másik, hogy ezek a dolgok szűkek ám. Gyakran csábítók és idilliek is persze, például ültem ilyen onsenben 20 méterre az óceántól, a naplementét bámulva – de nem bírtam kiverni a fejemből, hogy az egész csak 1,5x1,5 méteres, és ha most beül mellém egy pucér japán csóka a kis himbilimbijével, én konkrétan sokkot kapok. (És akkor a harmadik dolog: a tetovált embereket nem biztos, hogy beengedik. Mondom, a japók fejében valami rosszul van bekötve.)

A vécék és a melegvizes fürdők világán túl ott vár ránk a rendes tisztálkodás. Ne gondold, hogy az majd megnyugvást hoz, a japánok ugyanis közös fürdőt használnak, és nincsenek ám zuhanykabinok, meg úri flinc-flanc, hanem csak egy nagy közös tér. Kis sámlikra kell leülni a zuhanyok elé, és ott szappanozgatnod magad. A mi kultúránkban a börtönbeli szappanleejtős zuhany az ilyen – szóval vegyük észre, hogy mifelénk tényleg ez a világ legijesztőbb dolga, és hogy a rémálmainkban a magaláztatás szinonimája, ha pucéran kell mutatkoznunk idegenek előtt. Ez a fajta közös fürdőzés tehát tényleg az alja mindennek, és én például minden alkalommal kénytelen voltam jól beszakézni előtte. Úgy már dudorászni is tud az ember a p.cslóbálás közben, bár rájöttem, hogy nem teljesen értem, hogy kell használni a sámlikat. A sámlin ülve ugyanis nem tudod megmosni a tündér kis valagadat, és amikor a processz végén felálltam, hogy ott is megmossam magam, hirtelen megbámultak. Addig nem, de akkor igen. Szóval valamit rosszul csináltam én, és ha van köztetek olyan, aki szakértő a sámlin zuhanyzásban, mondja már el, hogy mit.

5elm.jpg

Rémálom az Elm utcában.

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr565139760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sand Lover 2013.03.30. 15:14:11

@Th's child: igen, ott sok homok volt, de a név igazából egy pólóról jött, a póló meg Namíbiából. :-) ott is jó sok homok van.:-)
japán űrbudi...nem tudom, nálam nem elvárás, hogy zenéljen is.:-) Viszont láttam már olyan wc-t, aminek puha, párnázott műbőr borítású ülőkéje volt, amit télen fűteni lehetett, és így nem fagyott oda az ember segge ha éjszaka ki kellett osonni.:-)

Rettenet Tábornok11 2013.04.24. 22:32:32

Szia R!

Nagyon leszarod (vetted? :P) a blogodat mostanában... Nem örülünk...

Lökjél valami tartalmat de má!

RT

vladimir0370 2013.04.25. 00:24:46

@Rettenet Tábornok11: csatlakozom. 19 kommentnel beallni eleg gyenge. porgesd mar fel!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.04.25. 14:27:19

Nyeh, köszi mindhármótoknak, mindjárt összeszedem magam.

vladimir0370 2013.04.26. 21:27:18

@Th's child: 55555555555555555555
olvasva hozzaszolasodat kozvetlenul rettenet tabornok utan ("nagyon leszarod..."), ugy olvastalak hirtelen, hogy "mindjart osszeszarom magam".
5555555555555555555555555

Rettenet Tábornok11 2013.05.03. 18:02:42

Azt hittem már hogy aktivizáltad magad:

hataratkelo.blog.hu/2013/04/29/aki_nem_lep_egyszerre_727

De nem, vagy mostanában Dóri vagy? :P

vladimir0370 2013.05.27. 23:50:06

@Th's child:
hejj! most latom, hogy ossze-vissza kommentelsz megcsalasrol, valasrol meg hataratkelesrol, mikozben rajongoidat teljesen elhanyagolod! micsoda felelotlen magatartas ez, he?

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.02. 15:17:47

@vladimir0370:

Igen-igen, teljesen szét vagyok csúszva, el vagyok havazva. A legutóbbi leveledre sem válaszoltam... mióta is? Másfél hónapja talán? Jaaaaaj. Szégyenlem magam.

@Rettenet Tábornok11:
Igen, azt láttam én is, és én is összezavarodtam egy pillanatra.:D

Polikárp 2013.06.04. 20:59:54

na mivan, kifogytál? kiégtél?

Polikárp 2013.06.09. 09:50:19

Szerintem összeverték a jakuzák kyotóban, és most hetek vagyis hónapok óta a sebeit nyalogatja. Vagy azt teszteli a blogger úr, hogy mennyi idő után hagyják itt teljesen a hőséges olvasói. Ja nem, azok már leléptek, akkor a barátai....

Rettenet Tábornok11 2013.06.09. 11:47:20

Polikárp: mondasz valamit, sőt! Lehet hogy az egész blog egy nagy kísérlet, hogy mikorra üldöz el mindenkit magától, és haza is csak akkor fog jönni, amikor már garantáltan mindenkit lekoptatott! :)

Ami engem illet ezt meg is értem, de egyszerűbb egy levél hogy húzzak a p... -ba :)

RT Zrt

Polikárp 2013.06.09. 16:08:54

ez tetszik. valóban arról lehet csak szó, hogy magányosan élhessen itthon a pesti albérletében....
de ha hazajön tuti belelépek az aurájába!

hugi79dg 2013.06.09. 16:09:11

No, itt az van, hogy mindenki rád vár. Megértem én, ha elszállt az ihlet, vagy épp szünetel. Engem lekoptatni úgysem tudsz ;-D, de tényleg írhatnál valamit. Vagy azt, hogy miután már minden újdondságnak számítót megírtál, lassan gyűlik annyi mondanivaló, hogy összejöjjön egy poszt, pár havonta fogsz írni, vagy, hogy többet nem, vagy, hogy sok a dolgod, két hónap múlva látogassunk ide, vagy valami. Nyilván nem elvárás, hogy muszáj blogot írnod, meg nem a nyomás miatt. Értem én azt is, hogy mint egy kapcsolatnál, az elején még az elmúlt x évedről tudsz sztorizgatni, aztán lassan elfogy az átadandó emlék és lassabban jön össze új, de látod, nem fulladt érdektelenségbe a blogod, a Te késztetésed csökkent. De hahó! Válaszolj nekünk!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:33:00

@Rettenet Tábornok11: @vladimir0370: @Polikárp: @hugi79dg:

Aranyosak vagytok ám, és ki ne kopjatok innen. A helyzet egyébként pont az ellentéte: túl sok mondanivalóm van, és nem tudom formába önteni.

Nem tudom, mit gondoltok, mennyi idő egy ilyen posztot megírni, nekem nagyon sok, és valahogy elaprózodom.
Egyébként is rákaptam a sato ivászatra - a sato az itteni rizsbor, az alkhol címke alatt megtaláljátok, amit írtam róla - és két üveg után már fogalmazni sem tudok. Szar ügy.

Meg kell mondjam, a kiotós sztori folyatásaként olyan témába keveredtem, ami a legmocsokabb, legvörösebben látó dühöt hozta elő belőlem -- szerintem mire az feltehető lesz ide, még bangkokról is fogok írni előtte.

Aztán meg persze írok a határátkelő.blog-ra egy thaiföldös posztot (az egy összefogó blog külföldre költözött magyaroknak), azzal meg épp az a bajom, hogy túl sokat pofázok. Bele kéne valahogy férnem 12 oldalba (leges-legföljebb), és nem tudom, hogyan.

De örülök az érdeklődésnek, még egyszer mondom, ne menjetek el, ne húzzatok el a p.csába, majd megtanulok satóval együtt is írni.

És hogy lássátok, hogy nem a levegőbe beszélek, bemásolom, ami nagyjából kész van a határáktelős írásból. (Még stilisztikailag meg mindenhogy javítani fogok rajta, de igenis lássátok, hogy haladnak a dolgok.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:35:01

Pokolbéli víg napjaim

Van egy olyan rétege a külföldre költözőknek, amelyiknek mindegy, hogy hova megy lakni. Ilyenek például a nyugati világ nyugdíjasai, vagy általában az angol anyanyelvűek, akik a világ bármely részén találnak megélhetést angoltanárként. Számukra mindössze annyi gyakorlati megkötés van, hogy lehetőleg ne lőjenek rájuk, és kapjanak vízumot. A magyar emigránsokra vélhetően nem ez a jellemző, de én közéjük tartozom. Az interneten keresztül dolgozom, így lakhatok bárhol, ahol van internet, és ahol ki tudom fizetni a megélhetési költségeket. 2011-ben, amikor célországot kerestem, több olyan webhelyet is átnéztem, amelyik a fenti csoportnak szól, és ahol például ár-érték arány szerint listázzák az országokat. A legjobb helyek persze dél-amerikában meg délkelet-ázsiában vannak, de hoppá, meglepetésemre Magyarország is ott figyelt a listán. Felhívták rá a figyelmet, hogy eu-tagállam vagyunk, kellemes a klíma, kiváló az infrastruktúra, és rendezettek a társadalmi viszonyok – a fizetőeszköz értéke ugyanakkor szabadesésben van, így hamarosan gombokért is megkaphatunk mindent. Mondhatjuk tehát úgy is, hogy kívülről nézve az utóbbi években az ország jóárasítása zajlik, és még egy kis áldozatos munkával a toplisták élén találhatjuk magunkat. Konkrétan minket leszámítva ez a világ összes polgárának jó. Javaslom, tekintsünk mi is így az otthoni folyamatokra, mindjárt jobb lesz a szánk íze.
-
Én végül Thaiföldet választottam, már nem emlékszem, hogy miért, de eleve soha nem akartam itt letelepedni (ahogy máshol sem). Nem a szokásos határátkelős irányvonalak mentén szeretnék tehát írni, mert mit sem tudok ezekről a dologról, másfelől amúgy sem hiszem, hogy tömegek állnának sorba, hogy Bangkokba jöjjenek mosogatni (nem is érdemes – de erről majd mindjárt).
Gondoltatok már egyébként arra, hogy a „magyar vagyok, nem turista” feliratú pólók igazi közönsége valójában mi, emigránsok volnánk?
-
Azt hiszem, nincs benne a köztudatban, hogy a „harmadik világ” kifejezés eredetileg egy szimpla politikai szókapcsolat, semmi köze a gazdasági teljesítményhez. A hidegháborúban az USÁval szövetséges országok volt az első világ, a szovjetekkel szövetségesek a második világ, és a világ többi része a harmadik. Tekintettel arra, hogy Afrikában akkoriban még voltak gyarmatok, Angola, Szomália és Namíbia például klasszikus első világbeli országok, mi meg otthon a környékbeliekkel mind második világbeliek. Az afrikaiak aztán átültek az „el nem kötelezettek mozgalmába”, és így lett harmadik világ Thaiföld is, noha régi brit szövetségesként biztosan szívesen látták volna az első világban is.
A hidegháborút elvesztettük, és azóta a „harmadik világ” kifejezés valahogy csupa-csupa negatív képzettel kapcsolódott össze. A finom és előkelő nyugati ember szemszögéből a „harmadik világ” mára egyenértékű lett azzal, hogy „a világ seggluka”. Nem öncélúan használom ezt a durva kifejezést, szeretném, ha forgatnánk magunkban egy kicsit, mert itt a blogon is pontosan ez szokott előkerülni a kommentekben. Hogy erre nyilván nyomor van meg betegségek meg általános rettenet. Mi tagadás, én is hasonló elvárásokkal érkeztem ide, az állam viszont már a repülőről leszállva leesett, és azóta is keresgélem. Thaiföld ugyanis egy működő, prosperáló ország, és például erősebb kutya a saját környezetében, mint mi vagyunk a sajátunkban. Bangkok pedig egy modern világváros. Sokkal fejlettebb, mint Budapest, élnek benne egy magyarországnyian, és GDP-t is kábé annyit termelnek, mint mi összesen.
kép. 1. bangkok éjszaka
Szóval ez volna a világ seggluka felülnézetből. (Forrás: wikipedia)

A kérdés adott: ha így néz ki a harmadik világ, akkor mit mond az rólunk? És hogy még valami borzasztót megemlítsek, Thaiföldön jobb az egészségügy, mint nálunk. Legalábbis a WHO, az Egészségügyi Világszervezet szerint. Nem csak minket, de az összes visegrádi országot is előzik a listán (link). Igen, Csehországot is. Ehhez képest mi ezerféle oltással, maláriagyógyszerrel meg halálfélelemmel felszerelkezve szeretünk ideérkezni, ami pontosan jelzi, mennyire nem szoktunk tudni Thaiföldről semmit.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:36:22

-
És mivel nem szoktunk tudni Thaiföldről semmit, könnyű helyzetben vagyok, mert sok újdonságot lehetne mondani róla. Mégis szorítkozzunk most az egyszerű közhelyekre. Például Thaiföld ragyogóan megfelel a két magyar fétisnek: a világ legvágyottabb strandjai közül itt van néhány, másrészt Thaiföld állandósult jelzője „a mosolyok országa”, úgyhogy pontosan meg tudom mondani, milyen érzés ott élni, ahol mindig süt a nap, és mindig mosolyognak az emberek.
kép 2. phi phi
Ez itt Ko Phi Phi – a magyar álom megtestesülve, ha nem tévedek.
Másrészt Thaiföld a világ szexturistáinak Mekkája. A thai prostituáltak említése tehát kikerülhetetlen – és egyébként is, a thaiok nők szebbek-e, vagy a magyarok?

A mocsári zsurló génje
A magyarok állandó vágya a meleg tengerpartok iránt szerintem téves önismeretből fakad. Van ott ugyanis egy ellentmondás, hogy amikor véletlenül Magyarországon is 38-40 fok van pár napig, nem a felhőtlen öröm szokott előtörni belőlünk. Helyette hőségriadó van, menekülés a városokból, és vízosztás az utcán. A híradó balesetekkel riogat, meg azzal, hogy tartsuk hűvös, száraz helyen a nagymamánkat.
Mármost hűvös, száraz helyek éppenséggel nem léteznek Thaiföldön. Hogy mennyire idegen világ ez, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy amikor veszel valami új fényképezőgépet, a használati utasításban benne van, hogy az akkumulátorát lehetőleg 10 meg 30 fok közötti hőmérsékleten használd. Kell-e mondani, Bangkokban az év minden napján melegebb van ennél. Melegebb, és még erős pára is.
Hogy el tudnád-e ezt viselni egyáltalán, azt neked kell tudnod magadról. Odahaza együtt éltem például egy csajjal pár évig egy garzonban. Ő nem csak azt szerette, ha telente veszettül bedurrantjuk a konvektort, de szeretett kiteregetni is alvás előtt (illetve: teregetni éppenséggel mindig én teregettem, de ez itt mellékvágány). Na most képzelhetitek. Ilyenkor ő dorombolva összegömbölyödött a takaró alatt, hogy angyali mosollyal az arcán a penészgombákról álmodjon. Én meg a hátamon fekve kapkodtam a levegőt egész éjjel, és a plafonon képződő cseppköveket számoltam. Az ilyenre mondják, hogy nyomokban mocsárizsurló-gént tartalmaz, és elismerem tehát, van ilyen a mi égövünkön is. De tedd fel magadnak a kérdést: igényed van 28 fokban pulóvert venni? 25 fokban kesztyűt? Gyakran köhécselsz és tüsszögsz, ha csak 30 fok van? Mert a thaiok ezt mind csinálják ám, és ezzel vissza is értünk a mi nagymamáinkra. Ha akárcsak felmerül, hogy aggódnál a nagyi miatt a melegben, akkor ne is gyere ide, nem a te génjeidnek való.
kép:karácsony
A kép készítésekor 28 fok lehetett. Vegyük észre a natívokat a karácsonyfa előtt. Ti hány fokban öltöznétek így?
Még egy adalék a fentiekhez: a turisták általában a mi téli hónapjainkban járnak itt. Ez az az időszak, amiről mindenki csokira barnulva érkezik haza, egy csomó fényképpel a vakító napsütésről meg az azúrkék tengerről. Namost a thaiok ezt a pár hónapot hívják „hideg évszaknak”. Nyugodtan mélázzunk el azon, ez vajon mit jelenthet az év többi részére nézve. Mondják, hogy Magyarországon van a Föld szívcsakrája – ha ez így van, akkor én biztos vagyok benne, hogy a pokol lejáratát viszont Thaiföldön őrzik.
Thaiföldön nincs gazdasági világválság, így biztos vagyok benne, hogy ha olyan slágerszakmád van, amit itt a határátkelőn is mindig emlegetni szoktak (és persze beszélsz angolul), akkor el tudsz itt helyezkedni nagyjából nyugati bérért. Biztos vagyok benne. Épp csak minek tennéd? Ha ekkora ász vagy, bárhol lakhatsz a világon, minek jönnél akkor pont ide? Izzadni?
Ha mégis ezen töprengsz, javaslom gyere ide egy-két próbahónapra, de nem ám csak héderelni, hanem emulálni a rendes életet. Öltözz fel szép ruhába, próbálj meg tömegközlekedni egy kicsit, álldogálj a dugóban, zabáljad a rizst kilószámra, tegyél úgy, mintha a gyerekért kéne rohannod az oviba – és ha a próbaidő végén még mindig azt hiszed, hogy az a meleg, nedves vatta, ami itt a levegő helyett van, jó lesz neked, hát gyere. Csak aztán ne mondd, hogy én nem szóltam.
Ezzel meg is van az első csoport, akinek nem javaslom, hogy idejöjjön: ha szeretnél még valaha rendes ruhában járni, ingben meg cipőben, akkor ne gyere ide. Úgysem fogod kibírni.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:37:11

A farang-felár
A farang (autentikusan kiejtve: fáláng) a nyugati fehérembert jelenti thaiul. Az egyik első kifejezés, amivel Thaiföldön találkozni fogsz mindjárt ezen szó után, a „same same, but different”. Vagyis ~ugyanaz, és mégis más. A sör ízén meg a hasonlókon kívül mélyebb dolgokra is utalhat ez szerintem. Például arra, hogy noha csak apró különbségek vannak az emberi kapcsolatok működésében, a végeredmény, a társadalmuk nem is lehetne idegenebb. Mondok mindjárt példát. Mi nyugatiak is a külsőségek, az öltözék meg a kocsi alapján ítéljük meg egymást, de a thaiok még sokkal inkább. Felőlünk nézve kétségbeejtően felszínesek. Vagy mi, nyugatiak is hazudunk például, és ráadásul pont azokból az okokból, mint a thaiok: kíméletből, jólneveltségből, a felelősség elmosásából. Vegyük észre, hogy az őszinteség és a képmutatás ugyanannak a skálának a két vége, és a mi kultúránk is elvár valamennyi képmutatást. Például ha leesik az egész családod a tetőről, akkor is el van várva, hogy a helyszínelőknek „jó napot kívánok”-kal köszönj. Pedig ez maga a képmutatás, ugye. De a nyugati kultúrában a csúszka már-már a kíméletlenségig lent van, az őszinteség érték nálunk. A thaioknál ezzel szemben a csúszka fent van: mindig mindennel kapcsolatban cicomázzák a valóságot, mégpedig kedvességből, tapintatból, az arcvesztés elkerüléésért. Ez édes dolog, tényleg puszilom-ölelem őket, de akkor is: mifelénk ezt hazugságnak hívják, és nagyon megnehezíti a kapcsolatépítést a thaiokkal. Sem kolléga, sem szerető, sem barát nem lesz itt veled őszinte – és nem azért, mert rossz ember, hanem épp ellenkezőleg. Ami még rosszabb, meg se próbálj eléjük állni és tisztázni a helyzetet, a thaiok ugyanis nem vállalják a konfliktust, és ha te megpróbálod, egyszerűen csak értetlenségbe ütközöl, pozitív hozadéka nem lesz.
A második csoport, akinek tehát nem javaslom, hogy ide jöjjön, az a kisgyeresek. Fel-fellángol itt a blogon a vita, hogy fontos-e magyarnak nevelni a gyereket, vagy elegendőek az ún. általános emberi értékek. Thaiföldről nézve világosan látszik, hogy nincsenek általános emberi értékek. Oké, ők sem kínozzák a kutyákat, de kábé ennyi a közös pont. A nyugati civilizáció legalapvetőbb három értéke valószínűleg az őszinteség, a függetlenség és a magadért való kiállás (nyilván nem mindig élünk így, de igenis ez a sorminta). A thaiok ezeket egyiket sem csinálják, és nem hogy nem csinálják, ódzkodnak tőle. Szóval, ha itt neveled a gyerekedet, akkor számíts rá, hogy eljön majd a pillanat, amikor nem érted, mit keres a konyhádban ez a sunnyogó, a valóságot kreatívan alakító, magáért soha ki nem álló, állandóan mosolygó kis földönkívüli. Aki ugyanakkor kedvesebb, figyelmesebb és tapintatosabb, mint akármelyik nyugati – szóval bele ne kezdjünk abba, hogy vajon ki a jobb ember. Nem jobbak, nem rosszabbak – mások.
Ahogy a farang szót használják, az is nagyon idegen. A „farang” annyit tesz, hogy francia, így hívnak minden fehér embert. Ennél tirpákabb dolog a világon nincsen. „Ignorant”, ez rá a jó angol szó. Vegyük észre, ez is olyasmi, amit mi is csinálunk itt a nyugaton, esetleg kínainak hívjuk az összes sárgát (vagy csak sárgának, ugye), ledigózzuk a drága olaszokat, vagy egyszerűen csak réti niggerezünk egy jóízűt. A különbség az, hogy mi ezt akkor és csak akkor tesszük, amikor rosszindulat van bennünk. Ha valaki azt mondja: nézd, apa, bejött egy cigány a boltba, abban mifelénk értékítélet van. Mit szóljunk akkor az állandó farangozáshoz?
A thaiok állítják, hogy semmi rosszindulat nincs bennük. És tudjátok, mit? El is hiszem nekik. Talán a buddhizmus miatt, de a thaiokból hiányozni látszik az az alpári rosszindulat, ami ránk nyugatiakra jellemző (vagy ha mégsem, akkor legalább nem mi, fehérek vagyunk a célpontja – ez is valami).
De attól ez még rasszimus. Vegyük például a bókokat. Ha azt mondod, „meglepődtem, nő létedre milyen intelligens vagy” vagy „ó, bárcsak minden zsidó olyan lenne, mint te” – ezek igazi, életörömtől duzzadó, őszinte bókok. Csak éppen sokat árulnak el az előítéleteidről. Magát a farang szót itt nem lehet kikerülni (látjátok, én is használom), de ami engem illet, én tök kibírnám, ha többet nem hallanám, hogy „hallgasd csak, a farang milyen jól beszél thaiul”.
Magában a farang létben az a legfurább, hogy nem tudsz elbújni. Valamelyik németországi posztban olvastam hogy a posztoló szeretne német rendszámű autót, hogy ne nézzék meg őket a szomszédok. Kell-e mondanom, a thaiokat ilyesmivel nem lehet átverni. Ravasz nép ez, rendszám ide, rendszám oda, messziről és ellenfényben is kiszúrják, hogy te igazából fehérember vagy.
Ezzel el is értünk oda, hogy Thaiföld olcsó hely-e. A válasz: a thaioknak olcsó, neked nem olcsó.
Egyrészt mindig, minden szolgáltatásért többet kell fizetned. Thaiföldön teljesen hivatalos a kettős árképzés: a világos színű ember többet fizet.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:37:54

Különösen igaz ez azokra a dolgokra, amiket amúgy is jellemzően csak a fehér emberek csinálnak. Például a thaiok nem esznek kenyeret. Attól még lehet itt is kapni, csak bírjad kifizetni. Nem esznek sajtot sem, ezért a legolcsóbb sajt kilója 7000 forint. A legolcsóbb bor 2000. A sort még lehetne folytatni, és vegyük észre, hogy ennek semmi gazdasági oka nincs. Egyszerűen csak rájöttek, hogy a fehér embernek van pénze, és el lehet tőle venni. A mi magyar szempontunkból ez azért szomorú, mert természetesen nem a kelet-európai pénztárcát célozták meg: a fehérember dolgai nekünk itt drágák.
A kérdés tulajdonképpen arra redukálódik le, hogy tudsz-e thai módon élni. Vonatkozik ez az ételre, a közlekedésre, az alkoholfogyasztás gyakorlatilag teljes mellőzésére, mindenre.
Thaiföldön például alig van olyan, hogy rezsiköltség, tulajdonképpen amennyi vizet elfürdesz, meg amennyi tévét nézel. De hohó, a fehérembernél a légkondinak is mennie kell, különben megdöglik szegény. Ami engem illet, még éjszaka is használom, mert a párától nem bírok aludni – és még így is röffenve fordulok mindig, mint valami varacskos disznó a dagonyában, hogy egy száraz foltot keressek a lepedőn meg a párnán. Most a nagy melegben havi 18k huf az áramszámlám, 35 nm-en. Ha családostul ideköltözöl, komolyan fel kell majd tenned magadnak a kérdést: ki fogja azt a házat kihütteni? Az biztos, hogy a légkondi lekapcsolása nem opció, és ha majd egyszer már nem tudom/akarom fizetni az áramszámlát, elhagyom ezt a klímát, de úgy, hogy vissza se nézek.
A másik, hogy említettem, Thaiföldön nincs gazdasági világválság. A baht az euróhoz és a dollárhoz képest is erősödött az elmúlt években, és kell-e mondani, a forintot meg egyenesen felzabálta. 5 évvel ezelőtt 1 baht 4,5 forintot ért, mostanában pedig 7,5-8 forint között ingadozik, nyugodtan kapjunk a szívünkhöz. Úgyhogy egykor talán olcsó volt Thaiföld, és ki tudja, az elrugaszkodás éve után megint az lehet, ma viszont nem az.
Én egyébként, az örök optimista, kormányzati sratégiát látok itt kibontakozni. Elképzelhető, hogy a forintból élő külfödre szakadtakat csakugyan sikerül majd hazacsábítani a következő ciklus végére – na nem azért, mert otthon jobb lesz, hanem mert máshol nem tudnak megélni. Mi is a szlogen? Magyarország jobban teljesít? Esküszöm, besz.rok.
Ha meggondoljuk, a farang-felár és mögötte lévő szándékok alá is vágnak minden beilleszkedési törekvésnek. A beilleszkedésnek két szintje van: nem kétlem, hogy mikroszinten lehetséges a dolog, tehát hogy egyes thai emberekkel össze lehet barátkozni, meg beléjük lehet szeretni – bár ez sem olyan egyszerű azért, mint amilyennek hangzik. A makroszint viszont lehetetlenség. Nézzétek meg ezt a képet Koreából:
kép: korea
22. nap, Még mindig nem sejtenek semmit.
Hogyan lehetne ilyen külsővel beilleszkedni? Mindegy mióta vagy itt, mindegy mennyire beszélsz thaiul, az ismeretlen thaiok mindig is angolul fognak megszólítani, és ha félvér gyerekeid vannak, és elég világos a színük, akkor azokat is, és ők is ki fogják fizetni a farang-felárat. Nincs menekvés a sorsod elől, farang vagy, és az is maradsz.
A következmény? Abból kettő is van. Egyrészt az itteni fehérek gyakorlatilag gettókban laknak (én is). Az idelátogató turista talán nem is tudja, de ő csak ezeket a farang részeket látja ám. Amik érdekes helyek egyébként, és tök érdemes megnézni őket, de semennyire sem olyanok, mint a bennszülött vidékek.
Másrészt ha azt mondtam, hogy a menő állásokra pályázóknak nem javaslom az idejövetelt, hát a béna állásokra pályázóknak sem. Eleve nem is fog menni a dolog, mert Thaiföldre vízum meg munkavállalási engedély kell, és az egyszerű munkákat itt nem végezheti nyugati (a tiltott munkakörökről lista itt). A fodrászkodás meg az építkezéseken melózás tehát kizárva – de úgysem volna semmi értelme. Abból a pénzből a thaiok valahogy kijönnek, de te a farang-felár miatt nélkülöznél. És ahogy már említettem, a thaiok felszínesebbek, mint mi. Csórónak lenni mindenhol vacak, de csóró fehérembernek lenni délkelet-ázsiában mindenáron kerülendő. Inkább mosogass fél évet Londonban, abból a pénzből utána fél évet elhenyélhetsz erre. De idejönni kevés pénzt keresni marhaság.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:38:44

Mosolyok földje
A Balaton mellett nőttem fel, ami tele volt persze NDK turistákkal. Dagadtak voltak, közönségesek és tapintatlanok – és olyan nyelven beszéltek, mint az orkok. Utáltam őket mindig. Felnőttként aztán jártam Németországban, és egészen meghökkentett, hogy a németek milyen civilizált emberek, és mennyire semmi baj a nyelvükkel, amikor épp nem hőbörögve beszélik.
Soha ne felejtsük el, hogy mi vagyunk Thaiföld NDK turistái. Évi 20 millió külföldi jár itt, köztük a szó szoros értelmében milliószámra a büdös parasztok is. Akik berúgni meg hőbörögni jönnek, meg megpörgetni egy olcsó thai prostit, és közben azt sem tudják, melyik országban vannak. A thaiok ezt (is) látják belőlünk, és ne gondold, hogy bármi okuk van szeretni minket.
Általában az szokott lenni a vélemény, hogy ha valahol megszólalsz a natív nyelven, az pluszpontokat jelent. Thaiföldön felemás élményeim vannak ezzel kapcsolatban. Mert hát mit látnak ők? Itt vagyok én, egy harmincas fehér férfi, aki thaiul karattyol… vajon honnan tudok thaiul? Nyilván onnan, hogy a szabadidőmben bar girl-ökkel üzekedem, nem igaz? Nem hibáztatom őket, elvégre én magam is ezt szoktam feltételezni az itteni fehér férfiakról, de ezzel még senki sem szerzett jópontokat.
A helyzet tehát az, hogy áll velem szemben például egy taxisofőr, és ő csak egy nagyranőtt, elkényeztetett ficsúrt lát, aki hozzá képest dagadt és ápolatlan, viszont megteheti, hogy kedvére utazgasson a világban, és a bennszülöttek ártatlan leányait megrontsa – látjátok, mit szeressen akkor rajtam?
És a thaiokkal az a nagy probléma, hogy akkor is mosolyognak, amikor pontosan ez jár a fejükben. Sőt, le merném fogadni, hogy a fegyveres rablás közben is. És hiába a mosoly az egyik magyar fétis, higgyétek el, hogy ez nem jó, ez a léleknek a mételye, mert megfoszt minket, nyugatiakat minden eszközünktől, hogy felmérjük, mik a valódi szándékai egy thainak – ha összevetjük ezt azzal, amit fentebb mondtam, hogy a thaioknak a szavaik sem őszinték, máris kész az idegbaj.
kép
A képen egy rosszakaródat rejtettem el. Megtalálod?
Érzésem szerint ez lehet az oka egyébként, hogy az itteni expatok egy jól látható része paranoid kissé – és mi tagadás, magam is az lettem. Mondjuk, én eleve nem barátkozni érkeztem ide, de nem is hiszem, hogy a közeljövőben lehetnének thai barátaim. Ugyanis nem bízom bennük. Nem bízom a mosolyukban, nem bízom abban, amit mondanak, és ez valószínűleg így is marad, amíg újra nem szocializálódom közöttük. Mert itt erről van szó: az idetévedt nyugatinak újra kell tanulnia minden szociális interakciót.
A magam részéről néha azt kívánom, bárcsak normális arcot vágnának egy kis időre. Legalább csak addig, hogy amikor belépek valahova, fel tudjam mérni, ki az, aki esetleg tényleg örül nekem. De nem. Abcúg mosoly.

Érzéki pengeajkak
Egy itteni ismerősöm, egy amerikai keresztény misszionárius éveket töltött Afganisztánban, Pakisztánban stb. Egyedülálló nőként elmenni keményvonalas muszlimok közé, hogy Jézusról beszéljen az ember, szerintem extrém döntés, különösen ha meggondoljuk, hogy itt teljesen valós eshetőség, hogy az interneten végezzük egy lefejezős videóban. Kérdeztem, hogyan kezelte a veszélyt, és szerinte nőként éppenséggel könnyebb, mert alig látnak belőled valamit az utcán. Eleve bebugyolálva mehetsz csak ki, és még a szemszíned sem árulkodó, mert úgysem nézhetsz a férfiakra. Az egyetlen, amit nehéz volt megtanulnia, hogy olyan testtartással járjon, mint a helyi nők. A nyugati nők járását ugyanis zsákruhában és hátulról is könnyű felismerni.
Sokat gondolkodtam ezen, és csakugyan létezik a különbség thai-nyugati viszonylatban is. A nyugati nő ugyanis öntudatos és büszke, kihúzott vállal és felszegett fejjel jár – igazából nem is egyszerűen „jár”, hanem vonul. Folyamatos kihívás sugárzik a testtartásából.
Az egész abból a kultúrharcból fakad, amit az ideális nyugati nő évtizedek óta vív – a férfiak ellen, természetesen. A nyugati nő a folyamatos bizonyítás, lázadás és megmutatás állapotában él, nálunk, magyaroknál is. A helyzet azért ellentmondásos, mert maga ez az ideálkép már mindannyiunkba belénk van égve. Én is az ilyen nőket becsülöm, és ha lenne kislányom, őt is úgy nevelném, hogy mutassa csak meg, hogy képes egyedül is boldogulni, és hogy igenis ér annyit, mint bármelyik férfi. A probléma az, hogy ez a folyamatos, asszertív érdekérvényesítés a szakszervezeti vezetők attitűdje. Minél inkább megfelel ennek egy nő (vagy bárki), annál nyomasztóbb vele összezárva lenni, akár munka-, akár párkapcsolatban. Felteszem, amit mondok, nem újdonság, hiszen a férfi- meg nőmagazinok évtizedek óta másról sem szólnak, mint a nemi szerepek felborulásáról. (A legjobb persze, amikor ezek a kiképzőtiszt-modorú nők összegyűlnek, és azon lamentálnak, hova tűnhettek az igazi férfiak. Nos, hölgyeim, az én tippem az, hogy futnak, amerre látnak.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.09. 17:39:35

... na jó, nem is másolom be tovább, látjátok, milyen k.rv hosszú? :-/

hugi79dg 2013.06.09. 20:08:09

Óóóóóó, másolhatnád, már oly rég vigyorogtam ennyire felszabadultan! (Ez szomorú, tudom, és talán nem is úgy értem.) Na, de akkor is, hiányoztál!
Meglep és örülök neki (mert hát rohadtul elfogult vagyok, nyilván), hogy hiába mentél oda, azért igenis nyugati maradsz. :-D Vagyis nem válsz nagyon mássá.

Azon, amit a magyarok meleghez való hozzáállásáról írtál eszméletlenül igaz és épp ezért jól kiröhögtem magunkat. Hozzátéve, hogy én még az átlagmagyarnál is rosszabbul tűröm a nedves meleget, most, hogy sokat esik és ma pl. felment 24 fokra, már ájuldoztam, kapkodtam fel-le a férjem katonai kalapját, hogy hogy is érhetem el, hogy el tudjam viselni, hogy tűz rám a nap. Nyáron délben tutira itthon kell lenni a sétából, ha nem akarják a srácok látni az anyjukat ingerült kiképző-szörnnyé változni.

Amit a mosolyról írtál, azt is nagyon át tudom érezni, én azt hiszem, úgy érezném kint magam, mint egy enyhén (min.) autista. Ha nem kapok támpontot a viselkedésből arról, hogy hogyan reagálnak rám az emberek, először elbizonytalanodnék, félnék és ettől agresszívvá válnék. Még így is vannak szociális szorongásaim, így is elbizonytalanítanak az emberek, nemhogy úgy, hogy még támpontom sincs, ahogy te írod „a valódi szándékaikról”, rám adott reflexükről. Ugyanezért, az eleve kicsit nehezebb beilleszkedő képesség miatt mondom, hogy a túl erős konfliktuskerülés és őszinteség hiány ugyanezt okozná. Nem mintha azt szeretném, ha Tesco pénztáros őszintén a szemembe mondaná, hogy „hé, menjen fodrászhoz, szar napom van, most szakítottam, fáj a hátam, minek jött még ide, miért issza ezt a szart” stb, nem, de akik közelebb állnak hozzám, inkább legyenek őszinték és vállalják azt, ami ezzel jár, vagy húzzanak a francba tőlem messzire és ne rabolják az időmet, energiámat.

Ja, de még valami. Én NEM NEM NEM NEM vagyok szüfrazsett, imádom az 50-es évekről szóló amerikai filmek hangulatát, NEM NEM NEM vagyok feminista, de a kelet, és az iszlám, (India, Kenya nálam még ennél is lejjebb van) (innen, valóban nagyjából tudatlanul vagy félinformációkra, vagy benyomásokra, vagy hírekre támaszkodva), de szóval innen nem is olyan nyugatról is úgy tűnik, hogy a nőkkel kapcsolatos dolgok nagyjából ott vannak, mint Európában a sötét középkorban (hogy melyik századhoz hasonlítom, attól függ, melyik országot említem). És lássuk be, csoda jó, hogy a középkor elmúlt. Ha azok a harcos, valójában valószínűleg tényleg elviselhetetlen feministák nem harcolnak, nekünk, mindenkinek rosszabb lenne. Megváltoztatni egy régóta belénképült torzképet sajnos csak szélsőségesen lehet. De azért egy ÁTLAGOS nyugati nő nem herél ki egy ÁTLAGOS nyugati pasit, x évvel a női forradalmárok után egyre kevésbé akarunk melltartót égetni és túlkompenzálni, az is egy „betegségtünet” volt.
Csak mondom. És nyilván nem sokat tudok a thai viselkedéskultúráról, egészen pontosan felőlem akár lehet olyan is, mint Angliában. Csak én is azt mondom, hogy legyen is léptünk büszke, a gerincünk egyenes, a tekintetünket igenis emeljük fel a másikéhoz, az egyenjogúság és egyenrangúság még nem jelent egyformaságot, nem jelenti azt, hogy férfivá akarunk válni, vagy a tökeiket akarjuk szorongatni és a szerepet átcserélni. Csak mondom, mondom.  Nem azért, mert nem értettem, hogy te is inkább ezeket a nőket becsülöd, hanem, mert kitört belőlem.

Na, de akkor most minden idegenség ellenére is jól érzed ott magad, nem? Legutóbb ezt írtad, hogy minden tök jó. Mindenesetre szeretem, hogy elég racionálisan közelítetted meg a témát, odamenni valahova álmokkal és aztán értetlenkedni, csalódni butaság. Olyan, mint rózsaszín babaruhákat vásárolgatni lánykorunkban és azt hinni, hogy a gyereknevelés első 20 éve ugyanilyen habcsókos rózsaszín felhő lesz (én mondjuk sosem hittem, de hát hogy is hihettem volna, ha én gyerekkoromban sem okoztam a szüleimnek rózsaszín vattapamacs-napokat). Ha ezért akarunk gyereket, inkább várjunk. Ha azért akarunk Thaiföldre menni lakni, mert elrugaszkodott illúzióink vannak, inkább olvassunk Téged és gondolkozzunk el. 
(És olvasni csak akkor tudunk Téged, ha írsz. Ugye. :-))

Polikárp 2013.06.14. 06:42:42

Felkeltem korán-kicsi nem hagyott. Gondoltam belépek ide, azt kicsit trollkodok, mert ugye ha már a fő troll majd 3 hónapja nem képes rá, akkor megtesszük mi magunk is. erre tessék. idevág 4-5 valamit reggeli vajaskifli mellé. mikor máskor. így munka előtt nem lesz időm elolvasni. grrr. jó nyugi, Ricsi, nem arról van szó, hogy nem örülünk neki, de legközelebb délután-estére időzítsed, hogy kényelmesen elolvashassuk! :D más kívánságunk egyenlőre nincs. rizspálinka, mi? jobbat is kitalálhattál volna a kiégés megmagyarázására, mint ezt. :P na majd olvasom napközben - persze csak ebédidőben! - pfff. :)
Akkor legközelebb szeptemberben ugyanitt! csók! :D

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.14. 17:23:00

@Polikárp: Örülök, ha néha belépsz trollkodni, jöhetsz bármikor. ;)

@hugi79dg: Azt mondod, húgom, hogy te nem vagy feminista? Nyehe, hehe.

Persze mi a feminizmus, kérdezhetnénk, és ezt nem ilyen retorikai kérdésnek szánom, hanem mivel a nők helyzete, mondjuk, az utóbbi 100 évben gyökeresen átalakult, a női jogokért való küzdelem (= a feminizmus) is nagyon gyorsan változik. És igen, hála a jó égnek nem tartozol a mai élharcos, militáns, elmebeteg feministák közé, még csak az kéne.

Hanem a te hozzáállásod, ami ma már teljesen általános, pontosan ez volt a feminizmus élvonala, mondjuk, 50 éve.

Remélem, most semmi olyat nem írok, amit esetleg bántónak érzel, mert én nem annak szánom, meg nem is érzem rossznak, de például a te családi viszonyaidban nagyon is világos, hogy a gyeplő nálad van, és te vagy a főnök, és a férfiak úgy táncolnak körülötted, ahogy te pattogtatsz az ostorral. Mondhatnád, hogy ez azért van, mert erős egyéniség vagy, és persze, az is vagy, de vegyük észre, hogy nekem a vállamig sem érsz, faternak se, a sógorom meg egyenesen egy hegyomlás. 100 évvel ezelőtt neked lett volna adva egy balról meg jobbról, aztán mehetsz erős egyéniségnek lenni a konyhában. Nem igaz? Ma azért lehetsz te a főnök, mert mi hagyjuk.

És miért hagyjuk? Mert mi (és a mai generációban már minden férfi) úgy lettünk nevelve, hogy mindig az van, amit a nő akar (vesd össze: "egyenjogúság", ennél cinikusabb nevet se lehetett volna találni). És félreértés ne essék, szerintem még volna hol csiszolni a nők jogain (például a családon belüli erőszak és a nemi erőszak kapcsán), vagyis definíció szerint én magam is feminista vagyok, és szerintem tök jó, hogy például a nőknek meg van kérdezve a véleménye erről-arról, és áltaban is büszke szoktam lenni, hogy ilyen tökös húgom van, de amit itt és most pirossal szeretnék kiemelni a szövegedből, az az hogy, hogy még ebben a békülékeny, szmájlis kommentben sem felejted el megemlíteni, hogy a nőnek igenis legyen a lépte büszke és satöbbi. Ilyet férfitól soha nem hallani -- és azért nem, mert mi nem kompenzálunk túl, és nem keressük a legyőzendő akadályt mindenben (~ mint a nyugati nők).

És abban is biztos vagyok, hogy ha bárki megpróbálna téged visszaszorítani a másodrangú ember szerepébe, bődületes kemény konfliktusokba is beleállnál. És ez így van jól, nagyon helyes, és ha valaki tényleg megpróbálná, valószínűleg még én is orrba vágnám... csak hát akkor ki a feminista, ha nem te? :)

A másik:
"De azért egy ÁTLAGOS nyugati nő nem herél ki egy ÁTLAGOS nyugati pasit, x évvel a női forradalmárok után egyre kevésbé akarunk melltartót égetni és túlkompenzálni, az is egy „betegségtünet” volt."

A forradalom ma is zajlik, és elképesztő, mennyit változik akár csak 10-20 év alatt is miatta a társadalmunk. Sokan hisznek, ugye, a világméretű zsidó összeesküvésben, én viszont a világméretű nőösszesküvésben hiszek. Szerintem a valaha létezett legnagyobb erő és harci gépezet a mai nyugati feminista lobbi, és engem egyszerre lenyűgöz és halálra rémít.

Csak hogy 2 területet mondjak, ahol ma, aktuálisan is zajlik a harc, és ahol gyakorlatilag évről évre figyelhető változás:
- a homoszexuális lobbi. Meggyőzödésem, hogy a meleg lobbinak azért megy ilyen jól, mert a nők szolidaritásból beálltak tolni a szekerüket, hiszen ugyanazt az ellenségképet (a "férfitársadalom" szexuális elnyomását) látják maguk előtt. Mi volt a homokosok megítélése, amikor mi születtünk, hm? És mi ma? És mi lesz 15 éve múlva? Ez egy borzasztó gyors változás, és itt zajlik körülüttünk napról napra.
- a gyermekvédelmi törvények. A gyermekvédelmi törvényekben az a nagyon érdekes, hogy igazából nem védik a gyerekeket. Gyerekeket bántani ma is szabad, igazából te is kínozhatod a tieidet, ha akarod, semmi sem fog történni. Miért van ez? Hát mert a gyerekek nem tudnak magukért lobbizni. A nők viszont tudnak, és miközben egyre inkább áttolódik a jogvédelem az ő oldalukra (gyerektartás, eltiltó határozatok, a gyerekek automatikusan a nőknek ítélése, a nők elleni erőszak nevetségessé tétele és kifigurázása), a gyerekek védelme egy lépést sem haladt előre. Miért? Mert a nők magukat akarják védeni, nem a gyerekeket. Mikor hallottál olyat, hogy a kisfiúkat ne lehessen csak úgy megcsonkítani ("körülmetélés")? Soha -- a nőlobbi védelme csak a kislányokra terjed ki. És hogy mondjak egy másik, szerintem elgondolkodtató dolgot, mi az egyetlen indok, amivel ma meg lehet ölni egy magzatot? Bingó: a nők önrendelkezési joga. Férfiak ilyen törvényt sosem tudnának átnyomni, erre csakis a nőlobbi képes, és mondom, engem halálra rémít.

Paranoid-e vagyok?

hugi79dg 2013.06.14. 23:09:59

Nohát, most több kérdésre is reagálnék.
Először persze védeni akartam a mundér becsületét, de mivel az ember nem feltétlenül úgy látja magát, mint mások őt, gondoltam, megkérdezem az én hites uramat, nőuralom van-e nálunk. Mert én kapásból azt mondanám, hogy dehogyis! Erre mit tett? Vigyorogva csóválta a fejét, hogy azért nagyon hevesen ne tagadjak, mert némi igazság van a dologban. ??? Ez azért fura, mert bár megtévesztően nyugisnak néz ki az én kiemelkedő amplitudóim mellett, ez csak átverés, úgyis mindig azt csinálja, amit ő akar, csak ezt nagyságrendekkel halkabban és kevesebb harccal éri el, mint én. (Magyarul vállat von csöndben és teszi amit kigondolt. Ettől néha az ember lilát lát, csak mondom.)
Szóval jó, nőuralom ide-oda, azért azt gondolom, hogy nem lehet egy kapcsolat igazán hosszútávon kiegyensúlyozott, ha bármelyik fél uralkodik a másikon. (Persze, vannak született alárendeltek, meg dominánsok, de azért az ritkább.) Hogy a feleknek mások a kommunikációs, önérvényesítő eszközei, az egy dolog. Nyilvánvalóan nem fogadnám el soha a másodrangú szerepkört (ezellen azért már „gyerekként” be lettem oltva, világ életemben kompenzálni fogok), ugyanakkor a diktátor szerep ugyanúgy frusztrálna. Mindegy.
Nem hinném, hogy igazán reálisak lennének a félelmeid, de ezt tudod. Viszont muszáj, MUSZÁJ megjegyeznem még valamit. Mindegy, hogy én feministának számítok-e, ha a női jogokért való küzdelmet értjük, sosem voltak aktív, de tény, hogy keményen megvetem a lábam, ha kell. Viszont már az is baj, hogy egyáltalán kell küzdeni a női jogokért.
Tapasztalatom szerint az olvasóid (vagy a kommentelőid) zöme pasi, most nyilván nekem is lehet ugrani, de lássuk be, a nők nem véletlenül érzik magukat veszélyeztetve általatok. Fizikailag? Kevés példát leszámítva, sosem mi bántunk titeket. Van néhány Fülesbe, meg Hahotába illő nő, aki elsodrófázza élete párját, de a családon belüli erőszak (döbbenetes a statisztika), elszenvedői rendszerint nők és gyerekek, a bántalmazók férfiak. Már bocs, de a nemi erőszak nőn, gyereken, az alapvető brutalitás mind-mind a férfiak fekete oldala. Szerencsére van lelketek, van eszetek, van lelkiismeretetek rendszerint, de valahol én is érzem A FÉRFIT, mint veszélyforrást. Sosem a féltékeny nő nyírja ki a párját, sosem mi hajtunk át kocsival rajtatok (tudom-tudom, méreg, de akkor is nagyságrendekkel ritkább is és kulturáltabb is), még az elszállt amerikai lövöldözős tinik is rendszerint fiúk. A nők negatív oldaláról lehet beszélni, de …
A nem fizikai erőszak oldaláról, meg nézzük a történelmet, a keletet, és ne csodálkozzunk azon sem, ha némelyik nő megvadul vagy némelyik évtized kicsit túlzásba esik.
Tudod, vannak a női bántalmazásban élen járó országok (fizikai, lelki, szellemi, társadalmi, csonkítások, stb), Afganisztán, Irak, India, Kongó, Pakisztán. Az ilyen helyeken valami nagyon mélyen és alapvetően rossz, ha egy társadalom többsége a gonoszságot más emberrel szemben elfogadhatónak tartja, ott… Hű, ebbe nem megyek bele most. Olvass róla és tudom, hogy van lelked, szerintem amíg ilyen van a világon egyáltalán, addig kellenek még a nagyon durva, ijesztő és elszánt nők, (és feminista férfiak  – az Ég áldja meg őket!!!) hogy ne álljunk meg ott, hogy jó, már több kontinensen is élhető az élet. (Jobb napokon (nagyon jó napokon) csak békefenntartókat küldenék az ilyen helyekre, hogy rosszabb napjaimon miket gondolok, sosem fogom leírni.)

hugi79dg 2013.06.14. 23:10:49

De kicsit derűlátóbb téma: szerintem tévedsz a gyerekek védelmével kapcsolatban. Legalább olyan gyors a változás, mint a homoszexualitás ügyében. És legalább annyi túlkapás is lehet, mint a feminizmusban persze. Akár személyes példákat is tudok hozni – személyes fórumon persze – de míg a gyerekek fizikai fenyítése 2 generációval ezelőtt teljesen magától értetődő volt, már nem annyira az. Gondoljunk csak az iskolákra, a körmösre, stb. Nekem fejelte még le osztálytársam a padot, mert pimasz volt, sőt, emelte még fel az egyik másik osztálytársamat a pajeszánál fogva tanár, holott az még nem volt olyan rég. Nem tömtek meg minket kajával, mint mondjuk anyámat a suliban addig, míg a gyerek hányni nem kezdett vagy beteg nem lett. A gyerekek jogai (nem kizárólag a fizikai bántatlanságról szólók) először ki lettek találva, aztán mondva, aztán szép lassan beépülnek a tudatba, aztán természetesek lesznek majd. A családjogi törvények, a gyámhivatal, családvédelem, gyermekvédelem, védőnői hálózat, stb, néha tehetetlen, néha nem odavaló, néha felületes, de még akkor is valódi védelmet nyújtanak. Többek között a tájékoztatással, mert szerintem ez is nagyon hozzátartozik. Olvastam egy cikksorozatot „Gyermeknevelés a történelemben” címmel. Gyakran szorult görcsbe a gyomrom és az öklöm, és ha az ember pozitív, előremutató fejlődést akar látni, a nőkkel és gyerekekkel (és feketékkel) való bánásmód terén akkor is láthat, ha vannak konkrét ellenpéldák és ha nem tökéletes még az összkép.
Aztán (már megint baromi hosszú leszek, de azért Te elolvasod, igaz? ) az utolsó téma a körülmetélés. Mikor sokáig nem írsz, és nem akarlak téged zargatni, olykor megnézem az aktivitásodat más blogokon, hogy tudjam, jól vagy-e, nem azért tűntél-e el, mert bajod van. Olvastam a gyerektetkó-fülbevaló-körülmetélés dilemmádról és nem értettem egyet. Asszem, a körülmetélés (most nem néztem utána) eü okból terjedt el, mert bizonyos égövön megelőzte a fertőzéseket. Úgyhogy ez volt a kisebbik rossz – a gyerek védelmében. De akkor azt írtad,mikor valaki felháborodott a gyereket tetováltató szülőn, hogy ez ugyanaz. Frászt. Csak most mondom, lehet, hogy más már megtette. Míg az ember nem lóbálja a péniszét mindenhol, mindenkor, az emberek többségének lövése nem lesz arról, mi van ott lent és még annyira sem érdekli őket. A fülbevaló kivehető és onnantól mintha nem is lett volna. Egy tetkó az társadalmi reakciót szül. Egy tetkót nem lehet lemosni, egy tetkót egy olyan társadalomban, ahol az nem szó szerint mindennapos mindenkin, mint az indián vagy bennszülött törzsek esetében, megbélyegzés követhet, diszkrimináció, arról nem is beszélve, hogy a gyereknek nem a saját személyiségéhez idomul. Ha akar, majd varrat.
Utolsóhoz tartozó: abortusz. Kényes téma, utálhatsz, lenézhetsz, mert ezzel kezdem, de én háromszor végigcsináltam, a gyerekcsinálás nekünk nem annyi, mint nektek. Vannak ennél kevésbé személyes érvek. A gyereknek jó-e, ha nem akarják? Mert elvileg örökbe adható, viszont mégis valahogy nem működik a rendszer, ezrek maradnak és nőnek fel árvaházakban, ahelyett, hogy azonnal szerető családhoz kerülnének. Sokan nem képesek rá (én sosem tudnék megválni gyerekemtől – elvetetni sem nagyon, ezt belátom), viszont valóban lehet olyan a helyzet, mikor nagyon nem jó az időzítés. Viszont ettől függetlenül még én is, szigorítanám. És itt térnék át a valódi kérdésre, arra, ami valóban számít. Gyilkosság? Mert ki tudja, hogy a határ? 12 hétig még nem magzat, csak szólok (van, ahol 8-at mondanak, de mikor terhes voltam, a hivatalos tájékoztató 12-t írt), mert még nincsenek kialakulva a szervek – sem külső, sem belső - , még nem magzat, aki már kész „csak” még fejlődik és nő és bonyolultabbá válik. Számos dolog, hormonok, akármik még nem állnak készen arra, hogy azt mondjuk „ember”, még azt sem mondjuk magzat, mégcsak zigóta, de most nem akarok lelkiismereti vitába belemenni, mondom, én - bár abortuszpárti vagyok – attól a pillanattól, ahol már pillanatok kérdése, hogy valóban kialakuljon az emberi egyed (merthogy valójában nem tudhatjuk, mikor lesz pl. lelke, félelme, fájdalma), én sem engedném. Talán a 8. hétig, mert a 9. körül már megmozdulhat, és mégha nem is tudjuk, ezt mi vezérli, nem tudhatjuk valójában hol lépnek be az érzületek, és mégha neme sincs még, azért talán ez lenne a számomra elfogadható határ. A 12 hét tényleg eléggé ki van tolva. De az abszolút ellenzőket nem értem. A gyilkost kiáltókat sem. Te olyan vagy? Sosem vitáztunk erről azt hiszem.
Na jó, befejezem, bocs, hosszú lett. De ezek a témák kicsit bepörgetnek. 

vladimir0370 2013.06.16. 01:21:13

@hugi79dg: A nő boldoggá tétele!

Egy nőt nem nehéz boldoggá tenni...
Csak legyél neki:

1. barát
2. társ
3. szerető
4. kisöcsi
5. bátyus
6. apa
7. tanár
8. nevelő
9. gyóntatópap
10. lelki társ
11. szakács
12. autójavító
13. barkácsmester
14. villanyszerelő
15. sofőr
16. hordár
17. takarító
18. lakáj
19. fafaragó
20. modell
21. lakberendezési mérnök
22. szexológus
23. pszichiátriai szakorvos

A természeted is fontos! Legyél:
1. kedves
2. sportos
3. okos
4. erős
5. jól nevelt
6. határozott
7. gyengéd
8. érzékeny
9. romantikus
10. férfias
11. Móka Miki
12. vidám
13. de mégis komolyan veendő
14. bátor
15. Micimackó
16. energikus
17. gondoskodó
18. ideákban gazdag
19. ügyes
20. szerény
21. megértő
22. elegáns
23. egyértelmű
24. szeretetteljes
25. hidegvérű
26. szenvedélyes
27. engedékeny
28. becsületes
29. adakozó
30. gyakorlati
31. igazságos
32. bármire legyél kész érte (akár bankot rabolni is)
33. reménytelen (a szerelemtől)
34. nyugodt
35. sármos
36. hűséges
37. álmodozó
38. karrierista
39. megbízható
40. mindenki felnézzen rád
41. legyél kész áldozatokra, és mindenek előtt legyél gazdag.

Ugyanakkor ne legyél:
a) féltékeny, (de mégis aggódó)
b) jöjj ki a rokonaival, de ne tölts velük több időt mint a nővel
c) adj a nőnek szabadságot, de mégis mindig érdeklődj, hol és kivel volt
d) öltözz elegánsan, de legyél kész mindig a hátadon hazacipelni a nőt térdig sárban, majd bemászni az erkélyen ha otthon felejtette a kulcsát. Vagy elkapni és megverni a tolvajt, aki ellopta tőle a ridiküljét, amiben olyan fontos dolgok voltak, mint a tükör és ajakrúzs.

Nem szabad elfelejtened:
1. születésnapját
2. névnapját
3. házassági évfordulót
4. az első csók évfordulóját
5. menstruációját
6. a fogorvosnál foglalt idejét
7. a legjobb barátnőjének és a kedvenc nagynénijének a születésnapját.

Sajnos a fent említettek tökéletes betartása sem biztos, hogy eredményre vezet. A nő ugyanis belefáradhat a tökéletes férfi jelenlétébe és megszökhet az első gitárossal.

És most a másik oldal:
A férfi boldoggá tétele sokkal nehezebb. Ez azért van, mert a férfinak szüksége van:
1. szexre
2. kajára
A nők nagy része ezt a zasztó igényességet rabszolgatartásnak érzi.
Ezeknek az igényeknek a kielégítése meghaladja a nő erejét.

Következtetés:
Az együttélés csakis akkor lehetséges, ha a férfiak végre megértik, hogy túlkapó követeléseiket korlátozniuk kell!

vladimir0370 2013.06.16. 02:12:44

nem gondoltam volna, hogy egyszer ennek a bejegyzesnek a kommentje beindul!
@hugi79dg:
az elozo termeszetesen a feminizmusrol...
draga! ha jol emlekszem, eppen az elte-n csinaltak azt a felmereset, amibol kiderult, hogy a ferjek fizikai bantalmazasa sokkal gyakoribb, mint a noke.

a korulmeteles: ma mar nem egeszsegugyi kerdes, hanem egy kozosseghez valo tartozas megjelolese csonkitassal.
a tetovalas eredeterol van valamilyen informaciod? de annyira nem is fontos. a lenyeg a jelen.
es bar nem lobaljak mindenhol, megis az egyik - lelki teren is, - legmeghatarozobb helyen tortenik a csonkolas. es azert van ugy, hogy himbalni kell masok elott. lasd azsiai budikorkep...

az abortuszrol: termessetesen a nemi eroszak utani terhesseg nagyon komoly kerdes. azon kivul - de azzal egyutt is, - viszont a gyilkossag az gyilkossag. az elet pedig a szuletes elott is elet. es a hatarok nem olyan elesek. ha a lelekrol beszelsz, akkor spiritualis a megkozelites. abba nagyon nem fer bele az elet elvetele. raadasul senki nem tudhatja, miert akar valaki a vilagra jonni. sosem lehet tudni, kit olnek meg. apropo! ha nem gyilkossag, akkor mi? kivegzes? ha viszont a szervekrol beszelsz, akkor eloszor is a neme mar a legeslegelejetol megvan, ha szerv nincs is. hogy minek nevezzuk az emberi faj egyedeit ezen korai fejlodesi szakaszban, az nem sokat szamit. az is kerdes, neked mit jelent a mozgas. meg a sejtek is mozognak, a spermium is ugy jut oda... azt viszont egyaltalan nem ertem, mit gondolsz "erzulet" alatt.
egy viszont biztos. rendkivul keves kiveteltol eltekintve - es azok sem a nemi eroszakbol szuletendo gyermekek, - pusztan a no kenyelmi megfontolasai kepezik alapjat az elet anyamehben valo elvetelenek. ezert nincsen joga az embernek ebben a korai eletciklusban. beleertve azt a megjegyzest is, hogy nektek noknek mast jelent ez, mint nekunk ferfiaknak.

a feminizmusrol annyit meg, hogy mi ferfiak nem horgunk a nouralom miatt, mert valaki megteszi, amit nagyon szeretne. csak a nok akarnak ezen az alapon folyton korlatozni minket.
aztan ha tetszik, ha nem, annak szulettunk, amik vagyunk. (szerintem egyebkent ez a mi valasztasunk volt.) ezzel a korlatozo tenyezovel egyutt kell elni.
eleg baj az, hogy a nok azt gondoljak, hogy a noi szerepek alavalobbak, szolgaiabbak, mint a ferfi szerepek. sokszor megfigyelheto ez a game a fogalmak ertelmenek a kavarasarol. nem a noi szerepek teszik az ala- vagy folerendeltseget. amint a nemi szerepek jobbak, fontosabbak vagy ertekesebbek egymasnal. meg lehet nezni a uk, vagyis a feminizmus ellovasanak a helyzetet. feminizalodtak, szerepeket csereltek, vagy hagytak el stb. aztan itt van a legmagasabb fiatalkoru drogfogyasztas, fiatalkoru alkohofogyasztas, fiatalkoru szex es promiszkuitas - amibol jon is a kenyelmi magzatelhajtas, raadasul a szulok tudta nelkul.

tobbek kozott ezert sem gondolkodtam europai noben egy pillanatig sem. felesegem cseppet sem gondolja, hogy a gyerekneveles nemkivanatos korlatozo tenyezo lenne szamara. semmivel sem tartja kevesbe kiteljesito feladatnak, mint marketingesnek lenni, sot ellenkezoleg. eszebe sem jutott, hogy a karrierjet merlegre tegye a anyasaggal. en is ilyen anyat szeretnek, es a gyerekemnek is ezt tartom jonak. es ahogyan magam is sok mindenrol lemondok, ugy o is ezt teszi. valahogyan ennek pedig az egvilagon semmi koze az egyenloseg kerdesehez. a bolti elado sem attol lesz egyenlo a buszsoforrel, hogy elkezd buszvezetoi tanfolyamra jarni. ilyen f@szsag is csak a jelentesek nem-ismerese eredmenyezhet. aztan elgondolkodhatunk, mikent is akar valaki egyenjogusagot elerni, ha a szavakat sem erti.

hugi79dg 2013.06.16. 09:25:24

@vladimir0370: Óó, észrevetted már, hogy egyetlen közös gondolatunk sincs? No nem baj, van ez így. De egy gyors válasz azért érkezik. :-D
Az első részt, mikor a saját nemedre mondasz igénytelenségi ítéletet, gondolom, viccnek szántad, úgyhogy az nem számít.

A második részről is csak annyit, hogy aki összemossa az esetleges a feminizmust azzal, hogy valaki szeretne dolgozni vagy többet akar gondolkodni, mint ami a fakanálforgatás közben szükséges, vagy a hivatástudatot azzal, hogy egy nő nem tud kiteljesedni az anyaságban, az ne másra mutogasson nem érti a fogalmakat, szavakat. Milyen ítélet már az, hogy egy nyugati nőt nem tud kielégíteni az anyai/feleség lét? És a feminizmus mióta jelenti a női szerepek lecserélését? Vagy mióta baj az a szerep nekünk, amit a saját természetünk, hormonjaink késztetésére is teszünk? Lövésed nincs, miről beszélsz, túl erős a harag és csalódás szemüvege. Semmi baj, szerencsére, mindenki megtalálja a neki való párt, ha szerencséje van, és akarja, másrészt a hozott neurózisaink, saját sérüléseink által okozott torzulásaink, téveszméink nem biztos, hogy – túl azon, hogy ritkán tükrözik az objektív valóságot – nem könnyen változtathatók.

Mint említettem, eleve sem vagyok nőjogi élharcos, sajnos annyira nem érdekel mások világa (csak ha nagyon vérlázító) hogy beengedjem a saját világomba, vagy túl sok energiát fektessek bele – erre nyilván nem vagyok büszke. De nem tisztem meggyőzni Téged sem. (Hű, most azt hiszed, megfutamodtam, igaz? Hidd.)

Férfi-női erőszak: hány férfi kerül kórházba, menekül el, hal meg női bántalmazás miatt? És hány nő és gyerek férfi miatt? Nem mondom, hogy a nők szentek, néha tényleg szörnyűek. De a férfiak gyakran állatok. Ha nagyon kisarkított és túlzó lezárást választok.

Az abortusz témakör? Lelkiismereti kérdés, tudom én, nem hiszem, hogy épp Veled tudnának közeledni az álláspontok. Márcsak azért sem, mert – nagyon úgy tűnik – Te azt hiszed, megtaláltad a bölcsességet, az egyetlen igaz választ, például a lélekről. Én ezt nem hiszem. Magamról sem, de az tény, semmivel sem valószínűbb, hogy a Te igazságod közelebb van AZ IGAZSÁGHOZ, mint az enyém. Ha egyáltalán van olyan, hogy AZ IGAZSÁG. De oda, ahonnan Te lenézel másokra, oda én nem fogok felkiabálni.

Nahát, tényleg nem is egy nyelvet beszélünk, igaz? Azért nagyon szép napot kívánok Neked. Remélem, jól vagytok és a kislányod is csodaszépen fejlődik! 

vladimir0370 2013.06.16. 13:24:13

@hugi79dg:
koszonom kerdesedet, csalad jol van, gyerek csodalatos. sokat nevet es mosolyog!

huha! nem gondoltam volna, hogy ilyen eros erzelmi rakciot fogok kivaltani! joanyam jutott eszembe. tunemenyes asszony es anya. de ha valaki nem azt tette, sot nem azt gondolta, amit o akart, akkor latotavolsagon belul mindenki megtapasztalhatta a foldi pokol fizikai jelenletet. :-) de neeeeem, o soha nem kenyszeritett senkit semmire. mi tobb, o mindig is egy szegeny elnyomott no volt... en meg nem emlekszem, hogy barmi is tortenhetett a csaladunkban maskent, mint ahogyan o akarta.

hugi, nincsen azzal semmi baj, ha valaki mast akar, mint a fakanal. ezt tenyleg jo lenne megerteni. a baj azzal van, amikor az emberek (nok?) gondolkodasa abba az iranyba torzul erosen, hogy 'csak' a fakanal, 'csak' a gyerekneveles. amikor a 'mind bending' eleri azt a szintet, hogy mar nem csak a phd irasa, de a csavarhuzo a futoszalag mellett a videotonban is tobbet er, mint a tradicionalis noi szerepek.
persze sokan vannak, akik szivesen kihagynak az eletukbol, amit a bosz feministak sikeresen elertek, bar masok nem kertek belole. csakhogy ezt mar nem lehet visszacsinalni, es ma annak a nonek is ki kell vennie a reszet ferfias szerepekbol, aki ezt egyaltalan nem kivanja. ennek viszont termeszetesen semmi koze ahhoz, hogy ferfi es no egyenrangu felek.
mert sajnos nem lehet mindenhol teljesen megfelelni, nem lehet mindenhol 100%-ot nyujtani. vagy a karrier sinyli meg, vagy a csalad. ezert ertelmetlen onmagaban az a torekves, hogy peldaul a nok annyit keressenek, mint a ferfiak. kulonben a karrierista nok, akiknek nincs gyerekuk, vagy annyi idot toltenek veluk, mint az atlagos ferfiak, azok tudnak is ervenyesulni - a csaladjuk rovasara. (a legjobban kereso brit egy no.) es ez teljes mertekben a szabad valasztas hataskorebe kell, hogy tartozzon. (az baj, hogy sajnos sokan nem tudjak a csaladot valasztani, nem kivant, nem valasztott, viszont eros kulso behatasok miatt.)

'És a feminizmus mióta jelenti a női szerepek lecserélését?' hat azota, amiota elkezdtek a nok, hogy ok is piszuarba hugyozhassanak (de lehet, hogy mar joval elotte), aminek a folytatasa, hogy a ferfiaknak viszont csak ulve lehessen. es ez nem csak a salakanyagok uritesere igaz.

latod, a vita definiciojarol, de inkabb ertelmerol is beszelhetnenk itt. miert kene meggyoznod engem, vagy nekem teged? a vita elsodleges celja nem a masik meggyozese, hanem a masiknak a megertesbe helyezese. nem kell ezt ilyen haborusan felfogni, illetve megfutamodassal osszehasonlitani. plane nem kell megmondanod, hogy mit hiszek.

azt is elismerem, hogy vannak allat ferfiak. meg akkor is, ha te veletlenul nem ismerned el, hogy vannnak allat nok. nyugi, nok is nekimennek kessel az embernek. nem kis szamban. (az mas kerdes, hogy egy ferfi nem rohan sikoltozva a korhazba meg a jardra, mert esetleg szegyelli.) enek a pszichologiajarol kulon vitatkozhatnank.

az abortusz kerdesnel mar nagyon sajnalom, hogy ennyit szemelyeskedsz. ez igazan nagymertekben csokkenti a lenyegi mondanivalod erejet. amikor az abortuszrol velemenyt mondok, es gyilkossagnak tartom, akkor nem az abortuszt vegzo, sot nem is az abortuszt vegezteto szemelyt minositem. (igaz, fel sem mentem oket. de atbeszelhetunk konkret eseteket is, ha szeretned.) amikor azt kenyelmi dontesnek itelem, akkor viszont igen. (es itt megint vegigbeszelhetunk konkret szituaciokat.) csak hogy tenyleg tudjuk, mirol is beszelunk.

a lelek kerdeseben a cinizmusod nem helytallo, ugyanis a spiritualis szempontot ugyanugy emlitettem, mint a materialisat. nem a sajat meggyozodesemrol irtam, hanem altalanosan inkorporalvan tobbfele lehetseges megkozelitest. (mar ami egy ilyen rovid irasba belefer.)

a lelkiismereti kerdesrol: ha egy no vagy akarki levagja a kisujjat es kidobja a kukaba, vagyis hogy mit csinal sajat magaval, az lelkiismereti kerdes. de amikor valakit kirabolnak, megvernek, megolnek, csaladon belul bantalmaznak, megkinoznak vagy az anyamehbol kikaparnak es a kukaba dobnak, ezek bizonyos mertekig tulmutatnak a lelkiismereti kerdeskoron. pusztan azert, mert azt egy masik szemellyel szemben teszik, megha a nok megprobaljak is ugy beallitani, hogy az az o maganugyuk. hacsak nem valaki ugy gondolkodik a magzatrol, mint a tulajdonarol, akar szegeny aldozat joanyam, vagyis:
'ugyanmaaaa, mit kepzelsz, ki vagy te? en tojtalak a vilagra...'

hugi79dg 2013.06.16. 15:06:57

@vladimir0370: Az abortusz kérdés nagyon kényes ügy, nyilván pont annyit személyeskedek, mint Te, vagy más, merthogy személyes érzelmeim és benyomásaim alapján megyek bele vitába vagy hátrálok ki belőle. A lelkiismereti kérdésnek nyilván nem azt jelöltem meg, hogy lelkiismereti kérdés, megöljünk-e valakit, hanem, hogy amiről beszélünk egyáltalán valaki-e, és amit teszünk, ölés-e. Az egyik oldalon ott a … mondjuk menstruációval vagy óvszerben veszített mag, a másik oldalon ott az élő, megszületett csecsemő. Hogy a kettő közötti úton melyik ponton válik a két sejt valakivé, az a lelkiismereti kérdés. Nem azért gondoljuk magánügyünknek (többé-kevésbé, bár ennyire kevés nő közömbös), mert másik személyről van szó, hanem amíg ez kérdés egyáltalán, addig még amiről beszélünk, az nem személy. És azért nem hiszem, hogy erről Veled tudnék érdemben ennél tovább jutni, mert máshonnan indulunk, másik úton megyünk, ez már kiderült a vallással kapcsolatos témakörben. Sosem hinném, hogy választjuk, ahova jövünk, nehezen hinném, hogy a megtermékenyülés pillanatában már van lelkem, ahogy azt sem, hogy az független a fizikai valómtól és hordozhatom újabb életeken át, úgyhogy mivel az alapjaink egymással tök ellentétesek, nem tudunk igazán közeledni, legfeljebb frontálisan ütközni. Nem vagyok harcos abortuszpárti, úgy tűnik Te(tévedhetek) harcos abortuszellenző vagy, így a késztetésünk sem hasonló a vitához. 
Sajnálom, hogy egy nem teljesen veled kompatibilis természetű nő nevelt fel, ez sajnos benne van a pakliban, és ugyanúgy lehet nyomasztó egy nagyon határozott és parancsoló valaki, mint egy határozatlan és képlékenyebb csendesebb személy, attól függ, akihez passzolnia kell, az milyen. Néha félek, hogy a gyerekeimhez mennyire fogok passzolni, igyekszem nagyon figyelni a reakcióikat (nyilván mindegyikre külön) és annak megfelelően megválasztani a reakcióim megnyilvánulási módját. Persze csak a saját eszköztáramból választhatok, „nem adhatok mást, csak mi lényegem”. (nálunk a férjem már nagykorú volt és döntésképes, mikor engem választott, őt tehát nem féltem. Másrészt 165 cm vagyok és nem érem el a 60 kilót. Ő katonai kiképző volt és kétszer akkora, mint én. Nem hinném, hogy nagyon be van szarva, mikor ordibálok vele, vagy az asztalra csapok, hogy „márpedig én azt mondtam” (megesik pedig, mert én már csak ilyen rémesen erőszakos nyugati nő vagyok). Nem gyávaságból vagy elnyomottságból nem ordít, egyszerűen az egész pasi árasztja a férfias nyugalmat, stabilitást, tekintélyt, védőbástyaérzetet és mások az önérvényesítő eszközei és ennyi. Mellesleg nem kevésbé hatékonyak. És neki sosem kell erőszakhoz nyúlnia ahhoz, hogy egy nővel boldoguljon.)
Én igenis elismerem, hogy vannak állat nők is. Vannak. Csak a százalékos arány, az más. Meg a kimenetel. Az is. Ha összeverekszik az egér meg az oroszlán, melyik veszélyesebb? + Nekünk eleve az ösztöntárunkba sem tartozik bele annyira a pusztítás.
És szerintem mondjuk Amerika elég nyugati és elég felvilágosult. Mégis jellemző, hogy a nők otthon maradnak a gyerekkel, amíg annak szüksége van rá, az első 10 évben mondjuk. Férjem unokatestvére oda ment férjhez, fel sem merült, hogy dolgozzon, karrierista legyen, míg a srácok nem lesznek nagyiskolás korúak. Aztán majd megvalósítja magát. A különbség, hogy nem kényszer hatására dönt így, nem mert nincs választása, mert társadalmilag nem elfogadható egy nő, ha vannak saját maga számára is igényei. Igen, mindenki döntsön, ahogy szeretne, ami hozzá illik, és én sem hiszem, hogy túl sok nő választaná a fakanál helyett a szalagmunkát vagy kőműveskedést. Sajnos az anyagi helyzet ritkán olyan, hogy választhassunk. De a feminizmus pont annyira szükséges, mint az apartheid elleni harc Afrikában. És a lényege is pont ez. Amivel mondjuk Te érvelsz, azzal érvelhettek odébb, mondjuk az amerikai ültetvényesek. Eeeee-e. Nem. Nem elfogadható. Számomra. Ha jól értem. Mert valóban nem tudhatom, mit hiszel.

vladimir0370 2013.06.16. 18:13:27

@hugi79dg:
na jol benne vagyunk a lecsoban!

apartheid: hany del-afrikai ismerosod van? nekem szamos. meg a feketek is visszasirjak az apartheid rendszert. ma ott feher ember alig kap munkat, kizarolag fekete vezetoket vesznek fel. a kisstilu bunozes (szinte teljesen fekete) elkepesztoen eroszakkos es kegyetlen. a fekete vezetok egyutt enekelik a fekete kozneppel az 'old a feher embert' "nepdalt".
azon kivul hogy allsz az izraeli apartheid rendszerrel? gondolom helyesled es tamogatod a tiltakozasokat, megha politikai korrektsegbol azok teljesen hianyoznak a hivatalos politikai eletbol es mediabol. csak mert van, akinek szabad, van, akinek nem.

szemlyeskedes: nem az erzelmeket ertettem alatta. (csak hogy mar megint tisztazzuk, mirol is beszelunk.) en igyekeztem nem minositeni, puszan a kijelenteseidet probaltam mas megvilagitasba tenni. "De oda, ahonnan Te lenézel másokra, oda én nem fogok felkiabálni." ez a szemelyeskedes, aminek a targy szempontjabol semmi jelentese es jelentosege nincsen. ugyanugy az igazsagnak. az IGAZSAGnak sem. mindenkinek van valamilyen elkepzelese a vilagrol, amit tobbe kevesbe igaznak hisz, es hajlamos ebbol a szemszogbol szemlelodnii. en a magamet nem gondolom abszolutnak, de a letformamnak es allapotomnak megfelelonek. a meggyozodesem szerint pedig pont olyan a vilag, hogy mindenki masmilyennek lathatja, es ez jol is van igy.

az abortusz, ugyanugy mint mas eletkiolto aktivitas nem pusztan vilagnezet kerdese. de pusztan a lelkiismerete biztosan nem. nem a lelkiismeret donti el, hogy a szemely mikortol szemely. ha valakinek olyan a lelkiismerete, hogy a szemely onnnantol szemely, amikortol feher a bore... (vagy mar ket sejtbol all, vagy tizenhatbol, vagy van keze, vagy mar ujjai is, vagy mozog, vagy megszuletik, vagy lelegzik, vagy...)nem tudjuk. senki nem tudja. ezert az abortusszal kapcsolatban szeles tarsadalmi, vilagnezeti es kulturalis korben kell (kene) egyseges allaspontra torekedni. a kenyelmi szempontok vs elet szembenallasat kulonosen sulyoni. ('ha a kenyelmem ugy diktalja, akkor mondjuk mar, hogy a nyolcadik hetig biztosan nem ember! ugyis a hetedikben vagyok. utana meg varazsutesszeruen tolem ember is lehet...' - 'nem, nem! en a tizenegyedikben vagyok. mondjuk, hogy a tizenkettedik utan ember!') tehat azert nem minositjuk szemelynek az aldozatot, hogy maganugykent kezelhessuk a megoleset. mert abban ugye egyet ertunk, hogy megolik, es hogy nem magukat olik meg sem a vegrehajto, sem a vegrehajtato. es ebben - a velemenyeddel ellentetben, - semmifele vallasossag nincsen.
(lattad a snatch cimu filmet? bloff magyarul? az jut eszembe, amikor a gengszter csipetnyi lelkiismeretfurdalas nelkul, kulonos kegyetlenseggel es termeszetesseggel, szemrebbenes nelkul nyirja ki a celpontokat. de teljesen kiakad es zavarba jon, amikor egy kutya hasat kene felvagni, hogy egy okolnyi gyemantot kiszedjenek belole. mert ahhoz lelkileg nem szokott hozza... mint ahogyan az abortuszhoz mar hozzaszoktunk.)
es nekem ez eleg szoros kapcsolatban van a szamomra sajnalatos mondatoddal, miszerint 'Aztán majd megvalósítja magát.' tudod, ha helyen lenne kezelve a dolog, akkor addig is megvalosithatna magat. de ez pusztan gondolkodas kerdese, ami fejben dol el. az a kerdes, hogyan minositjuk a dolgokat.

sajnalom, hogy az abortusz kezdeti problemajat pusztan kettenyezosnek latod. menstruacioval vagy ovszerrel veszitett mag. ez sem ilyen egyszeru. meg akkor sem, ha nincsen benne vallasossag. elfelejtetted peldaul a felelosseg kerdeset. csinalunk valamit, annak kovetkezmenyei vannak, amiert viszont vallalni kell a felelosseget. a felelossegvavvalas nem egyenlo a kukaba dobassal. vallasi megkozelites nelkul sem, illetve fuggetlenul attol, hogy szerintunk van-e lelkunk a meggtermekenyites pillanataban vagy egyaltalan nincs is lelek.
'A lelkiismereti kérdés... ..., hogy amiről beszélünk egyáltalán valaki-e, és amit teszünk, ölés-e.' Na ez az, aminek semmi koze a lelkiismerethez. ugyanis nem a lelkiismeretedtol lesz szemely a szemely!

es most jon a csattano. bar nyilvan nem vagyok abortusz parti, egeszen eddig egyszer sem utaltam arra, hogy teljesen abortusz ellenes lennek. erdekes ugye? de legalabbb tudom, mirol irok. mert az, hogy az abortuszt minek minositem, nem feltetlenul jelenti azt, hogy mennnyire tartom kivanatosnak. peldaul minden joerzesu ember az emberi jogok megvonasa ellen van. alkalmankent erre megis szukseg van, lasd bortonok. viszont megsem lelkiismereten alapszik az alkalmazasa. nem is minositettem azokat a noket, akiknek volt abortuszuk. es ez viszont mar a spiritualis kerdeskorebe tartozik. ugyanis szerintem midenkinek el kell szamolnia a tetteivel. ha az aborton szemely volt, akkor fele is. viszont ettol fuggetlenul jo, ha ovatosan kezelik ezt a kerdest.

en ertem a parkapcsolatodat is. csak ez az altalanos 'el vagyok nyomva' szoveg olyan felszines... amit irtam az, az ugy szolt volna, ha a ferfi nem azt teszi, amit a no akar, akkor a no el van nyomva.

lattam asszonyt embert rugdalni

vladimir0370 2013.06.16. 18:17:16

utolso sor nem er! folyt. kov. a karakterhiany miatt.

vladimir0370 2013.06.16. 20:14:50

@hugi79dg:
folyt:
szoval amikor viszont a no 'onmegvalosit', a ferfinak az elnyomas eszebe sem jut. meg akkor sem, amikor egy peldaul valas utan, a no ossze-vissza megtagadhatja a lathatast, akar teljesen jogtalanul is. ha a no nem egy drogos alkoholista, a ferfinak eselye sincs a gyerekre, a no meg azt csinal, amit akar. a gyammhivatal meg tamogatja, meg akkor is, ha agyon terrorizalja a gyereket meg a ferfit is. ilyenkor az egyenjogusagkuzdo gigaharcosok lapulnak mint sz@r a gazban.

kulonben engem egy velem teljesen kompatibilis no nevelt fel, aki tokeletesen prezentalta azokat a problemakat, amiknek a megoldasat felvallaltam erre az eletre. tehat ebben sem tudunk egyet erteni, de ennnek viszont mar tenyleg vilagnezeti okai vannnak. viszont ez csak az en szemelyes vilag-erzekelesemet befolyasolja, senki maset, es ezert nem is art senki masnak - ellentetben az abortusszal.

a korhazi statisztikakat nem ismerem csaladi bantalmazas teren. viszont - mint emlitettem, - az ugyanolyan felrevezeto adat lehet, mint az, hogy en mar nem egyszer lattam not, amikor a ferfit utlegelte es rugdalta nyilvanosan, viszont forditva meg soha. szerintem a nok sokkal kegyetlenebbek, szelsosegesebbek es durvabbak tudnak lennni, mint a ferfiak. csak nezd meg a szakitos sztorikat. a ferfiak nem csinalnak vilagraszolo botranyokat es mutatvanyokat, szemben a nokkel. ezen utobbiakrol tudsz csak igazan jo szaftos sztorikat olvasni a neten.

az utolso bekezdesed elejevel nagyjabol egyet ertek. viszont te is gyakorlatilag szepen leirtad, hogy a bosz feministak sikereinek koszonheto, hogy szamos csaladanyanak nagyon keves valasztasi lehetosege van, hogy teljes gozzel gyereket neveljen, ha azt szeretne, vagy nem kivant onmegvalositast hajtson vegre, vagyis dolgozni menjen.

a hazastarsi kapcsolatodra vegleg nem kivantam celozni. a temaval kapcsolatos erzelmi robbanasodra gondoltam, amikor joanyamat emlitettem. ne haragudj, ha felreertheto volt.

hugi79dg 2013.06.19. 23:32:05

Na, nem, ez most nagyon sok nekem. Természetesen nem nézem meg a videót. És nem hiszem, hogy félreérthető voltam, én nem erről beszéltem. Persze az ölést demonstrálni csak úgy lehet, ha már átmész abba az állapotba, mikor már valóban ölsz. EZ számomra annyira más, hogy nem is érinti az alapgondolatot.
Volt kamaszkoromban (fiatal felnőtt koromban) egy jó barátom, aki a kórház nőgyógyászatán dolgozott. 20 alatt még csak elfogulatlan és határtalan kiváncsiságot érez az ember, sok infót, érzést és tapasztalatot begyűjt, amiből később kialakul a meggyőződése, véleménye, álláspontja, érzelmi reakciói és nehezen rendül meg annyira, hogy abbahagyja a kutakodást.
Én őt akkor sokat faggattam, mit lát, mikor, melyik héten mi ... hogy írjam? ... mi jön ki az aborutsz után. Azt már 17-18 évesen is tudtam, hogy a 12. hét nagyon határ, akkor már nem összetéveszthetően ember/emberi amivel szembesülünk.
Nem kell ehhez ez 24 hetes magzat képe, nekem is megvannak a gyerekek ultrahangos fotói 12. hetes koruktól. Azok már a gyerekeim fotói. A nagyobbik "integet" rajta. Az volt az a pont, amikortól nem gyújtottam rá többet, amikortól megváltozott minden, minden, minden. Bennem, körülöttem, az egész Világmindenségben.

De amikor meglátok egy képen mondjuk egy málnaformát, halformát, amikor még nincsenek érzetek, hisz nincs mihez vezessen, nincsenek szervek, mikor még az sem derül ki, egyáltalán életképes-e, egyáltalán beindít-e egy olyan hormontermelést, amivel meg tud maradni, ami életben tartja, nem tudni, egyáltalán valóban emberré akar-e lenni, amikor még kizártnak tartom, hogy legyen lelke, mert az én nézőpontomban annak kell, hogy köze legyen a fizikai valómhoz, szóval ez még nem ugyanaz.
ÉS NEM KÉNYELEMSZERETETBŐL mondom ezt.

Én nem szeretnék több gyereket, ha csak az újabb terhesség eszembejut, már gyomoridegem lesz és sikíthatnékom és hányingerem, és, ha túl is jutnék a terhességen 1 nap alatt, akkor sem lenne elég energiám és erőm ahhoz, hogy megadjam a negyedik babának is azt az energiát, rajongást, odaadást, figyelemmennyiséget, amit minden gyerek megérdemel, ami minden gyereknek jár, amire szüksége van. De megbeszéltük a férjemmel, hogy természetesen megtartanánk a babát, ha mégis jönni akarna, és ha a fene fenét eszik is, megkapna mindent, amire szüksége van és nem érezné a különbséget a tesójaihoz képest.
Úgyhogy nem aszerint érzek, hogy nekem hányadik héttől praktikus. Ez ugyanolyan vak sületlenség, és igazságtalan gondolkodási igénytelenség, a másik megértésére irányuló akart hiánya, amikor ezzel vádolják a nőket, mert nem hiszik el, hogy mások egyszerűen gonoszság/érzelmi tunyaság/közömbösség/önzés nélkül gondolnak és éreznek másként. Ebben az ügyben a legtöbb ember az érzelmei és nem az értelme alapján dönt, a hite dönt és a lelki beállítottsága. Ezért hiszem ezt lelkiismereti kérdésnek. És ezért nem tudnánk egymást meggyőzni. Én nem hiszem, hogy az abortusz bűn a terhesség nagyon korai szakaszában, de nem tudom a határt, hogy honnan az, ezt elismerem. Más meg nem hiszi, hogy nem bűn. Szerintem főleg vallási különbségek vannak, nyilván aki abban hisz, hogy eleve kész és minden fizikai valóságtól független valami a lelkünk, ami utazgat csak, és hipp-hopp a megtermékenyülés előtt már az ajtóban várakozik türelmesen (NEM gúnyolódom, NEM mondom, hogy nincs így, csak kicsit abszurd nekem, vagy ijesztő, mint ahogy az a gonosz lélek utazik a Letaszítva című filmben), nekem csak mindenem tiltakozik ellene.
NEM TUDOM, mikortól és mitől válik emberré az embrió, nem tudom, mikortól és mitől van lelkünk, nem tudom, az mennyire különálló és független dolog.
De bennem ez a kérdés, már 20 éves koromra eldőlt, a terhességeknél belátom, azért szigorodott, az anyaság súlyosabbá és személyesebbé tette, de alapvetően nem változtatta meg az álláspontomat. És ha az anyaság sem tette, mások érzései és gondolatai nem biztos, hogy sokat lendítenek - amíg nem adnak új, lényeges információt.
Nem kell ijesztő videó, a suliban is volt. És nem is tudom elfelejteni. Nem kell elrettenteni, hogy ne öljek. Mert nem ölök. Sosem ölnék meg egy gyereket. Csupán nem hiszem/érzem annak.

vladimir0370 2013.06.20. 09:53:51

@hugi79dg: bocsi, egyaltalan nem rad valo celzas volt. persze, nem kerulte el a figyelmemet, hogy te nem errol az erettsegi szakaszrol irtal. veletlenul akadtam ossze ezzel. nekem csak annyi a tanulsag, hogy mennyire nincs eles hatarvonal, es hogy hova vezethet az egyeni, lelkiismereti megitelese a kerdesnek.

hugi79dg 2013.06.20. 12:32:46

Igaz. Ez igaz. És ide nem szabadna eljutni soha senkinek. Rettenetesen megrázó a gondolat is. :-(

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.22. 19:01:46

Már megint sikerült elszaladnotok a terjedelemmel, amivel én egyszerűen nem tudok lépést tartani, de most azért én is szétrúgom a homokvárat.

Vladimir, benned aztán van indulat. Mondjuk, bennem is szokott lenni, csak fura ezt másban látni.:) Mindenesetre a húgom kedvéért szögezzük le, hogy nyilván egyikünk indulata sem

személyesen őellene irányul.

Már most, amikor elkezdem ezt írni is tudom, hogy nálam is elgurul majd a gyógyszer. Előre szólok, nem nektek szól, ezt pls tudjátok.

Húgom, veled kezdem. Most másról kezdek el beszélni, de aztán egy huszárvágással mindjárt nálad termünk.

A minap rákerestem a thaiföldi gyermekprostitúció helyzetére. Thaiföld, ugyebár, erről _is_ közismert, nem csak a felnőtt prostitúcióról. Ami szöget ütött a fejembe, az az, hogy hogy lehet,

hogy soha nem találkoztam vele. És nyilván nem arra gondolok, hogy majd egy bárban megszólít valaki, hogy van egy fincsi 8 éves kislány vele, ha akarok, mehetek malackodni, és nem is arra,

hogy az itteni fehérek mesélnek nekem melldöngetve, hogy kisgyerekeket kölcsönöztek valahol -- hanem arra, hogy az iskolám telis-tele van keresztény misszionáriusokkal. Sokan járnak közülük

árvaházakba meg isaani lepattant falvakba (isaan thaiföld legszegényebb része), vagyis testközelből látják a lehető legkiszolgáltatottabb gyerekeket, mégsem hallottam egyiküktől sem soha,

még csak áttételesen sem (tehát hogy egy ismerősük ismerősének az ismerőse), hogy láttak volna ilyet.

És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jelenség nem létezik (sőt, biztos vagyok benne, hogy létezik), de nyilván nem olyan léptékben, mint mondani szokták, pedig amikor az ember konkrétan

elkezd utánaolvasni, akkor ilyeneket talál például:
www.thewitness.org/agw/pusurinkham.121901.html

Részletek:
"Prostitution is a form of enslavement that currently involves perhaps 800,000 children under the age of sixteen. [..] Girls as young as 10-12 years old service men in the sex industry.

Many of the girls typically have sex with ten to fifteen men every day, and sometimes as many as 20 to 30. [..] The men arrive from the Europe and the US, and often a bus is waiting at the

airport to take them straight to the girls. [..]The men pay the girls $4, sometimes $5."

Vagyis ~a prostitúció, amely az elnyomás/rabszolgaság egyik formája, jelenleg 800 000 tizenhat év alatti gyermeket érint (Thaiföldön). [..] A szexiparban 10-12 éves lányok szolgálják ki a

férfiakat. A lányok közül sokan rendszerint napi 10-15 férfival szexelnek, néha akár 20-30-cal is. [..] A férfiak európából meg az államokból érkeznek, és gyakran már busz várja őket a

reptéren, hogy egyenesen a lányokhoz vigye őket. [..] A férfiak 4 amerikai dollárt adnak a lányoknak, néha 5-öt.

Kicsit gondoljuk végig ezeket a számokat.
Thaiföld 67 milliós ország, ha vesszük a 15-64 közötti férfiakat (nyilván ők járnak prostikhoz), azokból 23 millió van jelenleg (forrás:

en.wikipedia.org/wiki/Demographics_of_Thailand). Tegyük fel, hogy minden pillanatban itt van még 1 millió hozzám hasonló perverz fehérember. Az 24 millió férfi.

Ha a 800 000 érintett lánygyermek napi 10-15 vendéget fogad, az azt jelentené, hogy 8-12 millió férfi fordul meg náluk _naponta_ -- a 24 millió összes elérhető férfiból. Én itt élek, és

látom, hogy ez k.rva nagy baromság.
És nem, nem várják a reptéren buszok az embert, és felnőtt prostit sem kap 5 dollárért. Mennyi 5 dollár? 1250 forint? Ne vicceljenek már velem, egy felnőtt prosti 10-szer ennyibe kerül.

Majd pont a gyerekeket adják 5 dollárért, ugye? (mondjuk, ha egyszerre 5-öt veszel, lehet, hogy diszkontár van, haha)

Szóval itt van egy ilyen cikk, és minden egyes adat és szám hazugság benne.
És aztán olvassa tovább a híreket az ember, hogy pattayán megint letartóztattak valakit gyermekprostitúció miatt, és aztán még tovább, és kiderül, hogy a két lány 16 meg 17 éves volt.
www.pattayapeople.com/default.asp?Folder=16&IdArticle=30214

És persze, az nem jó, ha egy 16 éves lány prostinak áll, de ő már nem _gyermek_.

Szóval mit lehet erre mondani? A gyermekprostiúció elleni küzdelem a lehető legnemesebb cél, de az egyszerű médiába csak a bullshit, a hamisítás, a propaganda jut. A hamisítás nyilván sok

esetben szándékos, például az első cikk, amit belinkeltem, világosan leírja, hogy azért baj a prostitúció, mert istennek nem tetszik (az ilyen mondatoktól fosom le a bokámat egyébként

mindig), és arra használja ezeket az ijesztő számokat, hogy általában is fellépjen a prostitúció ellen.

Szóval így. Az egyszeri ember, aki csak a híreket csípi el félfüllel, kizárólag a propagandát hallja.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.22. 19:02:58

És itt kapcsolódunk vissza a feminizmushoz: a nők jogaiért való küzdelem is a lehető legnemesebb cél, de ott is csak a propagandát, a szándékos csúsztatásokat hallja az egyszeri ember.
Húgom, te most, ugye, boldog kisgyerekes családban élsz, ahol senki nem bántalmaz senkit. Nyilván fél füllel figyelsz az egész témára, hiszen téged nem érint. Ezt írod:

"most nyilván nekem is lehet ugrani, de lássuk be, a nők nem véletlenül érzik magukat veszélyeztetve általatok. Fizikailag? Kevés példát leszámítva, sosem mi bántunk titeket. Van néhány

Fülesbe, meg Hahotába illő nő, aki elsodrófázza élete párját, de a családon belüli erőszak (döbbenetes a statisztika), elszenvedői rendszerint nők és gyerekek, a bántalmazók férfiak."

Most akkor visszakérdezek. Honnan veszed te ezt?

Van a családon belüli erőszaknak egy specikus alfaja, amikor a gyerek belehal a bántalmazásba. Ilyenkor a rendőr kijön, felveszi a jegyzőkönyvet, és utána egyesével össze lehet számolni az

eseteket. A saját gyerekek megölése sokszínű sportág, van, amikor az apa csinálja egyedül, van, amikor az anya, és van, hogy együtt és boldogan, vagy bevonják a nagybácsikat is. (Gyerekeket

bántalmazni az összetartozást kifejező családi esemény is lehet, úgy látszik.)

Ez egy baromi egyszerű statisztika lenne, csak valamiért keveset hallunk róla. Én egy USA adatot találtam:
forums.avoiceformen.com/showthread.php?tid=812

A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy gyerekként az anyád öl meg egyedül - 31,3%. Papa-mama közösen 22%, és férfi egyedül 14%. (A maradék a nagycsaládi összejövetelek.) Szóval anyád

két és félszer olyan valószínűen öl meg, mint az apád. Felkiáltójel.

Aztán ott vannak azok az esetek, amikor az egyik családtag konkrétan megöli a másikat (de nem a gyereket). Erre tegnap még megvolt a link, most nem találom, de egyharmad/kétharmad volt az

arány. Tehát igen, a férfiak kétszer annyi nőt ölnek meg, mint fordítva, de érted, nem 1 a 20-hoz az arány, hanem 1 a 2-höz.

Aztán tessék, Kanada:
en.wikipedia.org/wiki/Domestic_violence#Gender_aspects_of_abuse
"23% of females versus 15% of males were faced with the most serious forms of violence including being beaten, choked, or threatened with or having a gun or knife used against them."

A nők 23%-a, a férfiak 15%-a szembesül komoly bántalmazással, például veréssel, fojtogatással, vagy azzal, hogy fegyverrel vagy késsel fenyegetik őket.

Szóval igen, a statisztikák döbbenetesek, csak nem úgy, ahogy te eddig a tévében hallottad. A tévében ugyanis a feminista propaganda megy, meg a kötelező kettős mérce.

És mondok még valamit, amin szerintem soha egy percig nem gondolkoztál, hiszen nem érinti az életedet.
Mit tehet egy férfi, ha elkezdi ütni a nője? Tegyük fel, hogy lenyomsz egyet a sógoromnak, és elkezded falhoz verdesni a gyerekeidet. A sógorom szerinted bemehet a rendőrségre azt mondani a

jegyzőkönyves embernek, hogy kérem, tartóztassák le a feleségemet, aki 55 kiló, mert ver engem, a 130 kilós férfit, és bántalmazza a gyerekeimet? Nem, nem mondhatja, ki fogják nevetni.

Egy dolgot tehetne, hogy önvédelemből pofán nyom téged -- csak te akkor bemész a kórházba látleletet vetetni, és elveszed tőle a gyerekeit.

Írod, hogy a gyermekvédelmi törvények mennyire fejlődnek, és én örülök az optimizmusodnak, és remélem, hogy igazad van. Én úgy látom, a törvények és az állam jelenleg képtelen megvédeni a

nőket és a gyerekeket az erőszaktól. De érted, őket legalább _megpróbálja_ megvédeni.

A férfiakat meg nem próbálja meg. Ha egyszer te úgy döntesz, hogy elkezded ütni a sógoromat, milyen lehetőségei lesznek az 55 kilós feleségével szemben?

És tudod, amitől igazán leb.ssza az agyam a gépszíjat (és szerintem vladimirnek is), hogy ezt hívja a propaganda "egyenjogúságnak", tehát amikor a törvény előtt egyenlő jogok vannak. Hát a

k.rva anyátokat. És elnézést, az indulat természetesen nem neked szól, sőt semmilyen konkrét nőnek nem szól -- a jelenségnek, az állandó kettős mércének szól.

Mivel a házastársak közötti erőszakot nem követi a rendőrség (a nőkkel szembenit sem igazán, de a férfiembert meg egyenesen kinevetik miatta), egyszerűen nem tudjuk, milyen az aránya. És

ezt nem úgy értem, hogy te meg én személyesen nem tudjuk, senki nem tudja. És ilyenkor maradnak az embernek a személyes élményei.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.22. 19:03:34

Nekem volt olyan csajom, aki megütött engem. Én halvérű és unalmas vagyok, ezért nehéz velem veszekedni, de az évek alatt csak volt 4-5 nagy veszekedésünk. Ilyenkor ő mindannyiszor A)

hisztizett B) azzal fenyegett, hogy kárt tesz magában, és C) megütött. És nem viccből meglegyintett, hanem tényleg megütött. Volt, amikor ököllel. (És persze, sosem tanult bunózni, és ő is

csak ötvenpár kiló volt, de azért értitek.)

Szeretném, ha adnál tanácsot, mi ilyenkor a teendő.
Én nem ütöttem vissza, és szerintem a következő ilyen nőimnek sem fogok. (Biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen nőm.)
Pedig igényem lenne visszaütni (önvédelem... ismerős szó?), de nem merek, mert a törvény (és a közvélemény) csak egyikünket védi. És nincs para, amíg csak egyszerű barátnő, addig bepakolok

neki, aztán takarodjon a p.csába. De mihez kezdjek, ha devizahiteles lakásunk vagy gyerekeink vannak?
Szeretném, ha adnál tanácsot.

Sőt, hogy elsüssek egy kettőnk közötti belsős poént, én még sosem rúgtam szájba senkit bakanccsal. És te?;)

Na ennyit a nők meg a férfiak fizikai aggressziójáról. (És elnézést, a cinizmusom sem neked szól, hanem a jelenségnek.)

És akkor a kötelező kettős mérce. Ha most bevallanám itt a kommentekben, hogy 4-5 alkalommal szájon kentem a csajomat, én lennék a világ szarembere. Tegye fel a kezét, aki a világ

szaremberének tartja a csajomat, mert ő megütött engem. Oké, vladimir, köszönöm. Többiek?

Erről ennyit. És természetesen -- ahogy a magánlevelezésünkben írtad -- mindez nem menti fel a férfiakat.

Az egyik vicces dolog, amit mindig mondanak a nők a férfiakról, hogy lám, a háborúkat is mindig a férfiak csinálják. Hát és lám csak: hiába lett angela merkel német kancellár, condoleeza

rice meg amerikai külügyminiszter, a világbéke még mindig nem jött el. És margaret thatcher sem habozott a falkland-szigeteki háborúban.

Sőt, mióta a hadviseléshez nem kell fizikai erő, női katonák is vannak -- például az usa seregében. És mint kiderült, pont úgy kínoznak ők is embereket meg civileket, mint bárki más.

Nyilván nemi erőszakot is elkövetnének, ha technikailag menne a dolog.

A mondandóm lényege: a nők dekára, grammra ugyanakkora állatok, mint a férfiak. És mondom, engem (és, gondolom, vladimirt is), ez az állandó kettős mérce basz fel igazán.

Ezt is írod, húgom:

"A nem fizikai erőszak oldaláról, meg nézzük a történelmet, a keletet, és ne csodálkozzunk azon sem, ha némelyik nő megvadul vagy némelyik évtized kicsit túlzásba esik."

Szóval nem kell csodálkozni, ha némelyik nő megvadul? Jézusmárja. Ha én megvadulok a személyes múltam miatt (és érted, nem valami homályos történelem miatt, hanem a saját _személyes_ múltam

miatt), és a következő csajomat balegyenessel fogadom, az rendben van? Miféle érv ez? Ne már. Vond vissza.:)

Körülmetélés, fülbevaló és abortusz.

Húgom, tudom, hogy a körülmetélés sem érint személyesen, és így az érvek, amiket mondtál, nem húsbavágóak neked, és nem tekinted őket saját szellemi gyermekeidnek. De én most áthajtok

rajtuk a kis játéktankommal. Ezt írod:

"a körülmetélés (most nem néztem utána) eü okból terjedt el, mert bizonyos égövön megelőzte a fertőzéseket."

Nem. A körülmetélésnek számos egészségügyi előnye van (könnyebb tisztántartani, nehezebb elkapni a nemi betegségeket, kisebb a rák kockázata stb.), de ezeket időszámításunk előtt nem

tudták. A kórokozók meg a rákkockázat mióta ismert fogalmak? 150 éve? És milyen lehetett a személyi higiéné 3-4 ezer évvel ezelőtt a közel-keleten? Nem, nem ez volt az oka.

Ezeket utólag próbálják ráfabrikálni, mióta az nem tűnik erős érvnek, hogy "isten így jelölt meg minket".

A körülmetéléssel az van, tudod, hogy ha az általad említett érvek (~az egészségügyi érvek) jó érvek, akkor keressünk még ilyen testrészeket. Vannak még ilyenek.

Ott van mindjárt a vakbél. A vakbél egy funkció nélküli emberi szerv, szükség nincs rá, viszont bajt okozhat. Melyikünk kezdi úgy a gyerekeivel, hogy azt kiveteti? Te kivetetnéd a gyerekeid

vakbelét csak úgy, érted, a biztonság kedvéért?

Ilyenek a bölcsességfogak, sőt, tulajdonképpen általában a fogak. Ezek tényleg tökéletesen analógok az előbörrel. A fogakat nehéz tisztántartani, előbb-utóbb garantáltan tönkremennek,

viszont szükség nincs rájuk, hiszen ma már, simán lehetne kivehető protézisünk. Hogy néznél egy szülőre, aki kiműttetné a gyerekei fogait?

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.22. 19:04:07

Ott vannak a melleid. Te már nem szoptatsz, azt hiszem, úgyhogy azokra már szükség nem lesz. Daganatosak viszont még lehetnek (mennyi annak az esélye? Mint ha 1-est dobnál a kockával?)...

hallottad, hogy angelina jolie leműttette őket? Szeretnéd, ha ez lenne az automatikus eljárás?

És ha már a tisztaságnál tartunk, még sosem kellett női nemi szervet tisztán tartanom, de nem lepődnék meg, ha az is könnyebb lenne, ha a szeméremajkak már nincsenek útban. Hozhatjuk a

pengét minden lánygyermekhez?

---

És hát megint a kettős mérce. Te sem felejted el megemlíteni a kommentedben a nők "csonkítását". A csonkítás definíció szerint az, amikor levágnak valami olyasmit, ami már nem nő vissza. A

körülmetélés csonkítás. Valahogy mégis mindig csak a női nemi szervekről van szó ilyenkor. Kettős mérce.

És félreértés ne essék, a körülmetélésnek igenis vannak előnyei. A bölcsességfog kiműtésének és a mellek eltávolításának is vannak. De az mindig egy felnőtt ember szuverén döntése. Ha

valaki szeretné a körülmetélés előnyeit, majd 18 évesen levágatja az előbörét, ennyire egyszerű.

És még egyszer: az esetleges indulatunk vladimirrel semennyire sem neked szól. Te ebben tök ártatlan vagy, és téged semennyire sem érint. De kérlek, kérlek, ne védd ezt a barbár, kőkorszaki

szokást.

Fülbevaló. Ezt írod:
"A fülbevaló kivehető és onnantól mintha nem is lett volna."

Ez mennyire a saját véleményed?
Csak mert minden oda csapódik le, hogy mennyire tekinted a gyerekedet egy tárgynak, ami a tiéd. Ha legközelebb hazamegyek, fizikailag megtehetném, hogy lefoglak, és beteszek neked egy

orrkarikát. Vagy a nagymamának, aki a fülbevalót erőlteti a kislányra. Nagyobb vagyok, erősebb vagyok, nyilván menne a dolog. A mama kapálózna meg sírna (pont mint a gyerek, amikor

kínozzák), én pedig megnyugtatnám, hogy "ugyan, mama. ez kivehető. mintha ott sem lett volna". Nyilván amikor velem találkozik, akkor viselnie kellene az orrkarikát, hiszen A) ez a

szeretetem jelképe, egy ajándék tőlem B) nekem így jobban tetszik C) úgyis én vagyok a nagyobb, még a végén el találom picsázni.

Na. Ha így állnék a nagyihoz vagy hozzád (és mondom, akkor teszek be neked orrkarikát, amikor csak akarok, aztán majd utána beszélgetünk a férfiak erőszakosságáról), azt mondanád,

megsértelek titeket az emberi méltóságotokban. És igazad is lenne.
És _szerintem_ már egy csecsemőnek is hagynunk kellene, hogy legyen méltósága. Nem szúrkodjuk, nem böködjük őket ok nélkül, és nem vagdosunk le róluk dolgokat mindössze

konvencionalizmusból.

(Ezzel együtt a körülmetélő/a gyerek fülét kilövő/a gyereket szénné tetováló szűlőknek nem kell a kardjukba dőlniük. Ennél sokkal nagyobb szemétségeket is el szoktak követni a szűlők, és ha

azokat sikerül kikerülni, akkor már a jó oldalon van az ember.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.22. 19:05:05

@vladimir0370: @hugi79dg:
Oké, tévedtem, terjedelmileg mégiscsak sikerült odavágni, holnap az abortusszal jövök. Szorri.:(

vladimir0370 2013.06.23. 12:42:19

@Th's child: azert az is arulkodo a gondolkodasunk torzultsagarol, hogy amikor csaladon beluli eroszakrol hallunk, akkor tobbnyire a feleseget vero ferj, kevesbe a ferjet vero asszony ugrik be. viszont a gyereket vero, vagy eppen testi vagy lelki szempontbol terrorizalo szulok mar kevesbe. (pedig ha abbol, az egyebkent lejesen hibas, logikabol indulunk ki, hogy a nagyobb veri a kisebbet, akkor a gyerek merete nem elonyos ebbol a szempontbol.)
dehat erre van az erzekelesunk kihegyezve a media befolyasatol.

Sand Lover 2013.06.23. 14:16:22

huhh, milyen jó kis "családi" perpatvar van itt.:-)
A körülmetélés és az infibuláció (a lányok "körülmetélése") között az a lényeges különbség, hogy a ffi előbőr eltávolításával - amit ráadásul ált. 6 napos korban szokás elvégezni, szemben az infibulációval, amit kb. 5 évesen - nem sérül a férfiak szexuális élvezete. Mire odakerül az illető, hogy szexelni támad kedve, a seb már rég begyógyult, és nem akadályozza meg a férfit az orgazmus elérésében. (mivel egy kicsit érzéketlenebb lesz az illető szerv, annak nem áll fenn az esélye, hogy az illető "ahogy jön, már el is megy, de ezt nem tudom, hogy igaz-e)
A női körülmetélés célja ezzel szemben a női orgazmusképesség megszüntetése, azzal, hogy kivágják a csiklót, plusz eltávolítják a kis- és nagyajkakat, adott esetben bevarrják a hüvelyt. Ennek 3 fokozata van, súlyosságtól függően, ez országonként változó mértékű, de a lényeg mégiscsak az, hogy lehetőleg a nő ne élvezze a szexet. Ezért szerintem nem lehet összevetni a férfi körülmetélést a nőivel.
Amúgy én egyiknek sem vagyok híve, se férfiakat, sem nőket nem szabad megcsonkítani.
Fülbevaló meg tetkó ügyben az a véleményem, hogy a gyerek majd eldönti, mit szeretne és majd megcsináltatja. Vagy nem. De előre kifuratni kislányok fülét az ugyanúgy az önrendelkezésük megsértése, mint a kisfiúk körülmetélése vagy tetoválása. (tejóég.) Az mondjuk érdekes, hogy felnőtt amcsi férfiak képesek körülmetéltetni magukat, bár ez aktív szexuális életet feltételezve elég fura. (hány felnőtt nő kér vajon infibulációt? Szerintem nem sok)
A bölcsességfog meg a mellek leműtése szvsz öncsonkítás. Megértem, hogy a népek rettegnek a fájdalomtól meg a ráktól, na de egészséges szerveket ki-/levenni barbárság. Persze ez mindenki szuverén döntése...de tényleg szuverén, amikor a csapból is az folyik, milyen bátor is Angelina Jolie, hogy dupla masztektómiát csináltatott?

hugi79dg 2013.06.23. 14:44:41

Na, ebben azért van valami. Valahogy teljesen normálisan elfogadott a köztudatban a gyerekek fizikai fegyelmezése. Nem a durva bántalmazás, hanem azok a kis apró dolgok, mint a szájracsapás, fenékverés, kézrecsapás, pofon, stb. Ha ezt felnőtt a felnőttel csinálja, azt senki nem tartja normálisnak. Hogy kinek hol a határ, és honnan hívjuk egységesen családon belüli erőszaknak, az nagy kérdés. Nálam pl. kedves testvérem jóval alacsonyabban van a határ ezügyben, jóval kevesebbet tartok megengedhetőnek, mint pl. Te, vagy akár a szokásos játszótéri szülőtársak.
Mindennek ellenére rohadtul jogos a felvetés.

A hosszú írásra már válaszoltam privátban nagyjából, viszont mindenki okulására újra felhívom a figyelmet egy különbségre, egy nagy-nagy különbségre, ami mellett megint elmentetek: MI NEM TUDJUK MAGUNKAT MEGVÉDENI. (Ahogy egy gyerek sem!) Ha egy asszony ver egy pasit, nem kell annak visszaütni, engem már 17 éves korában simán le tudott fogni az akkor 15 éves öcsém is. Pedig vad, agresszív kamasz voltam, aki nekiment nála sokkal nagyobbaknak is (pont ugyanazért egyébként, mint amikor az állatok felfújják magukat, hogy ijesztőbben nézzenek ki és elrettentsék az őket bántani vágyókat. Ha elég vad vagy, a többség békén elkotródik a fenébe és nem köt beléd. Ha igen, megszívtad.)

Szóval, ha egy nő bántalmaz egy férfit, annak nincs szüksége eszközökre, még viszontagresszióra sem, simán le tudja szerelni kb. 1 perc alatt. Ha egy férfi vadul be, már bocs, de abban mi sérülni fogunk. Ha egy nő megőrül és bántani akarja a gyerekét, egy átlagos férfi egy mozdulattal odébbhajítja. De fordított esetben jobb, ha van kéznél minimum egy hosszúnyelű serpenyő vagy sodrófa. Ettől még én is hatalmas, erős férfit választottam persze, de ez olyan, (most tessék megsértődni, ha tetszik,) mint amikor az ember nem csivavát vesz magának társnak, hanem nagy, erős valódi kutyát. Megvédi és nagy valószínűséggel nem lesz semmi baj, de ha mégis bekattan, nyilván nagyobb bajt okoz, mint egy csivava. Nyilván belehalhatok. Nos, a nő egy csivava, férfi egy roti. Ez nagy különbség, és talán ezért nem futksonak a férfiak a kórházba, rendőrségre, mert a nő nem okoz fizikai sérelmeket, ha ők nem hagyják, és nyilván mi azért futkosunk (bár nagy szart futkosunk, a nők egy része simán benyeli ezt valamiért), mert mi valóban kiszolgáltatottak vagyunk és valóban sérülünk. Én nem tudok lefogni egy férfit, nem tudok megerőszakolni egy férfit, nem tudok bántalmazni egy férfit, hacsak nem éri túl felkészületlenül és nem kezdem rögtön durva eszközökkel. És nem tudom megvédeni magam tőlük, ennél nagyobb gond, hogy még a gyerekeimet is bajosan, ezért véd a törvény. Persze, védi a férfiakat is, csak azt hiszem, jóval kevesebb esetben vannak ráutalva a külső védelemre.
Kedves férfiak! Tényleg ugyanott állunk?
Egyébként az elvárás az egyenlő bánásmódért jogos. Mégha az esélyegyenlőség nem is tud megvalósulni soha. Azért nyugodtan lehet szidni a csúnya, rossz nőket.
De a különbséget csak az nem érti, aki még sosem érezte magát kiszolgáltva a másik félnek. Nem azért, mert "hát most tényleg vágjam pofán?! dilemmában szenved, hanem, mert nincsenek meg a kellő eszközei az önvédelemre.

Mindazontúl egy megjegyzés: NEM kell eltúrni, hogy egy nő megüssön. NE üssön meg SENKI! Nem kell visszaütni, de eltűrni sem, mégha feleséged is, x gyerekkel. Tipp: ha egyszerűen lefogod, mint anno engem csak játékból, és nem ereszted egy darabig, nem bántod, csak megmutatod, hogy nem ugrálhat, azt a megalázó leckét sosem fogja elfelejteni. Ahogy azt sem, hogy is vannak az erőviszonyok.

hugi79dg 2013.06.23. 14:55:59

@Sand Lover: Én sem igazán értem, miért van tele a média Angelina Jolie-val és miért is bátorság az, amit csinált. Nem tartom túl ésszerűnek sem. Pl. úgy olvastam, ennél a génképletnél, amiért műttette magát, ha leveszed a melleket, akkor a petefészek kerül ugyanilyen veszélybe. Most akkor mindent vágassunk ki magunkból biztos, ami biztos? Nincs semmi bajom a döntésével, de nem bátoságnak tartom, hanem rettegés szülte kényszerintézkedésnek. Nyilván, ha annyira eluralkodott az életén a félelem, hogy az életminőségét kinyírta, jól tette. De azért nem tartom követendő példának.

Amit a nők-férfiak intim szerveinek megvágásról írtál, örülök, hogy valaki kiemelte a különbséget és döbbenet, az összevarrásról nem is tudtam pl. Jajj, annyira durva, hogy ezt meg lehet tenni más emberekkel.

De persze a másik tárgyi tulajdonként való kezelése semmiképpen nem elfogadható, és nyilván vannak fokozatok az indiai, etióp, stb. példától addig, míg valaki abszolút tiszteletben tartja a másik szuverén emberi voltát.
A kislányom fülét én is kilövettem - nem minden bűntudat nélkül, de inkább a fájdalom miatt utáltam, az fel sem merült, hogy nincs jogom. Most kicsit elgondolkodtam ezen is.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.23. 20:41:03

@hugi79dg: @Sand Lover: Igen, természetesen a férfiak sem jobbak (én nem is akarom ezt sugallni), és az infibuláció tényleg egy meredek nagy állatság.

Apropó, sand lover, most betippeltem, hogy te nő vagy, és rákerestem a tevékenységedre, ezt írod máshol dél-afrikával kapcsolatban:

"Fokvárosban egy picit megijedtem, amikor két helyi fickó, akik amúgy kb 20 centivel voltak nálam alacsonyabbak, - kitartóan követtek és szólongattak közben,"

Vázz, mekkora vagy te, ha a helyi férfiak 20 centivel alacsonyabbak? :D

Abortusz-téma meg ma persze elmarad, eddig melóztam, 4 óra múlva meg iskolába megyek. Ó, hogy f.szom az egészbe.:)

vladimir0370 2013.06.23. 23:16:11

@hugi79dg: nezd hugi, az a nehez ugy ebben, hogy te csivava vagy, a ferjed roti, de ezzel nem mindenki van igy. a csaladon beluli bantalmazast nagyon sokfele felallasban lehet elkovetni. ha latnad ezeket a hiresen gyonyoru angol noket, akkor inkabb a balna es a pitbull keresztezese az (him)oroszlanfokaval jutna eszedbe, nem annyira a csivava. a torvenykezes viszont csak egyfele lehet, es annak le kell fednie minden lehetseges variaciot, peldaul a gyerekeket is. aztan hidd el, egy 160 centis, otven kilos megveszett, harapos, karmolos csivavat - bocsanat, - vadmacskat sem olyan konnyu lekeparni magunkrol... foleg ugy nem, hogy utana ne mi legyunk a bantalmazok a vegen. nem kell ezt ennyire issmetelni, hiszen nem vitatjuk, hogy egy 150 kilos ferfinak jol el tud tangalni egy 50 kilos not. de nem ez a teny veszelyezteti az egyenloseget. (nem az eltangalasra gondoltam, hanem az eltangalas kepessegere.) nem lehet valamit ugy megfogalmazni, hogy az egyenloseg azon mulik, hany x kromoszomad van, vagy azon, hogy 75 kilo folot vagy alatt vagy, esetleg azon, hogy mi a testtomeg aranyotok. az egyenloseg nem jelenthet megkulonboztetest.

a gyerekekrol meg annyit, hogy elkepeszto, mennyire nem veszik oket emberszamba a felnottek. peldaul en kaptam egy jatekot a keresztanyamtol, aztan ha nem ugy jatszottam vele, ahogyan azt anyam szerette volna, akkor apamnak(!) el kellett azt tolem vennie. nem is ertem, hogyan volt merszuk elvenni tolem azt, ami az en szemelyes tulajdonom volt. mert ahhoz ugye semmi kozuk nem volt. de meg ha toluk kaptam volna ajandekba, akkor sem. ha ajandekot adnak egy felnottnek, akkor nagyon durva azt visszakerni. (mert ugye visszavenni nem is nagyon lehet.) de a gyerekkel ezt meg lehet tenni. mivel nem tartjuk teljes jogu szemelynek.

ez persze egy nagyon light-os pelda, de a meglegyintes ugyanilyen megalazo. nemreg olvastam valahol a neten, hogy a gyereket szoval is lehet 'verni'.

erdekes az a megkozelites, hogy a gyerekek nagyon racionalisan gondolkodnak, es eppen ezert a csaladban is hozza akarnak jarulni. csak mi felnottek nem hagyjuk. szepen tudatositjuk bennuk, hogy ok azzal, hogy kicsik, kevesebbet is ernek.

de erre, ugye, nem fog elojonni a lelkiismeret, mint mertek?

Sand Lover 2013.06.24. 17:20:50

@hugi79dg: Angelina Jolie-hoz: ráadásul ha csak egy sejtcsomó ottmarad, akkor a műtét ellenére is rákos lehet, nem lehet mindent 100%-osan eltávolítani. Nem gondolom, hogy ez részéről elhamarkodott döntés volt, nem ismerjük a hátteret meg minden, de az eljárás az én ízlésemnek túl radikális, főleg, ahogy a sajtóban tálalták. Az egész rák-kérdés túl van hiszterizálva, és valóban, rémes betegség, de ugyanilyen nagy hangsúlyt kellene fektetni a megelőzésre. Egy híresség, aki mondjuk sok nőnek példakép, nem mindegy, mit és hogyan kommunikál.
Th’s Child: az afrikai kísérgetők nem 2 méteres búrok voltak, hanem jóval alacsonyabb feketék, amúgy 180 cm vagyok. És nő, jól tippeltél.:)

vladimir0370 2013.06.24. 19:04:20

@Sand Lover: a rak kerdese nagyon-nagyon komoly. 2020-ra a uk fele rakos lesz statisztikailag (ha jol emlekszem). nincs tulhisztizve.
megelozes? nekunk mar nem. az a kovetkezo generacioknak hozhatna eredmenyt csak.
2050-re statisztikailag mindenkinek lesz koze a rakhoz (ha jol emlekszem)!
csak az a baj, hogy a rak egy bombauzlet. ezert akik tehetnenek ellene, azoknak ez nem erdeke.
kulonben meg igazad van.

hugi79dg 2013.06.25. 15:14:49

@vladimir0370: Na, most, először is: :-D :-D :-D!!! Eszméletlen! Nyilván senki nem veszi komolyan, de persze azért két dolog felmerült bennem. Az egyik, hogy vajon milyen arcot vágnának a (pláne) feminista nők fordított esetben, ha a férfiak akarnák megújítani a pisilési szokásainkat. :-D A másik, pedig, hogy aki már volt valaha női nyilvános mosdóban soha nem gondolja többé, hogy azok tisztábbak lennének. :-(

Egyébként még az előző írásodra sem volt időm reagálni. A játékoddal kapcsolatos példád nem annyira lightos, mert minden, ami belemászik egy gyerek lelkébe annyira, hogy évtizedeken át megmaradjon, az egyszerűen hibás és rossz szülői döntés. Én sem felejtem el, mikor simán volt pofájuk elvenni a magnómat csak, mert a tesómnak is kellett és nekiadták. :-( A különböző gyerekek különböző dolgokra érzékenyek, ezért is kéne valahogy képesnek lenni valóban meglátni őket és rájuk figyelni.
Node amúgy meg különben sem könnyű a kérdés, hogy milyen nevelési elvek megengedettek. Vannak olyanok, amik nmindenki számára tiltva kellene, hogy legyenek, de a többi közül is a gyerekhez mérten kéne válogatni. Persze azért, mert valmaivel nem úgy játszik a gyerek, ahogy én azt elképzeltem, sosem fogom elvenni a játékát. (hacsak nem veszélyes rá.) De már én is vettem el játékot a gyerekeimtől. Szülinapra kapott darut is. Néztem pár napig az állandó harcot érte,miatta, aztán megmondtam, hogy akkor kapják vissza, ha nem jár azzal a játék, hogy összeverik egymást. Én tiszteltben tartom a tulajdont, és ha a tulajdonos nem engedi, nem engedem a másikat hozzányúlni az adott játékhoz, de egy 5 éés 3 éves fiúgyerek esetében nem könnyű mindig a békés vitarendezés. Vagy a motor. Tény, hogy némelyek úgy néztek rám, hogy nem is akartam tudni, mit gondolnak, de mikor az én gyerekem újra és újra elhúzott motorral és nem törődött az aggodalmas, türelmes magyarázataimmal, hogy "dehát elüt egy autó, dehát megharap egy kutya, dehát nem hagyhatom a tesódat az út szélén eegyedül, míg utánad sprintelek, dehát (itt sok rémes dolgot képzelj el, ami hátha megijeszti)..." egyszerűen elvettem a motorjukat. Azóta is az van, hogy ha nem állnak meg, mikor szólok elveszem, és aznap már nincs motorozás. Sőt, rosszabb, még nincs egy hete, hogy elvettem a fiúk összes játékának felét, mert szartak összepakolni és a képembe nevettek. Másfél napig vártam, aztán ami a földön volt, bezsákoltam, majd visszakapják ha játék után hajlandóak lesznek maguk után elpakolni, és főleg szót fogadni. Szemét vagyok? Igazság szerint felmerült, hogy talán megoldaná a dolgot egy jó nagy pofon, de mivel abszolút nem hiszek a fizikai fegyelemzésben, más utat keresek.
Úgyhogy nem olyan egyszerű kérdes ez. Minden nevelési eszközt nem lehet kihúzni a listáról, és nem nagyon van nevelési eszköz, ami a gyereknek tetszene, ha arról szól, hogy olyat kell tennie, amit nem akar.
De ez nem azt jelenti, hogy nem lenne az a minimum, hogy tiszteletben tartjuk őket és a méltóságukat. Mert ez a minimum.

Sand Lover 2013.06.25. 16:35:42

@vladimir0370: „2050-re statisztikailag mindenkinek lesz koze a rakhoz (ha jol emlekszem)!” –ezt én is olvastam, azt az UK-re vonatkoztatva. És sajnos, van realitása, de úgy gondolom, hogy az ember a saját mikroszintján is sokat tehet azért, hogy az esélyt csökkentse. Étrenddel, mozgással, életmóddal. A hisztériát abban az értelemben mondtam, hogy a tájékoztatás főleg arra irányul, hogy az emberek kétségbeessenek; korrekt, közérthető és hiteles hírekhez az átlagember alig jut. Ezzel hoznak helyzetbe jópár iparágat.
Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kaja sokkal nagyobb mértékben befolyásolja az életünket, mint ahogy azt sokan hiszik. Ezért aztán nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk. Az UK-ban (és most kiragadok csak egy példát) hagyományosan sok marhahúst esznek, viszont az állatokat hormonokkal (antibiotikummal, stb.) kezelik. Ezért lett nagyobb a brit nők melle az elmúlt 50 évben, mármint a nemi hormion-bevitel miatt, csak ezt sokan hajlamosak pozitívumként szemlélni, pedig a nemi hormonok rákot okoznak nagy mennyiségben. És akkor még ott van az egészségtelen életmód, a GMO kaja (főleg szója, amit majdnem mindenbe beletesznek...) Szóval sok olyan dolog van, amin lehetne változtatni, csak – amit írod – „akik tehetnenek ellene, azoknak ez nem erdeke.”
Az előző kommentemről lemaradt, hogy nagyon tetszett a Pokolbéli víg napjaim-írás!, szinte kár is a Határátkelőre, mert ott úgyis csak szétszedné a sok frusztrált kommentelő. (amúgy onnan találtam én is ide.):)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.25. 18:54:50

@Sand Lover:
"Az előző kommentemről lemaradt, hogy nagyon tetszett a Pokolbéli víg napjaim-írás!"

Hát köszi, végül 13 oldal és 6000 szó lett, elküldtem a HÁ-re már vagy tíz napja, meglátjuk.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.25. 18:55:40

@vladimir0370: @hugi79dg:
Egyelőre itt tartok a nektek válaszolásban, tényleg durva, hogy toljátok ki a terjedelmet. :)

Abortusz:

Ezt írod, húgom:

"Utolsóhoz tartozó: abortusz. Kényes téma, utálhatsz, lenézhetsz, mert ezzel kezdem, de én háromszor végigcsináltam, a gyerekcsinálás nekünk nem annyi, mint nektek."

Csak a téged személyesen nem ismerők kedvéért mondom, mert félreérthető a mondat: a _gyerekcsinálást_ csináltad végig háromszor, abortuszod - tudtommal - nem volt.

Ami pedig az abortuszt illeti, én abszolút abortuszpárti vagyok.

Ebben a kérdésben azonban - én azt szoktam gondolni - általában rossz érveket szoktak felhozni.

Az egyetlen releváns érv az abortusz ellen nézetem szerint a felelősség kérdése, ahogy vladimir is írja. Valóban, felnőtt emberek vagyunk, és tudjuk, hogy ha nem a popóba tesszük, abból

akár gyerek is lehet. Egy ideális világban sosem menekülnénk ennek a felelőssége alól -- bár én személy szerint elég pöszén néznék, ha véletlenül teherbe ejtenék valakit.

Érdekes egyébként, mert az egész abortusz-kérdés viszonylag egyszerűen megoldhatónak tűnik. Ha a társadalmat zavarja, hogy a nők és az orvosok magzatokat gyilkolnak, ki kellene fejleszteni

egy lombikot, amiben nőhetnek a gyerekek. Ettől nyilván nem vagyunk messze, ha hirtelen elkezdenénk annyit költeni a témára, mint a rákkutatásra, 15 év múlva már lehetne dobozban

termeszteni a gyerekeket, és hopp!, a prrbléma a továbbiakban nem létezne.
(Az persze jó kérdés, érdemes-e termeszteni az embereket, és főleg az olyan embereket, akikre még a saját anyjuk sem kíváncsi, de hát hogy 'a sok hűhő semmiért' benedekjét parafrezáljam: az

árvaházakat be kell népesíteni!)

Még egyszerűbb megoldás volna a sperma- és petebankok használata. Hány éves korunktól vannak teljes értékű ivarsejtjeink? 15? Le kell venni belőle két pohárral, aztán elkötni a sperma- és

petevezetéket, és máris nincs többé nem tervezett terhesség. Hozzá lehetne kötni az egészet az age of consent-hez, vagyis a beleegyezési korhoz: amíg épek a vezetékeid, nem szexelhetsz.

Ennyire egyszerű. Fogalmam sincs egyébként, hogy az ún. erkölcsös emberek, aki aggódnak az angyalcsinálás miatt, miért nem szavaznak meg olyan politikusokat, akik hoznak erről törvényt.

Pedig a megoldás tényleg kézenfekvő (-nek tűnik nekem). Igaz, hogy a nők egyik ismert fegyvere, a titokban teherbe esés így lehetetlenné válna -- de ezt most suttogva írom csak, a csúnya,

gonosz nőket már kitárgyaltuk.

Hanem nézzük akkor azokat, amik szerintem gyalázatos rossz érvek. Hogy van-e lélek, van-e sors, szent-e a lélek, és van-e isten.

Előrebocsátom, hogy én nem hiszek a világon semmiben -- csak abban, amit saját magam megittam a sörösüvegből. Ezzel együtt most igyekezni fogok komolyan veendő érveket mondani -- pls

nézzetek túl azon, ha esetleg provokatív és cinikus vagyok, nincs bennem bántó szándék.

Az első észrevétel, amit meg kell tennünk, az az a tény, hogy igenis szoktunk magzatokat gyilkolni. A legelszántabb abortusz-ellenzők is hajlandók magzatot ölni, ha
- a gyerek genetikai torzszülött lenne
- az anya élete veszélyben van
- a gyerek nemi erőszakból fogant

Beszéltünk már egy korábbi kommentfolyamban arról, hogy bármilyen erkölcsi rendszerünk is van, az izzadós helyzetek azok, amikor ütköznek benne az alapelvek. Ugye itt pontosan erről van

szó, de szeretném vastagon aláhúzni, hogy minden ganéság ér, minden alávalóságot meg lehet tenni, és tucatszámra lehet gyerekeket ölni -- csak találjon hozzá megfelelő indokot az ember.

Nézzük meg, hogy viszonyul ehhez, ha misztikus dolgokban hiszünk.

Karma és lélek és isten. Ami engem kicsit zavar, hogy ha hiszünk ezek közül bármelyikben, akkor abortuszt a fenti feltételekkel (anya élete veszélyben, torzszülött, nemi erőszak) sem

szabadna végezni.

Isten kérdése szuper egyszerű, ő jót akar neked, viszont közismert arról, hogy úgy akarja ezt elérni, hogy közben kibaszik veled. Plusz az élet szentsége, satöbbi-satöbbi. Istennek nyivlán

célja volt azzal, hogy téged öten megerőszakoltak egy parkolóban -- ha ezzel kekeckedsz, a pokolra fogsz jutni. (egyébként most úgy tűnhet, csak cinikus vagyok, de _egészen pontosan_ ez a

keresztény hitélet. mos'szarokbe.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.25. 18:56:56

A karma is triviális. Ha belehalsz a gyerekszülésbe, vagy bénán és fájdalommal kell leélned az életed, az azért van, mert az előző életedben egy gané voltál. K.rvára megérdemled. Nekünk

ebbe káros és hiábavaló beelszólni: ha most megmentesz valakit a szenvedéstől, szenved majd úgyis a következő életében. Minden ilyen abortusz hiábavaló gyerekség: hadd legyen csak minél

több rossz a világon, nyilván megérdemeljük.

Lélek. Ezt a lelkes dolgot tudom a legkevésbé mire vélni. Először és legfőképpen, vladimir, ha van egy örökkévaló lelkünk, ami ráadásul választja, hogy hova születik, akkor miért probléma,

ha gyerekeket ölök? Ez a "halhatatlan lélek" nem pont olyan, mint a számítógépes játékokban amikor végtelen életed van? Oké, egy kicsi annoyance, amikor egy adott játékban lelőnek, de

végülis mindegy: betöltöd újra.

Ha tényleg van lélek, akkor mondd meg, hogy miért volna helytelen 5 éves gyerekeket halomra ölnöm? (azt ne mondd, hogy a szüleiknek rossz, mert vissza fogok kérdezni, hogy akkor árva gyerekeket ölni ér-e. azt sem mondd, hogy a saját lelkemnek rossz, mert az meg az enyém, azt csinálok vele, amit akarok)

Folyt. köv. innen.

vladimir0370 2013.06.26. 00:08:28

@Th's child: kicsit keso van kimeriito valszra, es a keyboard nehaa duplann uut, es unom alllandoan korrigalni.
"de _egészen pontosan_ ez a keresztény hitélet. mos'szarokbe." na, hat ez egeszen pontosan nem igy van.

keresztenybol is tobbfele van, egeszen kulonbozo elkepzelessel a hitrol. annyi a kozos, hogyy krisztus kozponti szerepet jatszik bennuk. peldaul a katolikus (es sok mas) vallas szerint, jezus isten is egy szemelyben. ezzel szemben a jehova tanui szerint nem. tehat nagyoon fontos dogmatikai kulonbsegek vannak. peldaul abban is, hogy egy foldi eletunk van-e, vagy tobb. csak foldi veges-eletunk van, esetleg van mas letforma is.

igen, a foldi elet olyan, mint a szamitogepes jatekban. addig nnyomod, ameddig akarod, es senki nem keri rajtad szamon 'felulrol'. ugyanis szabad akkaratod van, es a teremto feltetel nelkul szeret minndenkit. de a 'felebaraatod' viszont szamon keri! es bizony, te is szamon kered! es itt a karma lenyege. szoval a te szempontodbool sem mindegy, mit teszel, meghozza a kovetkezmenyei miatt. de egyaltalan nem egy problema (neked!), ha gyereket olsz, ha a kovetkezmenyeit nem latod problemanak. egyszer majd oda kerulsz, hogy meg kell tanulnod, hogy gyereket olni nem jo. masnak viszont - a megolt gyerekeken kivul, - ismet csak lehhet problema, ha ezt teszed. a kerdes, hogy miit kezd ezzel az erzessel, vagy etikai kerdessel az eletebben.

a tudatossag megfelelo szintjen nem iteled meg az 5 eves gyerekeket halomra gyilkolo szemelyt. o a szemelyes fejlodesenek ezen a szintjen van. de a gyerekek a/ vaggy szamonkerik egy kesobbi eletbenn, b/ vagy eppen ok fizetnek... nyilvan ez bonyolultabb kicsit, de leegyszerusiitve igy mmukodik.

persze, hogy azt mondom, a sajat lelkednek rossz. de attol ez meg nem itelet, csak megallapitas. es igen, azt teszel vele, amit akarsz. mi tobbb, masnak is lehetoseget adsz, hogy esetleg megmentsse a gyerekeket a meszarlastol. de amit tettel, azzal el kell szamolnod - nem a teremtonek, - hanem azoknak, akikkel tetted. es ha ugy dontesz, hogy meg sokaig akarod az idot itt tolteni, minden tovabbi nelkul megteheted. sot, van ennnel szarabb univerzum is, sokkal szarabb letalllapottal... szoval csak nyugodtan! :-) az egymas kozotti interakciok nagyon bonyolult halozata adja a lehetosegek vegtelenseget.

ja! en peldaul kereszteny vagyok. es kkivanncsi vagyok a folytatasra.

vladimir0370 2013.06.26. 00:15:27

@Th's child: ja, meg valami. lattad a matrix-oot (elso resz only)? persze, hogy lattad, vetitokkem!
szoval az nagyon jol hasonlat bizonyos szempontbol. ahogyan benne vannnak a programban, a hajon mindenki tudja, hogy csak egy programm, megsem tudnak a korlataikkal mit kezdeni. es a kis buddhista gyerek, amikor meghajik a kezeben a kanal, azt mondja: 'ez lehetetlen. hacsak nem tudod, hogy nincs is kanall...'
zeretem ezt a filmet. (de nem ez a bibliam... :-)

vladimir0370 2013.06.26. 13:33:19

@Sand Lover: sajnos az angol nok mellmereteiben tapasztalhato hatalmas tobblet nem kepes kompenzalni bajukban (bájukban) eszlelheto abnormalis hianyossagot. :-)

hugi79dg 2013.06.27. 21:56:16

@Th's child: Nem tudtam, hogy félreérthető voltam, kösz, hogy szóltál. :-) És akkor viszonzom: nincs semmi baj azzal, amit írtál, teljesen logikusan felépített gondolatmenet, de annyira érzelemmentes, hogy esetleg felmerülhet valakiben, hogy ejnye, szörnyű az olyan, aki gyerekek gyilkolászásáról íly könnyedén ír. És csak a félreértés elkerülése végett mondom, hogy messze nem vagy olyan ember, aki erre bármiért is képes lenne, vagy akit ez hidegen hagyna, csak olyan, aki tud vitatkozni ilyen síkon is. Nem vagy sem hideg, sem kegyetlen, sem közönbös.

No de még egy gondolat, mielőtt lezárom: ebben a nagy logikában két buktató van (első olvasatra): nem lehet túl sok nő, aki belemenne a terhesség nélküli gyerekvállalásba, mégha erkölcsileg valaha elfogadottá is válna az "emberen kívüli gyerekcsinálás". Még ha szívás is a terhesség (ráadásul mégcsak nem is mindenkinek az, még olyannal is találkoztam, aki imádott terhes lenni), akkor sem hiszem, hogy lemondanánk róla. Mert még a folyamatos hányás-ájulásérzet-hasi görcsök állapotban is nagyon fontos a másik érzés: hogy ott a gyermeked. És nagyon fontos, amit egy férfi sosem érezhet át így: hogy valóban test a testedből, vér a véredből. Ez nem érzelgős szlogen. Ez a valóság, és rohadtul erősen kötni kezd és akármilyen szarul vagy, amikor a gyerek mozog a hasadban (mégha ez néha tényleg fáj is), arról nem mondanánk le. És nem is szabadna, hiszen ez készít fel bennünket az anyaságra, arra, hogy amikor megszületik, már készen legyünk rá érzelmileg is, hogy alárendeljünk az egónkat valami sokkal fontosabbnak. Gondolj bele, egy férfi mikor kezdi átélni az egészet. Ha a nők sem változnának teljesen meg hormonálisan-érzelmileg, nem nagyon élnénk túl a következő évszázadokat. Szerintem.
Ugyanez az árvaházakkal is. Kettes tévedés. Nem termeljlük az embert, és ha igen, az nem jó. Nem véletlenül az egyik a legfontosabb alapelvek közül a gyermekvédelemben a családban való nevelkedés. Kötődés, gyengédség, olyan törődés, ami máshol nincs. No mindegy, gondoltam, ezt még elmondom, mielőtt lezárom a gondolatmenetemet erről.

És Vladimir: keresztény lennél? Hát meg tudod zavarni az embert. :-D!

vladimir0370 2013.06.28. 00:34:13

@hugi79dg: latod, latod! nem miattam lepodtel meg, hanem a rolam alkotott elkepzeleseid miatt...

vladimir0370 2013.06.28. 10:52:53

@Th's child: na mar a hataratkelon is suroltak a gyerekprostituciot. itt meg van egy adossa vod, amit - remelem, - torlesztesz. (csak nem kavartad meg tul sok helyen a hig fos tengeret, aztan most meg nem bisz vele? :-)

vladimir0370 2013.06.28. 10:54:17

@Th's child: bocsi!
'adossa vod' = 'adossagod'

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.06.28. 12:31:56

@vladimir0370:

Én is láttam, hogy említették a gyermekprostitúciót, és gondolkodtam rajta, kell-e valamit mondani, de akkora előítéletek vannak ott thaifölddel szemben, hogy kár belemenni.
Akit meg esetleg érdekel, az remélhetőleg idetalál.:)

Láttam, hogy megmondtad a frankót hagymának... kíváncsi vagyok, reagál-e, és ha igen, akkor mit.

vladimir0370 2013.07.01. 13:53:15

@Th's child: itt van egy olyan kommented, hogy 'folytatas inne', vagy hasonlo.
EZT NE FELEDD, MERT SZAMONKEREM RAJTAD KARMATIKUSAN!!!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.07.24. 19:55:16

@vladimir0370:

Hú, de nehéz majdnem 1 hónap után megpróbálni felvenni a fonalat. Shame-on-me.
„ja! en peldaul kereszteny vagyok.”
Váo-váo, ezzel engem is megleptél egy kicsit. Ezt is írod:
„tehat nagyoon fontos dogmatikai kulonbsegek vannak. peldaul abban is, hogy egy foldi eletunk van-e, vagy tobb”
Én tök kivülálló vagyok keresztény-ügyileg, de eddig úgy képzeltem, hogy az egyik sarkallatos pontja a kereszténységnek, hogy ha meghalok, akkor fel is út, meg le is út, vagyis vagy a mennyországba kerülök, vagy a pokolba – de tuti nem ugyanide, méghozzá az alapján, hogy az előző életemben mit csináltam. Azt is gondoltam volna, hogy a gyerekek lelke istentől ered, tehát semmiképp sem a saját döntésük, hogy hova születnek… bár most, hogy mondod, ez éppenséggel beleférne a szabad akaratba. Mindenesetre miféle keresztények hisznek a karmában? Mi van akkor a sátánnal? Meg az örök kárhozattal?
Szóval az abortuszról beszéltünk, és hogy szerintem rossz megközelítés azon lamentálni, hogy a zigóta mikortól számít embernek. (Ja, és kérdeztem, hogy miért lenne rossz 5 éves gyerekeket ölni, és tök jó választ adtál, valszeg az egyetlent, amit el tudtam volna fogadni, de kúl volt.)
Ezt írod:
„egy viszont biztos. rendkivul keves kiveteltol eltekintve [..] pusztan a no kenyelmi megfontolasai kepezik alapjat az elet anyamehben valo elvetelenek.”
Igen, ez biztosan így van. Viszont az abortusz-ellenzők által engedett szokásos esetek: A) genetikai betegség B) az anya élete veszélyben C) nemi erőszakból fogant gyermek… szóval ezek az esetek is csak a kényelmet szolgálják. Ez most biztos csúsztatásnak hangzik elsőre, de tényleg, fontoljuk csak meg.
A) Ha a lélek meg a karma meg isten felől nézzük, a genetikai beteg gyerek lelke és élete is pont annyira szent, mint bárki másé – ahogy te magad írod: „nem a lelkiismeret donti el, hogy a szemely mikortol szemely. ha valakinek olyan a lelkiismerete, hogy a szemely onnnantol szemely, amikortol feher a bore…”. Szóval egyetértek, ez nem lehet a mi döntésünk: egy nyitott szívvel született, kétfejű gyerek is pont annyit ér, mint te vagy én, és vagy isten tette belé azt a halhatatlan lelket, vagy ő maga akart ebbe a testbe születni. Semmivel sincs több jogunk megölni egy nyomorékot, mint egy ép embert.
B) Az „anya élete veszélyben” csak akkor volna érv, ha annyira vennénk komolyan magunkat, mint a kengurukat (akik kidobják a kiskengurut veszély esetén, lévén úgyis lesz majd másik). Ha tényleg azt hisszük, hogy a gyerek lelke fontos meg minden, akkor itt nem szabadna döntenünk, ahogy az összenőtt ikrekeket sem szokták szétválasztani, ha az valamelyiküket megölné. Ha a gyerek lelke istentől való, vagy ő akart ebbe a testbe születni, akkor ér annyit, mint az anya, ergo rá kellene bíznunk a dolgot istenre/karmára/mittomén.
Itt egyébként szerencsések vagyunk, mert ismerünk konkrét emberi példát: radnóti születésébe belehalt, ugye, az anyja meg az ikertestvére, és hát b.sszameg, ha volt valaha értékes és csodaszép lélek, az radnótié volt – és mennyivel szegényebbek lennénk, ha valaki őt elvetette volna az anyja védelme (~kényelme) érdekében.
C) A nemi erőszak. Ó, a nemi erőszak csodás dolog, ha az ember a misztikus nézőpontból közelít. A nemi erőszakból született gyerek olyan emberekről szól, akik amúgy sosem találkoztak volna, sosem éltek volna együtt, de valamiért az a szovjet katona most meg tudott erőszakolni egy hajdúszoboszlói nőt. És a foganáskor jött egy lélek, egy örökkévaló és bölcs lélek, aki úgy választott, hogy pont ebbe a testbe, ezekhez a szülőkhöz akar születni. Vagy isten beletett egy lelket, as usual. Kik vagyunk mi, hogy mi ezt a döntést fölülbíráljuk. Nem provokációból és nem csúsztatásból mondom, de a misztikus nézőpontból nézve a nemi erőszakból foganás a világ hetedik csodája. Senkit sem szabadna elvetetni, aki így fogan.

Hanem vegyük észre, hogy ezek is kényelmi dolgok mindössze. Én semmi (semmi!) különbséget nem látok ezek között, meg ha valaki csak azért veteti el a gyerekét, mert rossz napja volt. Halhatatlan lelkeket gyilkolunk így is, úgy is, nem?

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.07.24. 19:56:27

Van még valami, amiért nem vagyok rajongója semmiféle hitnek, és ez pedig az embertársaink felé érzett részvét (hiánya). Például az abortusszal kapcsolatban kerül elő mindig, hogy vannak meddő párok, akik hogy örülnének egy gyereknek, holott x.y. valaki már az ötödik angyalt csináltatja merő passzióból. Hát guess what, ha terméketlen testbe születtél, az azért van, mert a lelked ezt választotta, azért van, mert az előző életedben egy sz.rarc voltál, és mert isten személyesen pikkel rád. Aki meddő, az meg is érdemli.
És ugyanez minden másra. Rákos vagy – te akartál ebbe a testbe születni. Meghal a családod autóbalesetben – isten útjai kifürkészhetetlenek. Leukémiás meg nyomorék gyerekek – hát basszus, nyilván rászolgáltak az előző életben, nem?
Bevallom, én érzek még valamennyi részvétet embertársaim iránt, de csak és kizárólag azért, mert semmi misztikus dologban nem hiszek. Szerintem mindannyiunknak ez az egy szánalmas kis élete van, és ha az szarrá megy, azt sajnálom. --> És végsősoron ezért gondolom, hogy minden misztikus hit mélyen és megkérdőjelezhetetlenül amorális. Mert képes végignézni egy gyerek szenvedését a vállát megvonva: karma/isten/akármi.
Btw van egy folyamatban levő privát levelezésünk melegek ügyében, és ugye szokott lenni ez az érv (nem személyesen a te érved), hogy a buzikkal az a baj, hogy a buziság nem természetes. Ez egy vacak érv, de ha egy pillanatra komolyan vesszük, hát a gyermekbénulás elleni oltás sem természetes. Sem semmilyen orvoslás. (Szerintem fel fogok vonulni tüntetni egy kórház elé, hogy „le az orvostudománnyal” és „isten utálja az orvosokat”.)
És ha a karmát nézzük, vagy hogy valaki választja a testet, amibe születik, akkor a szenvedő emberek megérdemlik, hogy szenvedjenek, és nekünk hagynunk kéne élve megrohadni őket, elvégre annál hamarabb teszik le ezt a terhet, és érik el a nirvanát, nem? Nem elbagatellizálni akarom a dolgot, de te miért akarsz embereken segíteni, akiknek az a karmája, hogy szétrohadjanak a fogaik?
--
Én abortuszpárti vagyok, és a következők miatt. Beszéltünk már róla, hogy minden erkölcsi rendszerben az alapértékek ütközése a fázós téma, és számomra a legfontosabb érték az önrendelkezés. Erre nem tudok érveket mondani, én így érzem. A szememben minden más lejjebb van ennél, így az élet védelme meg az összes többi is. És mi a gyermekáldás? A gyermekáldás, ha akarja az ember, valóban áldás, a természet meg isten csodája, ha viszont nem akarja, akkor egy ocsmány, agresszív nagy tumor, ami elkezed nőni benne, mint a nyolcadik utas, a halál, hogy elszívja belőle az életerőt, és kijövetelkor szétszakítsa a szerveit.
Yeats írja ezt:
„And what rough beast, its hour come round at last, Slouches towards Bethlehem to be born?”
Vagyis: ~„S a durva szörny, melynek végre eljött az ideje, oldalog Betlehem felé, hogy megszülessen”.

Na ez egy gyermek (a nem akart gyermek): egy durva szörny. Előre szólok, ha bármelyikőtök az előzetes beleegyezésem nélkül rám tapad, hogy elszívja belőlem az életerőt, az ásványi anyagokat meg a vitaminokat, ki fogom vágatni. És tök nem fog érdekelni a halhatatlan lelke meg az ártatlansága meg az összes többi: takarodjon ki a testemből, és éljen, ahogy tud. (Ha meg nem tud, akkor így járt, sz.rok bele.)
Én ezért vagyok abortuszpárti.
(Ja, és a mátrixot ismerem, persze, és én is nagyon szeretem.:))

guy2 2013.07.24. 23:52:54

Valószínűleg nem tudok ugyan felnőni az előttem szóló színvonalához (magasra tettétek a lécet), de az abortusz kérdésben megfogott az a megjegyzés, hogy "pusztan a no kenyelmi megfontolasai kepezik alapjat az elet anyamehben valo elvetelenek".

Szerintem ez nem teljesen igaz, a férfiak kényelme is szerepet játszik, és ez így helyes. Amíg nem akarunk gyereket, addig mi, férfiak vonjuk össze a legjobban a szemöldökünket, ha az aktuális barátnő bejelenti, hogy a pocaklakó valószínű érkezési ideje 7-8 hónap, és hogy akkor most mit csináljunk. Ilyenkor ugyan nem mi akarjuk rábeszélni a jelöltet az abortuszra (tiszteletben tartjuk az önrendelkezési jogot), de ha láthatólag nem őszinte a mosolyunk, és a kapcsolat is gyerekcipőben jár, a barátnő bizony el fog hagyni, és el fogja vetetni a gyereket, és mi is örülünk, mert attól a csajtól mi nem akartunk gyereket, és nem is kell fizetni a gyerektartást egy szerintünk arra alkalmatlannak úgy, hogy az utódot magát nem is nagyon láthatjuk.

vladimir0370 2013.07.25. 14:33:35

@Th's child: finally!!! latod, latod! ezert kell prompt valaszolni! nehez felvenni a fonalat par het utan...
ez a komment az elso eszreveteledre adott valasz.
felhivnam a figyelmedet, hogy a 'jogos' abortusz indoklasakent te, namely Th's child, soroltad fel a harom esetet (i.e. eroszak, anya halala, genetikai problema). tehat ha ezek ellen ervelsz, akkor magad ellen ervelsz. ez nagyon fontos. en csak annyit mondtam, hogy nem mondtam, hogy abortuszellenes vagyok. igaz, azt sem mondtam, hogy nem vagyok abortuszellenes. nem akarok kotekedni, csak  nekem is megvan a nezopontom a temaban.
eszreveteleim: nem a 'bolcs es halhatatlan lelkek' jonnek ide. olyan lelkek, akik azert valasztanak egy testet, annak minden korulmenyeivel, mert annak a helyzetnek a megismeresevel, atelesevel akarnak tobbek, bolcsebbek lenni, es ezzel kozelebb kerulni a... hogy mihez is, az megerne egy eszmefuttatast, de szerintem mindenki be tud helyettesiteni egy megfelelo szot vagy kifejezest. aztan nem azert jovunk ide vagy oda, mert sz@r alakok voltunk az elozo eletben. de mindenkitol visszakapjuk, ami jar. jot es rosszat. hacsak nem... (ezt itt azert hagyom nyitva, mert kesobb nem szeretnem, ha azt kapnam vissza, hogy lam-lam, korabban vlad azt irta, hogy a karma abszolut erteku, aztan megsem?... nem, nem az.)
altalaban az ervelesed teljesen igaz az abortusz ezen harom indoklasaval kapcsolatban. szinte tokeletes. egy dologgal egeszitenem ki. aki ilyen helyzetbe kerul, maga ertekeli a helyzetet, maga hozza meg a donteseit a sajat maga felelossegere. mi alig tudunk valamit a donteshozorol, annak tenyleges helyzeterol, indokairol, merleglesenek korulmenyeirol stb. ezert semmifele iteletet nem mondhatunk ra. ezert nem vagyok sem az abortusz ellen, sem mellette. ha valaki nem kesz egy nemi eroszak ilyen kovetkezmenyet elviselni, azt mi nem itelhetjuk meg a dontese miatt. ha valaki nem kesz meghalni a gyermekert, nem kesz a gyermeket itt hagyni a bizonytalanban, itt hagyni anya nelkul, azt az embert mi nem itelhetjuk meg a donteseert. ha valaki nem kesz felaldozni az eletet, terveit egy nyomorek ember gondozasaert, a lelki trauma elviseleseert, azt a dontest mi nem itelhetjuk meg. de tovabb megyek, ha valaki nem tud bevallalni egy nem kivant es/vagy nem tervezett gyermeket, az o dontese az o felelossege. azt mar kitargyaltuk, hogy mindezek termeszetesen a masik ember kontojara tortent dontesek... (es tegyuk a szivunkre a kezunket! azert tiszteletet erzunk olyan szemelyek irant, akik tudatosan vallajak a fenti aldozatokat. es ez azert van, mert belul melyen tudjuk, mi az ertek, ha mi nem is ugy cselekszunk...) tehat a karma jon a dontesek kovetkezteben. viszont ilyen ertelemben reszunkrol ertelmetlen az abortuszt kero szemely felett barmikor is kritikat gyakorolnunk. (azt majd az aborton megteszi, abban biztos lehetsz...)
tehat az allaspontom az, hogy reszemrol az abortusz nem elfogadhato, de masokat nem itelek el miatta. korabban erintettuk azt a temat is, hogy a meg nem szuletett gyermekek vedelme megint egy mas kerdes, illetve lehetoseg. azonban nagyon fontos, hogy az anya tiszteletben tartasaval (is) kell tennunk, amit teszunk.
igy hat amit irtal, nem csusztatas. igen, kenyelmi okokrol van szo. lehet viszont, hogy mas szot kene hasznalnunk a kenyelem kulonbozo szintjeire. mert ugye 'elvetetni egy gyereket, mert eppen megismerkedtem egy jokepu sraccal, akinel igy biztosan nem jonnek be, de a regit mar nem akarom', az mas, mint egy eleten at sirni minden nap, amikor a nyomorek gyermekemet latom, gondozom, es azt sem tudom, hogy ez neki jo-e.
koszi az elismeresedet a valaszomra az otevesekkel kapcsolatban!
"Mindenesetre miféle keresztények hisznek a karmában?" hat az olyanok, mint en. a kereszteny szo jelentese nem a karmabol ered, se nem a mennybol vagy pokolbol, sem ezekben valo hitbol, hanem krisztus nevebol.
"Mi van akkor a sátánnal?" el es virul, koszoni szepen. hiszen a tudatossag nagyon magas szintjen is lehet mas ertekeket valasztani. 
"Meg az örök kárhozattal?" a tortenelmi egyhazak egyes nagyon jeles hittudosai sem nagyon tartjak osszeegyeztethetonek az orok szenvedest egy foldi elet bunteteseul. ugye a legrosszabb emberek sem valasztjak a pokol tuzeit, hiszen nem is tudjak, mi az, nem is emerik a valasztasuk targyat sem. azt sem tudjak, hogy valasztanak. tehat vannak olyan elmeletek, miszerint a pokol azert majd felszamoltatik, hiszen a szereto isten csak nem olyan kegyetlen... en meg maskent gondolom! :-) de a pokol, gonosz, satan, karma, reinkarnacio nem a keresztenyseg kriteriumai. (az megint mas kerdes, hogy foldi hatalmak - nevezzuk oket vilagi egyhazaknak, - kizarolagossag igyekeznek tenni az o meghatarozasukat a keresztenysegrol.)

vladimir0370 2013.07.25. 14:47:19

@guy2: nekem van hazassagon kivuli gyermekem. meg kell mondjam, borzalmas volt. raadasul egy olyan kapcsolatbol, amirol addigra kiderult, hogy egyaltalan nem mukodik. hihetetlun nehez dontes volt azt kimondanom, hogy tartsuk meg. aztan ket ev depresszio. es eletem egyik legjobb dontese volt. de!
de nem en dontottem a gyermek megtartasarol! en csak a sajat hozzaallasomrol donthettem, ami - valljuk be, - lenyegtelen az abortusz tenyet illetoen. es ha olvastad a korabbi hozzaszolasokat, akkor talan lathato, hogy az hozta elo a temat, hogy a nok az egyeduliek, akik minden kovetkezmeny nelkul egyedul donthetnek eletek elvetelerol.
tehat te ferfikent ebben nem tudsz dontest hozni. es ha a no a befolyasodra hoz dontest, akkor is o dont, es akkor is a 'kenyelmi' szempontok jatszanak.
es a tisztan latas vegett: senki nem menti fel a ferfiakat az o felelosseguk alol.

vladimir0370 2013.07.25. 17:40:28

@Th's child:
ez a masodik resz.
piha!
"Hát guess what, ha terméketlen testbe születtél, az azért van, mert a lelked ezt választotta, azért van, mert az előző életedben egy sz.rarc voltál, és mert isten személyesen pikkel rád." ember, annyi oka lehet ennek a valasztasnak, mint egen a csillag. lehet, hogy csak megismerni akar, lehet, hogy megerteni, lehet, hogy bizonyitani, lehet, hogy segiteni stb.
a reszvet, egyutterzes es szeretet erzesere mindenki lehetoseget ad nekunk a valasztasuktol fuggetlenul. ittletunk egyik celja eppen ez. tehat ha a karmara vagy barmire rafogod az erzeketlensegedet, akkor van meg mit tanulni. vagyis a spiritualis ontudatossag nem eszkoz az egyutterzes elvetesehez, hanem eppen ellenkezoleg. viszont arra mindenkinek ra kell jonnie elobb-utobb, hogy bizony, mi vagyunk sajat eletunk legfobb meghatarozoi. ez nem jogosit fel minket a masokkal szembeni erzeketlensegre, de kezunkbe adja a felelosseget az eletunkert, es sokkal tudatosabban lehet jatszani a jatekot, amit eletnek hivnak.
az orvoslas, melegek (nem is levelezunk roluk, mivel b.szol irni...), karma kerdesere csak ismetelni tudom magam: az, hogy mit erdemelnek masok, nem az en dolgom eldonteni, mert nem itelhetek. ha megteszem - mert sajnos megteszem, - az csak a gyengesegemet bizonyitja. mindegy, milyen okbol van valaki egy adott helyzetben, nekunk az adott helyzetet kell kezelni, nem pedig iteletet mondani rola. (ugye, ezert is jo, hogy nem feltetlenul emlekszunk, hogyan is kerultunk ide. eleg rosszul ertelmeznek egyesek a kovetkezmenyeit.) mindegy, hogy valaki azert nyomorog, mert a karmaja miatt tettek tonkre azok, akiknek tartozott (ezek eppen a szulok is lehetnek), vagy azert, mert bar nem is kellett volna mar visszajonnie erre a foldre, de megis megtette es felvallalta a nyomort, mert ezzel kivant hozzajarulni valakinek a fejlodesehez. mindketto ugyanugy megadja nekunk a lehetoseget, hogy elore lepjunk.
ugyanugy, ha megforditod a dolgot, akkor mit kapsz? ha visszadobom a labdat, es azt mondom, ha semmi misztikus nincs az eletben, akkor ez totalis hedonizmusra es erkolcstelensegre sarkall. elunk, meghalunk, csok! nincs kovetkezmeny. ez miert ebresztene egyutterzest? jol ki kell elvezni ezt a k...a eletet, elvenni, amit csak lehet, szarni minden masra, csak az en kis sz@ros eletem a fontos, nem? ez csak ertelmezes kerdese. tehat te nem azert vagy emberseges, mert elhiszed, hogy egy eletunk van. ennek a ket dolognak - emberseg es eletek szama, - igen keves ok okozati koze van egymashoz. erre pedig pont az abortusz-rusnyasagod a legjobb pelda.
egyetertek veled. az onrendelkezes nagyon fontos. viszont pont a karmatikus dolgok miatt en szanalmat erzek a magzat fele, es akar aldozatot is vagyok kepes hozni, megha a veremet is szivna. (persze lehet, hogy nokent az adott helyzetben nem lennek eleg eros ehhez, es maskent dontenek.) mert a te nagyon igaz okfejtesedhez csak annyit teszek hozza, hogy az onrendelkezesunknek kovetkezmenyei vannak. ugy ertem, messzire mutato kovetkezmenyei vannak. tehat ha ugy dontesz, hogy kivagatod a tumort, lelked rajta, en nem itellek meg, sot igyekszem megerteni dontesedet. elotte talan probalok segiteni a magzatnak megmaradni. talan. de utana, ha megtetted, te leszel a lehetosegem a tovabbi fejlodesre. ha tovabb akarok noni, megtehetem, ha stagnalni akarok, azt is. senki nem keri szamon. az mind az en onrendelkezesem kerdese. de amit masokkal teszek, az tulmutat az onrendelkezesen, mert igaz, a sajat bejarando utadat befolyasolja, de masokon keresztul!

vladimir0370 2013.07.25. 17:59:37

@guy2: meg az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha az apa mindenkeppen meg akarja tartani a gyereket, az anya meg semmikeppen. nos, akkor az apanak mennyi beleszolasa van? de az anya el is titkolhatja az apa elott a terhesseget, igy az meg a befolyasolas lehetoseget sem kapja meg.
ez a dontes a nok joga.

hugi79dg 2013.07.25. 22:06:15

Nahát, mégiscsak reagálok, holott azt hittem, ezt a témát lezártam. 
Annak azért örülök, hogy akadt olyan, aki férfi létére is elég tisztességes volt ahhoz, hogy abortusz kérdésben vállaljon felelősséget férfiként is, és ne csak a nőkre nyomjon mindent. Itt mondok köszönetet ezért. Függetlenül attól, ki hol teszi le a voksát és miért.
Vlad: Hát ez már csak így van: attól, hogy egyszer valamiben közös nevezőre jutottunk, attól még minden másban nem is térhetnénk el jobban.
Annyira dühít, mikor – nem konkrétan a Te esetedben – mikor ennyire szűklátókörűen a nőkre kiabálnak abortuszügyben. Hadd kérdezzek valamit, ha már annyira egyenlőtlennek érzed, hogy a nők döntenek (aztán ez sem mindig igaz).
Utáljátok (R, te is, úgy vettem észre), azt hiszitek, visszaélünk ezzel, hogy érvelhessünk, pedig ha tetszik, ha nem, a terhesség, szülés titeket fizikailag mondjuk nem érint, és bár ti csak legyintetek rá, nekünk minden szempontból nagyobb a tét. Miért? Egyrészt mert fizikailag is bennünk történnek a dolgok és első lépésben először bennünket érint. Bennünk, belőlünk növekszik, mi esünk ki a munkából, szexből, megszokott életvitelből. A férfiak meg vagy megértően vagy vádlón állnak emiatt mellettünk. Aztán mi maradunk otthon, szoptatunk, kisgyerekezünk, zökkenünk ki mindenből, amiben eddig éltünk. Már most, az elején megjegyzem, hogy NINCS ENNÉL NAGYOBB AJÁNDÉK A VILÁGON, de akkor is tény, hogy nekünk MUSZÁJ változtatni, nektek akkor „muszáj”, ha hajlandóak vagytok felvállalni a felelősséget, nektek opcionális. Ez különbség. Egy normális házasságban aztán a gyerekek okozta örömök, bánatok mindkét felet érintik. De ha nem működik? Ki megy el? És ki marad? Ki mondja azt, hogy hát, drágám, nem tudok/nem akarok együtt élni veled, és választok egy új családot, új munkát, stb. Persze, jöhet a vád, hogy mi nem engedjük, meg a bíróságok, meg egyebek. De hány férfi harcol a közös felügyeleti jogért? Hány mondja, hogy ó, x városban van a gyerekem az exemmel, én nem költözök el az új asszony, új meló miatt, mert akkor nem lehetek ott minden ovis ünnepen, akkor nem én hozom haza, mikor az ex fodrászhoz rohan, vagy túlóráznia kell, akkor nem látom és nem vagyok valódi része az életének. Valójában az, akivel együtt él a gyermek, az éli meg a szülőséget, a többi meg inkább, hogy fogalmazzam szebben, hogy más f.szával veri a csalánt? Még akkor is, ha ez neki valóban nehézséget, depressziót okoz. Én is elvált szülők gyermeke vagyok, és én is láttam, hogy az elköltözött szülőmet mennyire kikészíti, hogy nem él velünk, de azért azt is láttam, hogy az ő élete innentől olyan, amilyennek ő eldönti, akivel meg felnevelt, az meg akkor is kénytelen volt hozzánk alkalmazkodni, ha rohadtul utálta olykor. És ő nem költözött, mikor nagyon akart pl. mert én azt mondtam, hogy én nem megyek. Neki az új kapcsolata nem volt olyan sima, hiszen két gyerekhez kellett bevinni és nem csak az volt kérdés, hogy neki megfelel-e, hanem, hogy mi mennyire leszünk még kezelhetetlenebbek tőle. Mindegy, hogy az ittmaradó férfi vagy nő. Mert olykor a nő is lelép és olykor a férfi marad. De többnyire azért a nők lesznek hamarabb és mélyebben szülők. És azt hiszem, egyedül felnevelni egy gyereket az akkora k.rva nagy dolog, hogy amikor az ember rögtön az elején tudja, hogy ez vár rá, akkor legyen lehetősége visszarettenni. Ha az ember tudja, hogy nem alkalmas rá, nem képes rá, hogy egyedül marad ezzel, akkor én megértem, ha azt mondja, hogy nem, ezt nem. És nem a saját kényelmem miatt. Én anno simán eljátszottam a gondolattal, hogy egyedül vállalok gyereket. Úgyhogy nem erről van szó.
Igen, a csaj terhes. De hoppá, én ezt a csajt, gyereket nem akarom. Ő ne merje elvetetni, de én nem kötöm magam hozzá, úgy értem, persze, élhetek nélküle, mással, de attól még ugyanannyit vállalva a gyerekből, mint ő, mert hisz az a gyerek nem tehet róla, hogy az anyját nem akarom.
Én nem vagyok olyan álszent, hogy azt mondjam 3 gyerekkel, hogy minden egyes pillanata a szülőségnek maga a tündérmese és nincsenek nehézségek, idegtépő dolgok. De ha egy férfi mondhatja, hogy nem akarlak, tehát nem akarom, akkor egy nő miért nem? Mert a férfi ilyenkor nem tesz le semmit az asztalra, nem hoz áldozatot, csak a fizetése x százalékát és héba-hóba egy hétvégét. Én mellesleg ismerek valakit, aki nem akarta a nőt, a gyereket, de aztán mégis ott maradt a gyerekért, mert a felelősségérzete nem hagyta, aztán a gyerek születése után meg ő meg a gyerek összeszerelmesedtek és ugyanazt érezte, ugyanazt csinálta, mint amit egy nő tett volna. Persze, van ilyen. De nem sok.
Annyira könnyű úgy ítélkezni, hogy nem a saját életünket irányítjuk. És hát ezért van, az, hogy valamivel több lehetőségünk van beleszólni ebbe a döntésbe, mint a férfiaknak.

Más téma: meg kell mondjam, már több témában is voltak hosszabb eszmefuttatásaink, vitáink és még én sem találtam egyetlen keresztényinek tűnő gondolatot sem abban, amit írtál. De persze ami késik, nem múlik, majd jobban figyelek. :-D

hugi79dg 2013.07.25. 22:06:58

R. A Te mondanivalódhoz csak annyit, hogy ritkán botránkoztatsz meg, és most is oké, nem kell egyetértenünk. De még talán meg is értem, egyet is értek, és nem kérdezem azt sem, így akartad-e fogalmazni, csak… Értem én, de valahogy ha én nem kívánt gyermek lennék, nagyon fájna és dühítene a megfogalmazásod. Mert a gyerek aztán nem tehet semmiről, NEM DURVA SZÖRNY, nem hasonlítható tumorhoz. Hogy ő milyen kiszolgáltatott és mennyire áldott kis lény, nem fogod fel. Nem akarom, hogy szeresd, hogy akard, hogy olvadj el, hogy éld át, sőt, még azt sem tudom, azt szeretném-e, hogy ne így fogalmazz, inkább azt szeretném, hogy ne így érezz. Mert ha kevesebb az elutasítás, az indulat, a mondanivalód alapjaiba bele sem lehet kötni.
Még valami. Valaki egyszer – most nem akarom az egészet újra végigolvasni – felvetette a felelősség kérdését. Hogy azért nem szabad az abortusz, mert aki elég felnőtt nemi életet élni, az vállalja a felelősséget. De itt már a nemi erőszak kérdés hogy jön? Mert hát ott nem akart és nem is élt senki nemi életet. Az nem az volt. Igaz, a gyerek erről nem tehet, de ha egy nőben a benne növekvő magzat iránt elutasítás, iszonyat, undor és fájdalom van, annak nem lehet jó vége. Másrészt azt sem értem, hogy valóban nem érted-e, miért nem akar az ember egy gyermeknek és az egész családnak, a többi gyereknek egész életen át tartó szenvedést okozni azzal, hogy valóban beteg gyermeket (kétfejű, meg amiket írtál) hoz világra.

hugi79dg 2013.07.25. 22:28:54

Óh, ez lemaradt: Arra kiváncsi lennék, hogy vajon hány férfi mondta azt a nőnek, hogy "nem baj, hogy nem maradunk együtt, nem is kell vele élned, csak szüld meg és én majd felnevelem, neked csak akkor kell tudomást venned róla, ha úgy döntesz, de ne vedd el a lehetőséget, hogy én az ő apja lehessek".
Nem mintha számítana, de én csupán egyetlen abortuszról tudok a szűk a környezetemben, ott a pasi akarta. Mondhatjátok, hogy a nő döntött, mert valóban nem tettek a feje mellé pisztolyt, csak a pasi közölte, hogy elhagyja, ha mert neki a gyerek nem kell. Ezt a csaj nem vállalta be, holott ő valóban nagyon szerette volna a gyereket. Én azt gondolom, itt nem ő döntött valójában, ahogy egy 18 éves otthonélő diáklány esetében is azt hiszem, leginkább a szülők döntenek. (hacsak nem kivételesen határozott természetű és erős akaratú a lány.)

vladimir0370 2013.07.25. 23:51:03

@hugi79dg: szuper kis cucc lesz itt ez a vegere!
"én sem találtam egyetlen keresztényinek tűnő gondolatot sem abban, amit írtál." egyszeruen mas elkepzeleseink vannak a keresztenyseg fogalmarol. mara nem sok kozom van hozza spiritualisan, de talan mond neked valamit, hogy az orszag legpatinasabb, teljesen katolikus egyhazi tulajdonu kozepiskolajaban erettsegiztem a szerzetesek kozott a rendszervaltas elott. van fogalmam a keresztenysegrol.
"Annyira könnyű úgy ítélkezni, hogy nem a saját életünket irányítjuk." oldalakat irtam arrol, hogy igyekszem nem itelkezni. nem ertem, miert erint ez teny olyan erzekenyen teged. ehhez egyebkent nem kell hivonek lenni (sajat elet iranyitasa). olvasd el stephen covey the 7 habits of highly effective people konyvet. elso szokas: be proactive, take the responsibility. magyarul is megjelent, a gyermekemnek is megvettem, es megmondtam neki, hogy elfelejtheti a kozepiskolas kotelezo olvasmanyokat, mert ez a kotelezo olvasmany.
amit leirtal, az jol hangzik! tizenhet eves lany nyomja a szexet, arra kurvan erett, de a kovetkezmenyek eseten nem erett a dontesre! el kene azon gondolkodni, hogy miert csinalhatunk olyat, aminek a kovetkezmenyeihez nem vagyunk erettek! nem azert nem ajanlott a szex eretleneknek, mert sajnalja az ember azt az orgazmust, hanem azert, mert vannak kovetkezmenyei! es a nem kivant terhesseg csak egyike azoknak.
aztan ha valaki azert hagy el egy not, mert gyereke lenne tole, akkor az abortusz semmit nem fog megoldani abban a kapcsolatban. a legtobb ilyen kapcsolat ugyanugy szetmegy abortusz utan is.
egyebkent belecsaptal a lecsoba megint. ugyanis gyermekem anyja mindent megtett, hogy olyan keveset lassam ot, amilyen keveset csak lehet. tobbszor kellett pert inditanom es gyamhatosagnal fel-ala jarnom, hogy egyaltalan lathassam. mert anyuci csak felhivott a kapcsolattartasi hetvege elott, kozolte, hogy a gyerek nem tud menni, mert mas programja van. nezz utana akarhol, nincs hozza joga. papiron. egyebkent meg a gyamhivatal ugy hoz donteseket, hogy el sem olvassak, amit irsz. melyik az anya? akkor oda dontunk. de velem nem sokra mentek, mert nem adtam fel. igy azert gondolom az is vilagos, hogy nem a felhotlen kapcsolatunk miatt volt jo dontesem a gyermek megszuletesehez valo viszonyulasom. es igen, nem sajnaltam egy munkanapnyi idot utazassal tolteni, hogy lathassam rendszeresen, sem finanszirozni a tobbezer kilometert havonta, es elviselni az egesz csalad kopkodeset. es ha hiszed, ha nem, kertem az anyucit, hogy adja nekem, biztosan nem fogom felemlegetni neki (anyucinak), hogy mennyit kell vele fenn lennem ejszaka, vagy hogy nekem kell vinnem ot az orvoshoz. mi tobb, a lathatast sem fogom akadalyozni, es gyerektartast sem kerek. gues what! nem adta fel, hogy a gyermeket egyszeruen eszkozkent hasznalja ellenem. ha nem tudott vele lenni, inkabb odaadta masnak sokszaz kilometerre, csak ne nalam legyen, amig tavol volt otthonrol. rendszeresen jartunk lutzmansdorf-ba (igy irjak?) egy nagyon gyerekkozpontu furdohelyre, vagy a becsi baratainkhoz. az utlevelet soha nem kaptam meg. volt, hogy megvettem neki a repulojegyet a uk-be, de nem engedte ki, pedig akkor mar nagy volt. karacsonykor sem engedte ki, es ugy nez ki, most nyaron sem johet. minden tiszteletem az anyake, sajnalom, hogy a természet torvenyeit nem tudom megvaltoztatni, tartom magam ahhoz, hogy igyekszem nem megitelni a donteseiket, de amire a gyerekeket hasznaljak neha az gusztustalan, es ahogyan a kozigazgatas mindezt kiszolgalja, az botranyos. ja! az otthagyasrol. akkor dontottem, hogy vege, amikor ejszaka a munkahelyerol (etterem) ferfiak vittek fel ot egy hotelszobaba tok reszegen. nem egy ferfi... ezek utan aztan tenyleg nyekeghetett, hogy o bizony megvaltozott. es utana en maradtam a varosban, es folyton szembesulnom kellett azzal, hogy milyen balf@sz voltam, hogy evekig nem vettem eszre, mekkora ribanccal eltem.
bocsass meg, hugi, de nem fogom a noket megsiratni.
na, most az en profilom is teljesen felepult itt! :-) jol kibeszelem, mekkora balfek vagyok! :-D jo szorakozast! :-D

hugi79dg 2013.07.26. 08:22:18

Úú, kicsit jobban értem (talán) a benned levő indulatot. És nem hiszem ugyan, hogy az én véleményemnek olyan súlya lenne, de egyetlen mondatod, gondolatod sem sugallta, hogy balfék lennél. Csak azt, hogy rémes helyzetbe kerültél. Igen, ilyen helyzetről már hallottam, tapasztaltam hasonlót, és kívülállóként is felhorgad bennem az düh az ilyen emberek iránt, mint az exed, és le a kalappal, hogy nem hagytad magad, tényleg, én el tudom képzelni, nem lehetett könnyű. A legundorítóbb az egészben az, hogy az ilyenek soha, egy pillanatig sem figyelnek a gyerek érdekeire, hogy ő sérül-e ettől az egész értelmetlen harctól és ellenállástól. Na, szóval ilyen tapasztalottal érthető az ellenérzésed. Tudom, hogy régebben az apa gyerek viszonyt sokkal hátrébb sorolták az anya-gyerek viszonynál (anno még a családi pótlékra sem volt jogosult az apa, hiába nevelte ő a gyerekét), nem tudom, hivatalosan hogy áll most az ilyenekhez a gyámügy.
Remélem, azért a kapcsolatod a gyerekeddel jó, függetlenül attól, hogy az anyja mindent megtesz ellenetek.

Persze egyéni esetek ellenére, a véleményem általánosságban ugyanaz a témáról. ;-D

Egyházi tulajdonú középiskola? Ezek szerint valószínűsíthető az otthoni komoly keresztény nevelés? Durva. Én eddig azt hittem, hogy a belénk nevelt, nevelődött keresztény értékrend kikerülhetetlenül megmarad, és sosem hittem igazán, hogy egy Európában született és felnevelkedett ember valódi buddhista lehet mondjuk, vagy hinduista, vagy akármi, mert akár hiszünk, akár nem, az egész életünket átitatja ez az értékrend. Lehet más gondolatokat elfogadni, más gondolatokkal, eszmékkel azonosulni, de sosem gyúrhatjuk át az alapot. Ami más, mint mondjuk keleten. De Nálad ez tényleg keményebbnek látszik. Persze mit tudom én, x kommentből nem lehet ilyeneket leszűrni, de akkor is megleptél. Csak mondom. :-)

vladimir0370 2013.07.26. 12:53:29

@hugi79dg:
koszi, hugi. amugy azt gondolom, hogy en is odatettem, amit kellett. reszemrol az, hogy soha nem tudtam kiallni magamert, es allandoan hazudoztam az embereknek, hogy elfogadjanak, nem volt gyumolcsozo. nehez egy ilyen emberrel boldogulni. (csaladi minta. kisgyerekkent szuleim elvarasainak nem tudtam megfelelni, ok meg ezert mergesek voltak ram. en meg elkezdtem hazudozni nekik, hogy azt lassak, megfeleltem. ok meg szerettek olyankor. aztan kesobb kenyszeresen meg akartam felelni mindenkinek. igy kenyszeresen hazudoztam, hogy mindenki kedveben jarjak. nehez volt ugy az elet. igyhat ugy dontottem, hogy ezt nem folytatom. szuleimmel tizenot eve nincs erdemi kapcsolatom. nem tudtak elviselni, hogy donteskepes ember lettem.) szoval nem mentem fel magam ebben a sztoriban. csak azt akarom megmutatni, hogy a nok se nem jobbak, se nem rosszabbak a ferfiaknal. csak masfele problemaik vannak. a gyermekem anyjara sem haragszom. baratok nem vagyunk, de megis a verem anyja. kulonben meg egeszen jol neveli a gyermeket, meg ha teljesen ki is hagy belole.

vladimir0370 2013.07.27. 09:44:47

@hugi79dg: meg egy gondolat.
"...a belénk nevelt, nevelődött keresztény értékrend kikerülhetetlenül megmarad, és sosem hittem igazán, hogy egy Európában született és felnevelkedett ember valódi buddhista lehet mondjuk, vagy hinduista, vagy akármi, mert akár hiszünk, akár nem, az egész életünket átitatja ez az értékrend. Lehet más gondolatokat elfogadni, más gondolatokkal, eszmékkel azonosulni, de sosem gyúrhatjuk át az alapot..."
ez pontosan az a nezet, amit a keleti emberek nem nagyon birnak. ok kevesbe erzik befolyasoltnak magukat a multtol. a nyelvukben, ami ugye a gondolkodasmodunk legpontosabb tukre, nincs is mult ido. (ugye, th's child?) mert nem foglalkoznak vele kulonosebben.
en azt hiszem, hogy az a leiras, miszerint az embert a teremto(!) a sajat kepere teremtette, eleg pontos. vagyis mi is rendelkezunk a teremto erovel. ha azt teremtjuk, hogy az alapok nem atgyurhatok, akkor nem azok.
aztan ha valaki kereszteny, akkor annak egyetlen merceje van jezust kovetve. ugyanis o sosem beszelt arrol, hogy abban kene hinnunk, amiben felnottunk, sem abban, amit predikalnak, sem abban, amit hittudosok mondanak, sem abban, ami irott torveny, sem abban, ha valaki azt mondja, o a letetemenyes stb. azt mondta, hogy gyumolcserol ismerjetek meg a fat. igy mindenki korulnezhet, aztan eldontheti, milyen gyumolcsot akar, hozhat egy dontest a szabad akaratara alapozva, es megvalosithatja azt a teremto erejevel.
amen :-)

vladimir0370 2013.07.27. 10:46:04

@hugi79dg:
birds born in a cage think flying is an illness
kalitkaban szuletett madarak azt hiszik, a repules egy betegseg

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.07.28. 16:20:26

@vladimir0370:

"tehat ha a karmara vagy barmire rafogod az erzeketlensegedet, akkor van meg mit tanulni."

Haha, ez jó szöveg, és el is fogadom.:)

Egyébként akkor itt most alighanem viszonylag kevés dologban értünk egyet, de teljesen koherens, amit mondasz, ha belekötnék, az már önismétlés lenne.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.07.28. 16:22:45

@hugi79dg:
"Annak azért örülök, hogy akadt olyan, aki férfi létére is elég tisztességes volt ahhoz, hogy abortusz kérdésben vállaljon felelősséget férfiként is, és ne csak a nőkre nyomjon mindent."

Hümm-hümm.
Itt most burkoltan azt írod, nem elég tisztességes a hozzáállásom. Hát jó, kard ki kard.

Tök fura, hogy bekezdéseken keresztül sorolod, hogy a gyerek mennyire csak az anya ügye, vagyis minden jogot az anyának vindikálsz, de persze nem tisztességes, ha egy férfi mindent a nőre nyom. Aham.

Kicsit arra emlékeztet ez, mint "a férfi bemenjen-e a szülőszobára" problematikája. Ez egy új hóbort, hogy a férfinak be kell mennie, és a mai modern nő egyenesen úgy érzi, a férfinak _kötelessége ott lenni segíteni. Aki nincs ott, az nem egészen tisztességes.

Abban az esetben pedig, ha a nő ilyen-olyan okból nem akarja, hogy a férfi ott legyen, akkor a férfinak _tilos ott lennie.

Amit mondasz, az kicsit olyan, mint amit a diktatúrákról mondanak. A nőddel megtenni mindent tilos, kivéve azt, ami szabad -- azt viszont kötelező.

Hát ne haragudj, ezt nem fogadom el, és nem fogadom el, hogy az a tisztességes férfi, aki bólogató kutya a nőjéhez.
(És tudom, hogy te sem pont ezt mondtad, de a mondandód erővonalai szerintem ide vezetnek. Lehet, paranoid vagyok.)

"De hány férfi harcol a közös felügyeleti jogért? Hány mondja, hogy ó, x városban van a gyerekem az exemmel, én nem költözök el az új asszony, új meló miatt, mert akkor nem lehetek ott minden ovis ünnepen"

Oké, szerinted hány? És honnan veszed? Én semmilyen statisztikát nem ismerek erről... és te?
Tudom, hogy abból indulsz ki, hogy te személy szerint szereted a gyerekeidet. Oké, és szerinted az anyák mekkora része ilyen? És ugye nem azt akarod sugallni, hogy a férfiak meg nem szeretik a gyerekeiket?

--

És hogy én mit mondanék, ha teherbe ejtenék valakit? Hát először is igyekszem nem megtenni ezt, másfelől, és ez neked is válasz @guy2: hogy a férfiak kényelme szerepet játszik-e, szóval én egyszerűen nem mondanék semmit. Szerintem a nő döntése, a nő teste, a nő élete, és nincs kedvem eljátszani azt a színjátékot, hogy
A) nekem ebbe valódi beleszólásom van
B) hogy még 15 év múlva is együtt leszünk, tehát hogy esetleg nekem esélyem lenne felnevelni ezt a gyereket

Én nem mondanék semmit. Ha akarja, megtartja, ha akarja, elveteti... viszont ha elveteti, szívesen állom az abortusz költségeinek felét. Részemről ennyit tudok tenni felelősségvállalás és tisztesség terén, az összes többit meg majd megbeszéli az illető a feminista barátnőivel, csak engem hagyjon békén.

És oké, oké, megint elgurult a gyógyszer, elnézést kérek.

--

hugi:
"Értem én, de valahogy ha én nem kívánt gyermek lennék, nagyon fájna és dühítene a megfogalmazásod."

Ez a lényeg!
Nekem tök elegem van abból, hogy mind úgy akarunk tekinteni magunkra, mint akiket szeretnek a szüleik, és kis ajándékok a világnak.
Hát nem.
Igenis vannak, akiket még a saját anyjuk sem szeret, akikre nem büszke az apukájuk, és soha senki nem akarta őket erre a világra. (És hé!, ebből dacot meg erőt is lehet meríteni ám!)
Nem gondolom, hogy az ilyen emberek messzebbre jutnak azzal, ha körbeóvatoskodjuk a kis lelküket, vagy ha a homokba dugják a fejüket, és szerintem jobban tennénk, ha általában mi mind igyekeznénk így számot vetni magunkkal szemben.

Senkit, sem magamat, sem mást nem vagyok hajlandó körbeudvariaskodni csak azért, mert senki sem szereti a világon. Ha még ennyit sem képes feldolgozni, akkor... pff, menjen a p.csába.

(És mint mindig, az indulat természetesen nem neked szól.)

vladimir0370 2013.07.29. 14:46:48

@Th's child: hehe! koszi megint! beletellett egy kis idobe, mire osszeallt, hogy mit is gondoljak a vilagrol (vilagnezet). sajnalnam, ha nem lenne osszefuggo es logikus. talan mert megint torhetnem a fejem (kereshetnem), hogy mi is ez itt (az elet). de en legalabb tenyleg okomenikus vagyok. :-)
hogy nem ertunk egyet? nem is kell! a letezesnek arrol a reszerol beszelunk, ami nem bizonyithato. eppen ezert nem is lehet teljes konszenzus. en biztosan nem akarom, hogy masok ugyanazt gondoljak a vilagrol, mint en. jol van ez igy.

a gyerekrol. megint.
"Szerintem a nő döntése, a nő teste, a nő élete, és nincs kedvem eljátszani azt a színjátékot, hogy
A) nekem ebbe valódi beleszólásom van
B) hogy még 15 év múlva is együtt leszünk, tehát hogy esetleg nekem esélyem lenne felnevelni ezt a gyereket"
- ugye kifelejtetted a felsorolasbol a gyerek testet.
- most azert nem mondanal semmit, mert van meg benned egyutterzes? hat akkor legalabb azt el kellene mondani a nonek, hogy mit gondolsz. nem kell semmifele szinjatekot jatszani, de az oszinte velemenyed szuksegeltetik, hogy a no erdemi dontest hozzon. (nem abban kell allast foglalani, hogy most mi legyen a magzattal, hanem abban, hogy te hogyan allsz hozza a dologhoz, mit lehet toled elvarni.) meg akkor is, ha ez adott esetben nem erdekli a not. de az mar az o felelossege, hogy meg akarja-e hallani, amit mondasz, figyelembe veszi-e, fontos-e neki stb. ez nem csak a terhessegrol szol, hanem az emberi kapcsolatokrol, es felelossegvallalasrol is.

mondok valamit. en egy nem kivant gyerek vagyok. mi tobb, ezt nagyon katolikus szuleim nem csak idorol idore tudattak velem, hanem odaig is eljutottak a kommunikaciojukban, hogy en voltam a vilag legfeleslegesebb dolga. na, ez a tudat nagyon sokkolo es restriktiv. sok mindent feldolgoztam az eletemben a nem kivant gyermek szuletesetol kezdve a teljes anyagi csodon at a kivant gyermek hirtelen halalaig. viszont az anyam elutasitasat a mai napig nem tudtam feldolgozni. nem is tudom, hogy van-e ennel nagyobb lelki teher az eletben. igy hat csak ovatosan az olyan megjegyzesekkel, hogy "Ha még ennyit sem képes feldolgozni...", hacsak nem tudod, mirol beszelsz!
kulonben erdekes eset ez. nem hiszem, hogy en lettem volna anyam baja, hiszen a masodik fiaval is sikerult eljutnia addig, hogy kirugja otthonrol, megtagadja, es ne legyen kivancsi az unokaira. tehat ha engem elvetetett volna, elobbre lenne ma? vagy ugyanugy hianyoznanak az anyai mivoltjanak jelentos osszetevoi? nem vagyok abban biztos, hogy egy abortusszal a lelki gondjai rendbe jottek volna. de lehet ezt pozitivan is nezni, hiszen legfeljebb nem nyirt ki es nem egy kukaban vegeztem nehany veres gezdarabbal es sebeszi kesztyuvel keverve. a gyerekhez valo viszonyulas meg kulonben is 'mind set' kerdese, mint annyi minden mas. nem kell ahhoz akarni egy gyereket, hogy korrektek legyunk vele, es hogy ne vetitsuk ki ra a sajat sz@runkat, es ne gyotorjuk meg ot a sajat lelki hianyossagaink miatt. plane, ha a jelenlete az en felelossegem is, mert akkor az mar tulmutat az udvariassag kerdeskoren. nem csak a gyerek lenne az egyetlen tetel az eletben, ami kenyelmetlen, de megis lenyeljuk.

szerencsemre nem hiszem, hogy barmit is veszitettem volna ebben az eletben, vagy nyertem volna valamit is, ha barmi maskent lenne. mindegy, milyen dontest hozok. vegulis idom az vegtelen van, es azt probalok ki, amit akarok. azt hiszem, a gyermeknek sokat artottam volna, ha ereztetem vele, hogy nem is akartam, es ennek megfeleloen allitottam volna be a gondolkodasomat. bizony, lelkileg jol megnyomorithattam volna. anyamnak sem kivanok visszaadni semmit, de a jatekat sem akarom jatszani. sok mindenre megtanitott kulonben, mint ahogyan a nem kivant gyermekem is. es rovidebb lennek barmiennyivel is, mert emberseges es udvarias voltam, hogy ezert hoztam aldozatot, nem pedig eppen valami masert? es az embersegem pont abbol a tudatbol fakad, hogy nem csak ennek az eletnek elek.

na, most erre kossel csomot! :-)

@hugi79dg: egyebkent bratyonak igaza van valamelyest. az apak rendesen foldbe vannak dongolve. es sajnos feladjak, amikor a torveny kocsog kepviseloivel allnak szemben, es az elso forduloban ra kell jonniuk, hogy itt nincs is jog. aztan nem mennek tovabb, mert van eleg bajuk anelkul is, minek fokozni, rengeteg idot raaldozni, raadasul ilyen jogtalan helyzetben meg a lehuzos, kokler ugyvedeket is fizetni. arrol van fogalmad, milyen stresszesek ezek a targyalasok? mivel hogy megegyezesre esely sincsen, hiszen anyuci ugyvedje jol felvilagositja az ugyfelet: 'ne aggodjon, klarika, ebben az orszagban az apaknak se joguk, se eselyuk...' oh, en ezt csinaltam vagy ot evig.

hugi79dg 2013.07.29. 15:22:52

Th's child: én valahogy... hogy mondjam?... ezt nem értem. Mármint már azt sem, ezügyben mi vált ki indulatot nálad. Aztán meg azt, hogy mindig ódzkodtál másokat feleslegesen bántani és nem tartottad felesleges körüludvariaskodásnak. Aztán meg azt, hogy ismerlek, ismertelek legalábbis lényegében, a alapvető valódat - vagy legalábbis ezzel áltatom magam -, és hiába változik a környezet, a minden, én tényleg hiszem, hogy alapjaiban nem változhatunk meg. Márpedig annyira csak a vak dühödre jellemző ez a hozzáállás.
Amit írtál, az kegyetlen és ...gonosz. Te meg nem vagy az. Most haragszol? Nem kötekszem és nem kritizállak.
De egyrészt nem hiszem, hogy ha valakit nem bántunk azért, amiről nem tehet (kapott érzelmek, családi háttér, bőrszín, stb), az nem felesleges körüludvariaskodás. Én mindenkiről leszedem a keresztvizet szívesen azért, ami a saját döntése, de amiről nem tehet, azért nem lenne fair. Nem hiszem, hogy valaha fel lehet dolgozni, ha a szüleidnek nem kellesz. Te fel tudod dolgozni a gyerekkorodat? Most minden konkrét példa nélkül kérdem. Mert van, amit igen, van amit nem. Ha valakinek szerencséje van és "jó", tehát szerető, védelmező, gondoskodó, rá figyelni tudó és akaró, stb családba születik, az olyan előny, amit egy nem ilyen körülmények közé született sosem tud behozni. Ez nem menti fel, ha ebben fetreng és mindenre ezt használja kibújóként, hogy ne kelljen megoldania az életét, de semmiképpen nem lenézendő pusztán az, ha nem, vagy nehezen dolgozza fel, hogy nem akarták azok, akiknek köszönheti a létét. ("Köszönheti" pff, szóval ez csak szófurdulat nyilván.) Ha meg emiatt ráadásul úgy jár, ahogy írtad, senki nem szereti a világon, akkor pláne. A sógorod mondja mindig, hogy földön fekvőbe nem rúgunk bele.
Mondjuk én érzékeny vagyok eleve is ezekre a dolgokra mostanában, de akármennyire is kiakasztanak a srácaim olykor, nem tudok elképzelni olyan pillanatot, hogy ne a teljes valóm odaadásával imádjam őket és a szó legnemesebb értelmében szolgáljam őket. Valahol ott fog majd megjavulni a világ igazán, ha rájövünk, hogy inkább ajándéknak kéne tekinteni azt, ha gyerekünk van, lehetőségnek és felelősségnek és csodának és az megszokott alá-fölé rendeltségi viszonyt újragondoljuk.
Nem szeretni, nem akarni a gyermeket, aki neked ki van szolgáltatva és aki önmaga és a világ értékét abból tanulja meg, mi mennyire tartjuk őt fontosnak és értékesnek és jónak, bűn, és én azt hiszem, mivel az alapvető énképe sérül a gyermeknek, talán örökre, nem olyan könnyű lehet ezt feldolgozni.

És mivel azt írtad, hogy alapvetően van benned együttérzés a embertársaid iránt, pont ezügyben nem értem, miért nincs. Nagyobb és tartósabb sérülés ez, mint amit később akármilyen más kapcsolat okozhat szerintem.

És nem, nem hiszem, hogy az indulatod nekem szólt, csak meglepett. És be is fejezem, mertmivel nem értem, nem akarlak piszkálni. Azért béke van köztünk, ugye? :-D

vladimir0370 2013.07.29. 15:46:44

@hugi79dg:
"Valahol ott fog majd megjavulni a világ igazán, ha rájövünk, hogy inkább ajándéknak kéne tekinteni azt, ha gyerekünk van, lehetőségnek és felelősségnek és csodának és az megszokott alá-fölé rendeltségi viszonyt újragondoljuk."
:-)
azert ezt a mondatot a 'modern nok vacsorajan' ne mondd el!
:-)

fofofo 2013.08.02. 16:17:05

@hugi79dg: @Th's child: @vladimir0370: na végigolvastam az utóbbi kb. másfél hónap kommenjeit - munka helyett, úgyhogy miattatok maradhatok bent tovább :)
épületes vita volt, ritkán olvasni/hallani ilyet. kicsit hülyék hangzik ebben a helyzetben, hogy gratulálok, de valami ilyesmi...

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.08.04. 16:44:14

@vladimir0370:

"nem kell semmifele szinjatekot jatszani, de az oszinte velemenyed szuksegeltetik, hogy a no erdemi dontest hozzon. (nem abban kell allast foglalani, hogy most mi legyen a magzattal, hanem abban, hogy te hogyan allsz hozza a dologhoz, mit lehet toled elvarni.)"

Ez jogos.
Végül is akkor alighanem az az álláspontom, hogy tőlem semmi kontribúció nem várható. Ez, gondolom, nem jó, de ez van.

"viszont az anyam elutasitasat a mai napig nem tudtam feldolgozni. nem is tudom, hogy van-e ennel nagyobb lelki teher az eletben. igy hat csak ovatosan az olyan megjegyzesekkel, hogy "Ha még ennyit sem képes feldolgozni...", hacsak nem tudod, mirol beszelsz!"

Sajnos (vagy nem sajnos, nem tudom) tudom, miről beszélek.

@hugi79dg:

"Amit írtál, az kegyetlen és ...gonosz."

Kegyetlen? Talán. Gonosz? Ezt nem hiszem.
De majd kifejtem ezt bővebben hamarost.

@fofofo:
Köszi.:)

fofofo 2013.08.05. 13:34:34

azért ezt az abortusz-problémát (amire nyilvánvalóan nincs jó megoldás) én inkább onnan közelíteném meg, hogy még is hogy keletkezhet egy elvileg európai országban a huszonegyedik században ennyi nem kívánt terhesség? ez nonszensz

a kérdés persze költői, a főleg tinédzser pénztárcának vagy szegény sorban élőknek drága óvszer és fogamzásgátló; kisvárosban nem lehet nőgyógyászhoz menni, mert azonnal kibeszélnek; nulla szexuális kultúra stb.

@Th's child: @vladimir0370:
Kíváncsi lennék, a thaioknál, UKban stb. mi a helyzet ilyen téren?

vladimir0370 2013.08.05. 16:33:39

@Th's child:
"Sajnos (vagy nem sajnos, nem tudom) tudom, miről beszélek."
aha! kezdem erteni a vilaghoz valo hozzaallasodat... (t&c apply!) miert is volt az a benyomasom, hogy olyan sok bajod volt magaddal! na, ez az, ami az ami kemenyen johet az anyai elutasitasbol, es k...a nehez felfolgozni! aztan minel bekesebb vagy magaddal, annal kevesebb bajod lesz a vilaggal...
@fofofo:
parszor mar irtam talan. 2005-os unicef study: 23 eu orszagbol a uk-ben a legszarabb gyereknek lenni. ezt jol tukrozi a nagyon magas gyerekkori szexualitas es terhesseg, alkohol- es drogfogyasztas. itt a tinik a szulok tudta nelkul mehetnek abortuszra... gondolom, nem azert, mert olyan ritka lenne. nem akarom, hogy a gyermekem itt nojon fel!

fofofo 2013.08.05. 16:41:54

@vladimir0370: most már beugrott. haladok a hsz-ek olvasásával is, csak sok az infó, néha kiesik egy-két dolog :) és van valami látható jele, hogy ezen változtatni akarnának?

vladimir0370 2013.08.05. 17:40:11

@fofofo: nem tudom, es nem is erdekel. gondolom, kellett par generacio, hogy ennyire le udjak magukat zuzni. namost az ellenkezo iranyba ennel tobb kellene. es a tarsadalom olyan hulye, hogy az fizikai fajdalmat okoz. ez itt a hulyek paradicsoma. teljesen jogod van hulyenek lenni = nincs common sense (jozan esz). es en ezt nem varom meg a gyerekkel. vagyis ennek nem akarom a gyermeket kitenni.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.09.12. 19:56:53

@fofofo:

"Kíváncsi lennék, a thaioknál, UKban stb. mi a helyzet ilyen téren?"

Nahát, erre elfelejtettem válaszolni.

Az abortusz illegális thaiföldön (a szokásos kivételekkel -- nem erőszak, anya egészsége).
Ennek ellenére az (illegális) abortuszok száma magas, és jó sokan bele is halnak.

Thaiföld egyébként nagyon érdekes hely abban, hogy lépten-nyomon beleütközik az ember az ún. "thai erkölcsbe". Állandóan hivatkoznak rá, amihez hasonlót például otthon ritkán hallani, legfeljebb a kdnp-től.

Szóval az abortusz természetesen a thai és buddhista erkölcsök ellen való.

A halálbüntetés nem, az oké.

A prostitúció illegális. Ettől még zajlik, de hát ez van.

Cici viszont nincs a tévében, blokkolják a pornóoldalakat, és nem lehet szexjátékokat venni. Ha vibrátort találnak nálad a reptéren, elveszik szépen, ez ugyanis a thai erkölcs ellen való.

Melegházasság sincsen, de a mindenféle transzgender meg akármilyen emberekkel nagyon elfogadóak.

A drogtörvények szigorúak, de ettől még vannak drogok persze -- a kérdés, hogy mennyire vagy jóban a rendőrökkel. Thaiföld ugyanis brutál korrupt hely, sokkal-sokkal korruptabb, mint magyarország, a uk-ről meg aztán már nem is beszélve.

Na ennyit a thai erkölcsökről.:)

vladimir0370 2013.09.15. 10:52:30

@Th's child: "Na ennyit a thai erkölcsökről.:)"
na ezert ezt a zaromondatot nem kellett volna... olyan stilustalan, fokent mivel alaptalan.
minden helynek megvannak a maga ellentmondasai, amit egyenileg elteroen toleralunk. peldaul a magyar ellentmondasok, furcsasagok nem is olyan furcsak nekunk.
a briteknek meg az itteni hulyesegeik nem furcsak. nincsen olyan rendszer, ami mindenkinek jo lenne. (hozzatennem, hogy minden nemzetnek vannak jo es kevesbe jo vagy eppen rossz oldalai. amikor jovunk, szepen eldontjuk, mivel kivanunk bajlodni az eppen aktualis kis eletunkben... :-) ismeros?)
az egyik thai minisztert (no az illeto, csak hogy vilagos legyen,) azert nem engedtek be az usa-ba, mert ketes a multja, es neki van (volt?) a legnagyobb bordelya bangkokban. (na ennyit az usa erkolcserol...)
de olvastad a srac bolgjat az uae-rol? meg hogy nem korrupt? dehogynem! csak nem a te anyagi szinteden.
vagy a uk egy korrekt hely? ahol a hazi kedvenceket tobbre tartjak, mint a gyerekeket? es kozben folyamatosan haboruban allnak valakivel, raadasul tamado felkent?
ezeket nem olyan nehez am osszeszedni! a pozitivumokat latni sokkal nagyobb teljesitmeny. eppen ezert szeretnem, ha nyomnad az anyagot nepalbol is. kivancsi vagyok, a szemelyiseged milyen szerepet jatszik az ottani kulturarol alkotott kepben.
apropo nepal! annyira ne siess mar a pakolassal, hogy elfelejts valaszolni! en sem hat napja irtam neked! (igaz, jelenleg baromira nincs idom nekem sem.)

vladimir0370 2013.09.15. 11:04:24

@Th's child: hehe! az usa-rol jut eszembe! ahol a nobel bekedijas elnok az ensz jovahagyasa nelkul akar olyan haborut inditani, amit meg a szenatus sem tamogat... ez mar a showbiz kategoria... :-D

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.09.17. 09:23:11

@vladimir0370:

"na ezert ezt a zaromondatot nem kellett volna... olyan stilustalan, fokent mivel alaptalan."

Jogos. Meg kell tanulnom pontosabban fogalmazni, mert lehet, hogy akkor is defenzívába kényszerülnék ugyan, de akkor legalább amiatt, amit tényleg mondani akartam.

Szóval. A világon semmi bajom nekem a thaiok erkölcseivel. Amit viszont visszásnak tartok, hogy hivatkozni szoktak rá, mintha ők valami erkölcsi magaslaton volnának. (Nem tudom, szoktad-e ezt hallani/olvasni, amikor itt vagy.) És ez gáz, és egyébként nem törvényszerű, hogy emberek így nyilatkozzanak magukról, például magyarországon sosem hallani, hogy a turistákkal vagy a prostitúcióval vagy akármivel az volna a baj, hogy a "magyar erkölcs ellen valók" -- vicces is volna, mert mi egészen biztosan nem vagyunk erkölcsi hivatkozási pontok (és a thaiok sem).

Kezdek arra az álláspontra helyezkedni magamban, hogy bármi is egy nép szlogenje magáról, az tuti hazugság. Nem tudom, miféle pszichológai igényt elégít ki, amikor például a totalitárius rendszerek becsempészik a nevükbe a demokratikus szót (mindig becsempészik), de a magyar szlogenek meg a "magyarok a világ legokosabb emberei", "a magyar nők a legszebbek" és "a balaton olyan, mint a riviéra": mindegyik légbőlkapott dolog, igazából nem is érti az ember, hogy ki és miért találta ki őket, és miért pont ezeket.

Nem tudom, a nepáliak mit mondanak magukról, vagy éppen a britek mit mondanak magukról, de látatlanban biztos vagyok benne, hogy tuti nem igazak azok sem, sőt.

A példáid jók, obama békedíja ugyanilyen necces, az usa egyáltalán semennyire sem "the land of the free", és a thaiok sem erkölcsösebbek (nem is erkölcstelenebbek), mint akárki más. Így értettem, hogy "ennyit a thai erkölcsökről".

"ezeket nem olyan nehez am osszeszedni! a pozitivumokat latni sokkal nagyobb teljesitmeny."

Ne is haragudj, de szerintem állandóan a negatívumokat látni ugyanúgy nagy teljesítmény.:)

"annyira ne siess mar a pakolassal, hogy elfelejts valaszolni."

Háttööö, válaszolok mindjárt.

vladimir0370 2013.09.23. 23:32:51

@Th's child: hat szerintem ez megint jo nagy altalanositas lett. nem ertem, mi van veled? keveset iszol mostanaban? :-)
persze, hogy semmi sem igaz, csak megfelelo szemszogbol kell nezni. mivel semmi sem tokeletes... legfeljebb 98%-os! :-) lehet, hogy azt kivanjak ezzel kifejezni, hogy mi a fontos szamukra? de az sem lesz mindenki szamara fontos.
peldaul ott van a thai korrupcio. teljesen jol atlathato, kiszamithato, kalkulalhato. sot, egyes helyeken eves atalanyt fizethetsz a rendornek a cegedert, amiert a kocsijaid megkapjak a matricat, es a rendor nem allit meg levenni a sapot... ezzel szemben ott van a brit korrektseg es egyelosdi. (mikozben lerohanjak irakot a nem letezo tomegpusztito eszkozeik miatt - de ez tenyleg mas teszta.) szoval itt van diszkriminacio ellenes torveny, meg minden. es tudod mit? tudjak ezek, hogy mikent kell utalni, megkulonboztetni oly modon, hogy ne szegjek meg a torvenyt! :-) csak arra kell figyelni, hogy mit mondanak. akkor tehetnek akarmit. milyen jo! sokkal nehezebb kiigazodni rajta. de meg professzionalis szinten is. amikor beutalok egy beteget(!) valami kezelesre, es olyan kezdetu levelet kapok miszerint 'i am more than happy to do it', pontosan tudom, hogy nem akarja megcsinalni. azert ahhoz ido kellett, mire erre rajottem, hiszen itt megiscsak jol definalt professzionalis kommunikaciorol lenne szo, nem pedig udvariaskodasrol a kutyaeledel boltban, ugye? na, akkor melyik az oszintetlenebb kultura?
szoval szerintem nem kell ilyen tragikusan venni ezeket a dolgokat. gondolnak valamit magukrol, aztan az megsem eppen ugy van. es akkor mi van?
aztan ha ez az alkritikus latasmodod most abbol fakad, hogy keveset iszol, akkor csak hajra. inkabb irj igy, csak legyen kevesebb remalmod! megeri. :-)
na, jol van, csak viccelek. (felig...) de akkor is! allandoan negativumokat latni nem nagy huzas. az jon magatol. fokent ha valakinek sok baja van sajat magaval. olyankor azt jol tudja kivetiteni a vilagra... ;-P
(most tenyleg veglegesen elvagtam magam?)
:-)