…avagy a kezdő fudzsizók kiskátéja

 

Vajon mellélő-e az ember, ha azt mondja, hogy a Fuji (a továbbiakban Fudzsi) maga a halál? Az évenkénti halálozások számát tekintve valószínűleg a Fudzsi a világ leggyilkosabb hegye. Ha például vesszük az Annapurnát, ami a legutóbbi balszerencsésen végződött magyar expedíció kapcsán nekünk is ismerős lehet, a Fudzsi egyetlen erősebb év alatt kitermeli az összes annapurna-halált csak az öngyilkosokból. Bizony, a Fudzsi a világ egyik legnépszerűbb öngyilkoló-pontja, évről évre a Golden Gate híddal birkózik az aranyéremért.

A nagy és gonosz hegyekkel összevetve pedig olyasmi a Fudzsi, mint amit a méhekről meg a cápákról mondanak: a méhek ölik a több embert, és valóban, ha nem figyelsz, a Fudzsi is pofáncsap a palacsintasütővel. Le lehet esni, meg lehet fagyni, lavina alá lehet kerülni – és szoktak is egyesek minden évben.

A cím ezzel együtt egy kicsit nagyzoló: a Fudzsit sem meghódítani, sem legyőzni, de még csak megmászni sem nagyon kell. Csupán 3776 méter magas, egyszerű kúp alakja semmilyen technikai képzettséget nem igényel, és minden évben 300 ezer körüli ember sétál fel rá a kis fejlámpájával meg a karon ülő nagymamájával. Ez a mászószezont tekintve (július-augusztus) átlagosan napi 5000 ember. Miért van az, hogy én mégis visszafordultam a csúcs alól?

1_fujireality.jpg

Amilyen fényképet szeretne az ember – és amilyen sikerül.

 

Mit vegyünk fel? A helyes öltözék megválasztása kulcskérdés, hiszen a Fudzsin valóban meg lehet fagyni. Az árnyékosabb helyeken most, július közepén is méteres volt a hó, a csúcson pedig minden éjjel fagypont körülire eshet a hőmérséklet. Az út nagy részén nincs baj, még a havas részek mellett is elvan egy pólóban az ember, viszont a csúcs felé közeledve kibújik az ösvény a szélárnyékból, a szél pedig a Fudzsin nagyon komisz. Ahol még vannak fák, ott látszik, hogy sokuk ágai egy irányba csavarodtak. Olyat is feljegyeztek, hogy egy sátrat a benne ülőkkel együtt vitt el a szél, szóval inkább ez ellen kell öltözni. Szerintem kábé olyan öltözéket vigyen az ember, amivel hajlandó lenne kiállni egy órára a buszmegállóba egy fagyos-szeles januári éjszakán. A sapka meg a kesztyű erősen ajánlott, mert sokat javítanak a hőérzeten, viszont kevés helyet foglalnak a bőröndben. 

Számíthatunk arra is, hogy előbb-utóbb valamennyire meg is ázunk a Fudzsin. Nem nagyon, mert heves esők idején fel sem engedik az embert, de azért ne a pamut fürdőköpenyben induljunk neki. Ha pedig mégis elkapna egy vihar, mindenképp húzódjunk be az egyik kunyhóba, mert növényzet híján a kobakunk a legkézenfekvőbb villámhárító. 

Ami a cipőt illeti, a túrabakancs az ideális választás, de ha nincs elég hely a bőröndben, a sportcipő is elég lehet. Rajtam az volt, és ha az ember figyel, hogy hova lép (főleg lefelé), akkor egész jól megúszhatja. A boka- meg térdszorítók viszont biztosan beférnek, és az ereszkedéskor örülni fogunk, ha nálunk vannak.

A Fudzsi oldalát 10 állomásra osztották fel, busszal az 5. állomásig lehet eljutni, ez 2304 méter magasan van. A maradék 1472 méter annyi, mint:

2-mt-fuji-route.jpg

3_dubai.jpg

Fel a Fudzsira egyenlő: Kékes csúcsfutás 2,2-szer, a Burj Dubai 160 emeletnyi lépcsőháza 2,4-szer

 

A japánok alighanem napfetisiszták, eleve a felkelő nap országának hívják magukat (a sokkal baljósabb „az ezer cunami földje” vagy „az olvadó 2-es reaktor vidéke” helyett például), ezért jellemzően éjszaka másszák meg a hegyet, hogy a tetejéről nézhessék meg a napfelkeltetét.

Számomra valamelyest érthetetlenül nálunk is van hagyománya az éjszakai túrázásnak. Pedig a sötétben pont a lényeg veszik el: az ingó-bingó jegenyefák, a kopácsoló harkálykomák meg a párzó vaddisznók látványa. Úgyhogy én sem túrázni, sem hegyet mászni nem kívánok éjszaka (kocsmatúra kivétel), a naplemente megtekintése viszont kézenfekvőnek tűnt, ami ugyanaz, mint a napfelkelte, csak fordított sorrendben.

4_sor.jpg

A fudzsizás még egy unalmas csütörtök délutánon sem a magányosak sportja – képzeljük el hétvégén vagy éjszaka.

 

5,5 órát szántunk a feljutásra. A Lonely Planet szerint átlagos állóképesség mellett 4,5 óra szükséges, és figyelmeztet, hogy ne érjünk oda sokkal hamarabb, mert elég hideg van odafönt.

A kérdés persze az, hogy mi az átlagos állóképesség? Magyarországon rendszeresen szoktam sportolni – egy óra fallabda vagy 20-25 km séta semmi gondot nem okoz, még akkor sem, ha másnap újra kell csinálni. Szerintem ez valószínűleg eléri az átlagos állóképességet (de mindenki tegye mellé a saját kapacitását), és bár Thaiföldön lejjebb pukkantam valamivel, biztos voltam benne, hogy ha a Lonely Planet azt mondja, az átlagnak 4,5 óra, akkor nekem is annyi.

Ezzel szemben az első baljós jel mindjárt a túraútvonal elején jelentkezik. A táblára a precíz japánok nem csak az írták ki, hogy balra a vécé, jobbra a szakadék, hanem azt is hogy a csúcsig pihenés nélkül 370 perc van vissza. 6 óra 10 perc? Ejnye, itt valami nem stimmel, biztosan sajtóhiba. A táblák azonban következetesnek tűnnek: 15 perc séta után 355 percet mutatnak, egy óra után 310 percet. Éppen az előírt tempót sikerül tehát tartani, és senki ne képzelje, hogy ez valami álmodozó andalgás: sorra hagyjuk le a bennszülötteket, rólam pedig úgy folyik a víz, hogy szinte felkiáltok: nézd, mama, úszom! Világos, hogy a táblák mondják az igazat, és hacsak nem fokozzuk a tempót, pont 19:40-re érünk majd a csúcsra, 38 perccel napnyugta után.

Azóta kicsit bánom, hogy ott és akkor nem döntöttünk úgy, hogy mászás helyett túrázunk egyet az illatos és gyönyörű, mesés panorámájú öngyilkoserdőben, hanem helyette leszegett állal, akaratból nekivágtunk a szörnyű meredélynek.

Az akaratból aztán hamar elkeseredés lett: a Fudzsi ugyanis egy vulkán, vulkáni kőzetekből áll, ami azt is jelenti, hogy az 5. állomás körültől nincs rajta sem talaj, sem növények egyáltalán. Nincs rajta semmi, csak kövek. Ráadásul elég egyforma kövek, néha szürke, néha vörös, néha meg fekete bazalt, ami szerintem még egy geológust is legfeljebb csak két percre kötne le.

5_kovek.jpg

 

Ugyanakkor viszont rohadtul meredek, néhol annyira, mint gyerekkorunkban a házikó alakú mászóka a játszótéren: amikor azon használja a kezét az ember, az négykézlábon mászásnak minősül  vajon? És hát a Fudzsi-mászás ebből áll: órákig nézel a lábad/kezed elé, az arcod előtt szürke és vörös kövek, meg az előtted haladók vádlija. Néha egy pillanatra hátrafordulsz, hogy megnézd, ahogy lehagyod a felhőket, de mivel sietni kell, semmi nézelődés nincs, fordulsz is vissza, irány felfelé. Valóban egészen ilyen lehet a Burj Dubai lépcsőházát is megmászni. Idegőrlő, unalmas, lehangoló.

6_fuji.gif

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom

 

Áram, telefon: Japánban 110 V-os áram jön a falból, amit manapság már tudnak kezelni az eszközeink (meg kell nézni, hogy mi van írva az adapterre), viszont más típusú a fali aljzat. 

7_aljzat_2.jpg

Érdemes a fentihez hasonló elosztót beszerezni. Nem tudom, odahaza árulnak-e ilyesmit – az enyémet Thaiföldön vettem, de semennyire sem kellett keresni, szerintem Japánban sem kell. 

Ami pedig a telefont illeti, a japán mobilhálózat nem GSM rendszerű. A régi (~nem okos) telefonok nem működnek itt. Nem a sim-kártyával van a baj, hanem a készülékkel, a reptereken pedig lehet telefont bérelni. Érdemes pár nappal előre lefoglalni, mert mi például telefon nélkül maradtunk, aminek semmiféle romantikája nincsen, sőt. Persze ha valaki az életre szóló élményeket keresi, a Fudzsin lefelé éjszaka egy bokaszalag-szakadás teló nélkül biztosan az. Élményvadászok előre!

 

A vizbül veszi ki a… zoxigént

 

A hegyibetegség tünetei már kétezer méter körül jelentkezhetnek, bár erről a magasságról, és még a Fudzsi magasságáról is illik kicsit lekezelően nyilatkozni. 3500 méter körül még laknak például emberek a világ egyes tájain, asztmásokkal és csecsemőkkel és gyerekfutkozással az udvaron. Más emberek meg maratont futnak itt (míg megint mások már fele ilyen magasan is 6:0-ra kisz*pnak a szovjetektől -- mintha ilyet is hallottam volna már). Persze nem is csak a magasság a lényeg, hanem a magasságváltozás (vö. akklimatizáció), és ez egy érdekes otthon elvégezhető kísérletnek tűnik, ha valaki érdeklődik a hatodik osztályos fizika iránt: egy hét olasz vagy horvát tengerpart után, gondolom, elég egyszerűen fel lehet autózni kétezer méter magasba. Na, ott kell kipróbálni a tollasozást a parkolóban, kíváncsi vagyok, ugyanúgy menne-e (ezt a kísérletet, egyébként el fogom végezni magam is valamikor). A Fudzsinál még ennél is nagyobb a változás, 3000 méterrel van Kawaguchiko (~az alaptábor) fölött, rendszeresen szoktak rosszul lenni rajta emberek, és árulnak palackozott oxigént is (bármennyire is szánalmasnak tűnik ez a Coloradóban ezen a magasságon maratont futó emberek szemszögéből).

8_oxi.jpg

Ennyi oxigén van a Fudzsin. (Forrás: altitude.org)

 

Javaslom még megfontolásra az 1 km-es síkfutást. 1000 métert a legtöbbünk le tud kocogni 5-6-7 perc alatt, teljesíthető táv a gyerekek, az öregek és a túlsúlyosak számára is. Az egészséges, néha-néha mozgó felnőttek számára a 4-4,5 perc sem elérhetetlen (érzésem szerint nekem például menne), 3 perc körül viszont már elég komoly teljesítmény. Ez is egy házilag elvégezhető kísérlet: álljunk neki egy 3 perces kilométernek, és amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább, még fussunk 100 métert ugyanabban a tempóban. Garantáltan nagyon fog fájni.

Velem ugyanez történt a Fudzsin: hosszú órákon keresztül erősebb tempót kellett tartanom, mint ami kényelmes lett volna, ráadásul a teteje felé azt vettem, észre, hogy hiába állok meg lélegezni, nem történik semmi.

Sport közben megszokja az ember, hogy ha kifullad, lélegezni kell egy kicsit, attól megint töltődik a battéria, mint a számítógépes játékokban, amikor fél perc után megint mehet a super combo move.

9.jpg

Töltődj már, a fene a pofádat.

 

Bennem viszont meghalt a szuperhős: hiába lihegtem, nem jött vissza az erő, ami egyébként egy rettentő szürreális érzés, soha életemben nem éreztem még ilyet. Hogy a plusz edzettség érdekében Thaiföldön kellett volna-e mindig a kettővel távolabbi boltba sétálnom a sörért, vagy érzékenyen (értsd: kislány módon) reagálok az oxigéncsökkenésre, az nem fog kiderülni, amíg egyszer újra nem járok ilyen magasan, de az biztos, hogy én még soha nem éreztem magam ennyire rosszul testmozgástól. Tízes skálán egy kövér kilencesre osztályoznám, és néha közel álltam hozzá, hogy lekuporodjak egy szikla tövébe, és hüppögni kezdjek.

A fekete leves aztán kerek 5 órányi mászás után jött, 3500 méter körül, ahol a tábla azt írta, még 60 perc a csúcs, míg a napnyugtáig 32 perc volt vissza. Sikerült hozni pár percet a táblatempón, de ez kevés, a napnyugtát majd csak a tévében nézhetjük. 3 lehetőség állt előttünk: A) tét nélkül szépen felsétálunk a vaksötétben, mert akkor legalább elmondhatjuk, hogy a Fudzsi kipipálva B) megalszunk az egyik állomáson, és megnézzük a napfelkeltét C) megfordulunk, és rohamléptekkel leindulunk, hogy elérjük az utolsó buszt. Az utóbbit választottuk.

Mennyi időt szánjunk a Fudzsira? A Fudzsi felvezető kacskaringója kiterítve mindössze 5,9 km. Mennyi az? A csajoddal a Balaton mellett fagyizás közben 2,5 óra séta. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan állatok sportemberek, akik két smárolás között a Fudzsira is fellépdelnek 2,5 óra alatt – illetve fellépdelnének, ugyanis ne feledjük, a Fudzsin napi 5000 ember áll sorba. Tekintettel arra, hogy az út egy részén lehetetlen előzni, erősen kétlem, hogy 4-4,5 óra alatt lehetséges a dolog. Nekem 6 óra lett volna a fent vázolt fantasztikus képességeimmel, de mint írtam, ebben semmi öröm nincs. Mondjuk 9 órát rászánni, néha nézelődni is, az már igen. 

Lefelé 130 perc alatt sikerült az út, de ezt sem ajánlom senkinek. Nem is elsősorban a térdek kicsinálása miatt, hanem mert talaj híján a por, a kavics és a kövek váltakoznak. Az első kettőben én folyamatosan csúszkáltam és bokáig süllyedtem, de még mindig ez a jobb, mert a kövek meg a legrandomabb irányba fordulnak ki az ember lába alól, a bokatörés pedig állítólag nem is akkora móka, mint gondolnánk. Láttam egyébként képeket olyan faszikról, akik lekocogtak a hegyről, de ezt nem tudom mire vélni. Az igaz mondjuk, hogy én a vízzel/elemózsiával együtt 110 kiló körül lehettem, és 70-80 kilósan biztosan szellőléptűbb az ember, de akkor is felelőtlen marhaságnak tűnik. A lefelé 4 óra már inkább reális. 

Felfelé 9, lefelé 4, az összesen 13. Reggel nyolckor érkezik az első busz, és este kilenckor megy el az utolsó, éppen belefér tehát a dolog. Talán soknak tűnik, de szerintem pont ez az a tempó, ahogy az öreg nénik meg az iskolás csoportok feljutnak, és pont itt a különbség egy kellemes és könnyed családi kaland meg a velőtrázó horror között. Egyébként is, a sietés az idiótáknak való.

Sosem szerettem a Lonely Planetet, mert gügyögő elmeroggyantaknak szól a stílusa. Ilyet viszont, hogy konkrétan félrevezető információkat írjanak valamiről, eddig nem találtam. Különösen azért fájdalmas a dolog, mert az egész délelőtt a szálláson heverészve telt – ha a LP azt mondja, hogy 6 óra kell, vagy akár 10, simán belefért volna a napirendbe. Így viszont a csúcs alatt, hosszú órák küszködése után szembesül vele az ember, hogy fél órával kifutott az időből. Maradjunk annyiban, hogy nem tett maradéktalanul boldoggá a helyzet.

És hogy akkor a Fudzsi-mászásunk kudarc-e? Ha a kipipálós turizmus irányából nézi az ember, akkor persze, mindenképpen az. A kipipálós turizmus ugyanakkor semennyire sem izgat engem (ha izgatna, felsétáltunk volna a sötétben), nem a cserkészkitűzők mentén kutatom a boldogságot. Ami miatt mégis kifejezetten haragszom a Lonely Planetre, az az, hogy tönkretették a napomat. A kilátás fentről ugyanis eszement gyönyörű, életemben nem láttam még hasonlót sem, és milyen kellemes lehetett volna üldögélni az állomások előtt, valami meleg teát szürcsölve, és bámulni, ahogy elsuhannak alattunk a felhők. Ehelyett csak az izzadás jutott, az erőlködés meg a 140-es pulzus, másnap pedig a belilult lábkörmök, a felfakadt vízhólyagok és a borzasztó izomláz. (Megjegyzés: a 4,5 óra a 2009-es LP kiadásban szerepelt, a 2011-esben 5-6 órára javították. Dicséretes az igyekezet, de én már a hajamra kenhetem.)

Mennyi időt szánjunk a Fudzsi környékére? A LP úgy kezeli ezt a kérdést, mintha csak oda kellene vonatozni Tokióból, felballagni, leballagni, slussz-passz, az egész megvan egy nap alatt. Ezzel szemben elég sokszor esik így júliusban, a mi ott töltött 2 és fél napunkban nem volt 6 összefüggő száraz óra, és az első nap a Fudzsira vezető út is le volt zárva. Le lehet zavarni egy nap alatt is, persze, de mázli is kell hozzá. 

91_2.jpg

You've got to ask yourself one question: Do I feel lucky? Well, do ya, punk?

Mi elsősorban épp azért fordultunk vissza, mert másnap már várt a lefoglalt szállás Kiotóban. A stressz helyett szerintem célszerű 4-5 napot a környéken tölteni, ahol amúgy sem fog unatkozni az ember: 5 fantasztikus tavacskát lehet körültúrázni/-biciklizni, és még vidámpark is van.

 92.jpg

--

Ha már Clint Eastwood. Kezdem úgy érezni, hogy hihetetlen pech-spirálba kerültem Japánban. Kezdődött azzal, hogy a belépéskor kiemeltek a sorból, mert az ujjlenyomatomat gyanúsnak találták (pedig esküszöm, bíró úr, azt hittem, a lány már elmúlt 14), aztán jött a Fudzsi, és még vagy egy tucat alkalom, amikor ami el tudott b.szódni, az el is b.szódott. Kíváncsi vagyok, Thaiföldre egyáltalán visszaengednek-e. De ha nem, lerontom a világot.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr1004677735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polikárp 2012.07.26. 00:12:34

éjjel ennyit nem kezdek el elolvasni. majd ma reggel....

polikárp 2012.07.26. 00:31:58

szerintem megőrültem volna ott helyben, ha nem mehetek fel....

hugi79dg 2012.07.26. 13:58:42

Húha. Húha. Már azért is le a kalappal, hogy egyáltalán részt akartál venni egy ilyenen, és hogy még meg is tetted...! Sajnálom, hogy nem láttad végül a naplementét, és bár nyilván fura lesz, amit mondok, de vigasztalhat, hogy bár a kilátás, a felhők, stb, az igen, az kivételes élmény ilyen magasból (ezért irigyellek is), de a nap elég messze van ahhoz, hogy pár ezer méter ne számítson, hogy ha felmászol a Kékesre kb. ugyanazt látod. Szerintem sok különbség nincs, legfeljebb a tudat romantikája.
Az meg, az út nagy részén csak köveket látsz? Hát elég sokan mennek bámészkodni a Grand Canyonba is, aztán lássuk be, azok is csak kövek. Nagyok, vörösek, félelmetesek, de élettel ott sem igen találkozni. Szerintem mindenkinek, akinek nem kifejezetten a hegymászás a heppje, egy ekkora hegy megmászása már abszolút kalandtúra. Azt tudjuk, miért szeretnek pont ott öngyilkolni? Fura nem?

Az milyen érzés, ha kiemelnek a sorból az ujjlenyomat miatt? Nem pánikoltál be? Kedvesek voltak és udvariasak legalább? És hogyan megy ez az egész? (Mi ez az ujjlenyomat vizsgálat? Azt hittem, csak Amerikába menet kell.)

És a pech-sorozat ellenére azért jól vagy? Úgy értem, jó a kedved, élvezed azokat a tavacskákat, az embereket, az országot?

polikárp 2012.07.26. 16:58:44

hugi kérdései jók, bennem is megfogalmazódtak éjjel, csak önnön álmosságom elviselése sokkal nagyobb fájdalommal járt, minthogy ezeket a kérdéseket feltehessem. szóval kérjük a teljes, kifejtett, saját világfájdalmaddal átszőtt, totális japókép kifejtését. MOST!

Miccsfiu 2012.07.27. 12:23:21

Hogy lehetett lejönni a csúcs elérése nélkül? És még meg is írod? Pffff.... Egyetlen helyes megoldás lett volna: háromezren aludni egyet és megnézni a napfelkeltét...
Az "unalmas" sziklatengerről meg annyit: bizonyos magasságokban ne várj mást. Annak is megvan a szépsége, a különlegessége, nem kellene így írni róla, főleg olyan olvasóknak nem, akik jelentős része még nem tapasztalhatta saját érzékeivel, ergo lehet ezzel veszed el a kedvüket.
Hugi, nm lehet egy lapon említeni egy Kékesről nézett naplementét egy Fujival... Ha tapasztaltad volna, nem írnál ilyen butaságot.

miccsfiu a hegyről...

hugi79dg 2012.07.27. 12:50:15

Ó-óó, elhangzott egy szó, amit eddig lehetőség szerint kerültünk: butaság. Valójában itt ez eléggé értelmetlen, mert szubjektív benyomásokról, érzésekről írunk, az meg így nem értelmezhető igazán. Valójában ÉN azt gondolom, hogy NEKEM nem jelent nagy különbséget a naplemente, és azt hiszem, nem akarom ezt azzal bizonyítani, hogy felkapaszkodom egy bazi nagy hegyre, mert ÉN annál sokkal jobban hasonlítok Garfield-ra. És totál szuper vagyok az ilyen kis furcsaságaimmal is. Ja, mesélek egy mégnagyobb butaságot: nekem volt egy nagyon jó barátom valaha, akivel éveken keresztül kirándultunk különböző helyekre. Nem választottunk túlélőtúrákat, nem éreztük, hogy csak akkor teljesítmény, amit csinálunk, ha vért pisilünk tőle, de azért voltunk itt-ott. Egyszer elmentünk egy - magyaroszági viszonylatban - jó magas helyre. Fel akartunk mászni a hegytetőre szétnézni a kilátóból. Órákon át bóklásztunk az erdőben - baromi jó volt, a csúcs előtt nagyjából 20-25 percre fáradtunk el annyira, hogy vállat vontunk és visszafordultunk. Ez már csak egy ilyen család. Az az élmény, ami ott fent várt volna - nem eltagadhatóan élmény lett volna - elvesztette volna az értékét csupán attól, hogy szarul érzem magam, mert ehhez NEKEM már nincs kedvem. Így viszont volt egy nagyon kellemes napunk, állati sok jó élménnyel, és ott abbahagytam az erőlködést, ahol már úgysem érzékeltem volna semmit az oxigénhiánytól. ÉS MEG MEREM ÍRNI. Mert ÉN ilyen vagyok. (Ahogy azt is bevállalom, hogy ültem úgy az Eiffel-torony lábánal, hogy nem mentem fel a tetejére, és a Diadalív alatt is utolért az éjszaka egy padon - és nem sok annyira romantikus és emlékezetes napom volt.) Persze lehet mondani, hogy akkor minek megy az ilyen magas helyek közelébe? Mert hiszem, hogy élvezhetem azt, amit én élvezek ebből, még akkor is, ha mások mást tartanak élvezetnek, amit meg én nem érték meg.

hugi79dg 2012.07.27. 12:52:19

Még valami, aki meg szeret hegyet mászni és vissza nem fordult volna, annak meg nagyon tanulságos ez a poszt, hogy tudja, ha ő odamegy, nehogy ilyen helyzetbe kerüljön... :-)

KevinMulder 2012.07.27. 13:46:21

Az nem lehet, hogy 2 év alatt nőtt a Fuji 2 órányit? :)

Kopi3.14 2012.07.27. 16:13:45

@KevinMulder: szerintem csak kevesebb ember mászik rá, s így kirugózott.

polikárp 2012.07.27. 16:56:27

ejfel toronyért fizetni kell. én sem mennék fel. amúgy sem mennék franciaországba. hugi mit csináltál a padon a diadalív alatt? jó volt? érdekesnek hangzik. faszít gyanítok a dologban. kicsit nekem is fura a cél előtt visszafordulni, én csőrömet baszná, ha nem érek fel és kinlódtam előtte x órát, azt mégsem. amúgy a napfelkelte szerintem mindegy hol ér, jól tud kinézni.
szerintem is nőtt a fuji..... csatlakozom foxmulder haverjához.

hugi79dg 2012.07.27. 19:24:17

@polikárp: Mit csináltam a padon? Tulképpen semmit. :-) Az úgy volt, hogy mikor először voltunk, végigrohantunk minden nevezetességet, mert ugye, milyen már, ha az ember Párizsban jár és nem látja a... (és itt többoldalas lista jöhetne). Mi hülyék. A harmadik napon már olyan fáradtak voltunk, hogy feszültek lettünk, innentől végig veszekedtünk. Mikor másodszor voltunk, már le sem szartuk, hogy elvileg mit kéne megtennünk, az Eiffelhez akartunk elmenni, mert azt az uram imádta, meg a Diadalívhez, mert azt meg én. A toronynál rossz volt a lift, gyalog a franc sem indul neki, így inkább piknikeztünk alatta a parkban, a Diadalív előtt meg leültünk picit, hogy a B. tanulmányozhassa az 9(?)sávos körforgalmat, beszélgettünk, örültünk egymásnak (hozzátartozik, hogy először voltunk kettesben a srácok születése óta) beesteledett, kivilágtították a Diadalívet - gyönyörű volt, ott ragadtunk. Mire odaértünk, már nem engedtek fel minket. De őszintén nem bántam. Mondom, ez egy ilyen fura család... ;-D

hugi79dg 2012.07.27. 19:25:32

@polikárp: Ja, mi bajod a franciákkal?

polikárp 2012.07.28. 01:45:24

mocskos b*zik. röviden tömören ennyi.

elsosor 2012.07.31. 16:20:07

A tipikus buddhista hozzáállás. Fel? Le? Aludjunk itt? Nekem mindegy, „Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom.., ..majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.” Nézheted úgy is: te megtehetted hogy visszafordulj, erre sem képes ám mindenki! Üdv.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.08.01. 19:37:22

Áhh, elnézést a késői válaszokért.

@hugi: pech ide vagy oda, japán csudi jó volt. Az ujjlenyomatnál nem pánikoltam be, mondjuk az is kellett hozzá, hogy addigra már egrecíroztattak egy ideje. A bangkok - los angeles járat állt meg tokióban, és biztos az amerikaiak miatt, de kétszer pakolták ki a cuccomat beszállás előtt (na jó, nem pakolták ki, beletúrtak). Meg kétszer állítottak meg kérdezősködni, hogy mit csinálok thaiföldön, mit fogok csinálni japánban, hol fogok lakni, ilyenek. Mintha olyan kurva sok közük lenne hozzá -- oké, én sem akarom hogy megöngyilkosmerényeljen valaki.
Japánban aztán egy infravörös kamera fogad, ha lázas vagy, mehetsz a dokihoz.
Az ujjlenyomatokat már fel sem vettem igazán. Szegény fickó, aki mögöttem állt, várhatott egy darabig.

Vicces, de az erősítésként érkező egyenruhás, aki kiemelt a sorból, csak egy pillantást vetett az útlevelemre, és azt mondta, "jó napot". Így, magyarul. Nem tudom, hogy ő most Mo-on járt sokat, vagy ez valami saját trükkje neki, hogy a világ összes útlevelét megismeri, és tud köszönni minden nyelven, de vicces volt. Amikor végeztek, és kiderült, hogy nem engem keresnek, akkor meg azt mondta, "köszönöm".

Persze közben a csomagomat összeszedték a futószalagról, keresgélhettem a delta airlines-os embereket. Aztán megint megállítottak, és megint kipakolták a csomagomat. Őrültek ezek.

De ettől eltekintve tényleg oké volt minden, a japánok aranyos pofák nagyon, és fogalmam sincs, miért pont a fujin szeretik kinyírni magukat. Baromi érdekes dolog ez amúgy, hogy az öngyilkosok ilyen mintákat követnek. Ezért nem szabad betenni a hírekbe, ha egy 17 éves leugrik valahonnan.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.08.01. 19:41:17

@Miccsfiú: szóval le kellett volna tagadni, mi? :D Nekem is eszembe jutott...
Nem hiszem, hogy a fenti írás bárkinek is elvenné a kedvét a hegymászástól, legalábbis nem ez volt a cél.
A _sietős_ hegymászástól viszont igenis érdemes elvenni mindenkinek a kedvét, mert az tényleg olyan szerintem, mintha befordítaná az ember a szobabiciklit a fal felé, aztán tekerne rajta 6 órát. Semmi értelme, és még szarul is esik. Nem?

@polik: háát, van egy világképed... :D

@elsosor: igen-igen, így köll ezt nézni valóban. ;)

Maaz 2012.08.30. 20:25:58

Ez a kedvenc bejegyzésem. :-) Ezt olvastam el először a blogról - aztán pedig a többi összeset.
"a teteje felé azt vettem, észre, hogy hiába állok meg lélegezni, nem történik semmi" - hihi, ez az Alpokban is működik. :-))))

Maaz 2012.08.30. 20:29:40

Vajon La Rinconada-ban hogy éreznénk magunkat?

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.08.31. 20:28:56

@Maaz:
Én csak párszor jártam eddig az alpokban, és akkor is nagyon ügyeltem, nehogy kifulladjak.:) Te mit csináltál és hol, hogy ez az oxigénhiány kiderült?

La Rinconada meg nagyon durva. Most rágugliztam, és messziről nézve úgy volt velem, hú, ez tök király, de jó lenne megnézni.
Aztán belenéztem ebbe a videóba: www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ku23wS_TctI

Nincs nekik csatornájuk: egy elvezető árok van az utca közepén, mint a középkorban. A szemetet meg a fekáliát a város mellé teszik le, és persze az állandó hideg miatt sosem bomlik le. Állandó a fojtogató bűz. Az ivóvíz szennyezett, az 5 év alatti gyerekek majd mindegyikének van valami tüdőfertőzése.
Hihetetlen, hogy egy 30 ezres(!) városban így élnek emberek, ráadásul egy aranybánya mellett, asszem, mégsem akarom megnézni. Vajon minden magasan levő város ilyen horror?

Azt is megnéztem, hogy 55%-nyi oxigénük van. És emellett lapátolnak meg talicskáznak a bányában (a szarszagban, havi 40-100 dollárért). Nem tudom, van-e inkubátoruk, de ami az oxigént illeti, az első pár napban engem tuti abban kellene tartani.:)

Maaz 2012.08.31. 20:33:52

Én az Alpokban túráztam, 2000 m fölötti magasságban történt a "dolog", hogy megálltam levegőt venni és nem történt semmi. :-) Hochschwab (2277 m), Hochweichsel (2006 m).

A filmet én is láttam és én is azt hittem először, húúúú, micsoda hely lehet, ilyen magasságban csak gyönyörű dolgok lehetnek. No és az aranybánya!!! Csupa gazdagság. És akkor megnéztem a filmet. Lelombozott. Hihetetlen. És mindenki kokalevelet rág nagy elkeseredésében. :-(

Te beleférsz egy inkubátorba???? :-))))

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.09.01. 17:48:23

Hááát, nem hiszem, hogy beleférek, de az adott körülmények között alighanem volna bennem akarat, hogy legalább a fejemre felhúzzam valahogy. :D

Maaz 2012.09.01. 20:01:51

Oxigénpalackkal és maszkkal nem lenne könnyebb? :-))))

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.09.04. 18:57:24

Persze, de tudod, hogy megy ez: ha az ember felmászik 5100 méterre aranyat bányászni, a könnyű megoldások már nem érdeklik.
Meg azt mondják, az inkubátorból a kilátás is jobb. :)

Maaz 2012.09.04. 20:51:26

Valahogy nem jött be szegényeknek az aranybányászás - legalábbis nem úgy, ahogy azt egy európai ember elképzeli. Ezek szerint nemcsak én képzeltem másképp a dolgokat, mint ahogy valójában vannak.