A kultúrsokk egy ribanc. Ha négy szavam lenne a témára, ez a négy szó lenne az, és higgyétek el, nem is volna rossz leírás.

Írtam már róla korábban (itt és itt), röviden összefoglalva a kultúrsokk az a folyamat, amin mindenki átesik, aki huzamosabb időre idegen környezetbe kerül. Fázisai nagyjából a következők: a kezdeti izgalmas hetek (nászút szakasz) után következnek a stressz hónapjai, amikor a dolgok már nem újak, csak zavaróan mások. Ha mákod van, és kitartasz az új helyen, a második évben kezdetét veheti az igazi beilleszkedés, majd előbb-utóbb elsajátíthatod az új kultúrát is.

A lényeg, hogy ez valóban egy folyamat, a fázisai nem kikerülhetők vagy lerövidíthetők, és mindannyiunknak át kell esnünk rajta.

Nagyjából egy éve kezdődött a blog, nagyjából egy éve jöttem ide. Lássuk, hogy állok most a kultúrsokkal,  sőt, lássuk, hogy állnak vele az itteni ismerőseim.

 

A puding próbája

A kultúrsokkban az a végtelenül érdekes, hogy nem tudhatod, téged mennyire érint, amíg ki nem próbálod. Van még néhány hasonló dolog az életben. Vegyük például az orális szexet az ütésállóságot a bokszban. Az ütésállóság egy adottság, fejleszteni nem nagyon lehet, vagy van neked, vagy nincs. A szomorú az benne, hogy eltölthetsz gyerekként éveket az edzőteremben, lehetsz a világ legjobb tempóérzékű, leggyorsabb kezű bunyósa, ha nem bírod az ütést (ami majd csak felnőtt korodban derül ki), akkor mehetsz helyette teszkópénztárosnak.

A fájdalmas 30 másodperc, avagy az üvegáll a gyakorlatban, a piros sarokban a kultúrsokk.

A kultúrsokk is ilyen: lutri. Ezért van, hogy neki lehet indulni a világnak nagy mellénnyel meg minden ingóságodat eladva, de ha peched van, és a kultúrsokkal felébrednek a démonok, fél év múlva behúzott farokkal és vinnyogva szaladsz haza. A gyenge idegzetűeket és a gyermekeket, kérjük, küldjék ki a szobából.

Ami az ismerőseimet illeti, nagyon szépen látszik közöttük ez a szórás. Egyikük, a mexikói kajára rácuppant koreai-amerikai csávó valósággal lubickol az új környezetében. Minden másnap újabb képet posztol a facebookra, ahol a lehető legrandomabb emberek mellett áll teli szájjal vigyorogva. Egész jól elcsacsog thaiul, mindenkit kedvel, és őt is mindenki kedveli (én is). Szerencsés fickó.

Egy másik ismerősünk már inkább átállt kibekkelés üzemmódra. Nem szenved a mindennapoktól, de a  nyelvtanulást feladta, és amint lejár a megbízatásuk, eltakarodik innen a francba, vissza se néz.

Akik viszont a nagyon rövidet húzták, az két csaj a csoportomból, akik láthatóan nagyon ki vannak készülve. Ismerem őket, mióta itt vannak, és valóban látszik, hogy a kultúrsokk egy fázisos dolog: ők nem ilyen idegállapotban jöttek ide. Tervekkel érkeztek, kíváncsisággal, izgatottsággal, mostanra meg csak a stressz maradt, meg hogy haza akarnak menni.

Mindketten keresztény misszionáriusok, ami azt jelenti, hogy nem teljesen olyan életet élnek, mint mi. Van munkájuk ugyan, és kell dolgozniuk, de eleve nem heti 40 órát (de talán még csak 20-at sem), és az sem olyan, mint a mi munkánk, vagy mint amilyen a gyárban dobozolni. Nem kell erőlködniük. Ráadásul nem érinti őket a ránk jellemző létbizonytalanság sem. Jöhet itt világválság, meg ingadozhat a dollár-frank árfolyam, keresztény missziók vannak-voltak-lesznek. Senki sem fogja őket kirúgni, nincsenek leépítések, nincsenek teljesítménybeli elvárások. Ez a tökéletes nyugalom. Mi több, én rendszeresen látom ezeket a keresztény közösségeket itt, és egy érzelmileg nagyon támogató közegről van szó. Odafigyelnek és vigyáznak egymásra. Érezzük, hogy ez a pihe-puha burok a mi életünkhöz képest smafu, ugye?

Mégis, ők ketten produkálják a tipikus kultúrsokkos tüneteket: nemigen tudnak aludni, amikor meg mégis, akkor reggel már a fürdőbe menet elsírják magukat, néha sírnak napközben is, másról sem beszélnek egy ideje, mint hogy végre meglátogatja valaki őket otthonról, és alig várják, hogy elhúzhassanak innen végleg. Látjátok, ez a kultúrsokk: a klasszikus szopóág.

Ami engem illet, azt hiszem, inkább mázlista vagyok. Nincs ingerem reggelente sírni a zuhany előtt, de azért van pár dolog, ami engem is zavar. És ez nem volt mindig így. Eléggé málészájú/aludttej gyerek vagyok, nehéz engem kizökkenteni akármivel is. Nagyon kevéssé szokott zavarni, hogy mi megy a környezetben. Mint írtam, a megérkezésemkor se nem voltam elalélva, sem nem zavart semmi. Oké, a bal oldalon közlekednek, máshogy öltöznek, máshogy néznek ki, sag schon – majd keltsetek fel, ha vége a reklámblokknak. Ehhez képest mostanra (fázisok!, fázisok!) egyes dolgoktól konkrétan idegrohamot bírok kapni.

Ott van mindjárt az időjárás. Itt mindig olyan idő van, mint most nálatok otthon, amit remélem, hogy a napokban könnyebben át tudtok érezni. Oké, itt chiang mai-ban valszeg nincs 38 fok, csak 33-34, de nem is a nevetséges otthoni 30 százalékos páratartalommal bohóckodunk ám, hanem mindig a 70+-szal. Úgyhogy hőérzetben megvagyunk. És ez a meleg szórakoztató lehet, ha az ember két hetet a tengerparton tölt, de hogy minden k.rva nap ez van, amikor boltba mész meg a dolgaidat intézed… ááá. Nem jó, nem jó.

Aztán ott vannak a derék thai emberek. Gondolom, ez is spanyolviasz azoknak, akik csinálták már a külföldön élést, de nem az a fő különbség, hogy másképp néznek ki meg másképp karattyolnak, nem. A fő különbség egy tátongó, rohadt kulturális szakadék. Egy eszement, betölthetetlen űr.

 

Negédes kávéreklámok… anyátok!

 

Mondják, hogy thaiföld a mosolyok földje, és ez így is van. A bűbájos mosolyuk, meg ahogy általában interaktálnak az emberrel, az egy szuperkedves, fantasztikus dolog. A nem annyira bűbájos mosolyuk viszont, meglepetés!, nem annyira szuperkedves. Folyton megvigyorogják a farangot, és oké, nem mondom, hogy rosszindulatúan csinálják, de jóindulat sincs bennük egy csepp sem.

Ott van mindjárt az étkezés. Villa+kanál kombót használnak, és én ügyetlenkedem vele. Emlékszem, hogy gyerekként erőfeszítés kellett a helyes evőeszköz-használat elsajátításához, de nem emlékeztem, hogy ennyire nehéz. Itt vagyok egy éve, és még mindig bénázom. Ráadásul az itteni dolgok tudnak ám csípősek is lenni, de nem csak úgy, mint otthon, hanem tényleg (majd írok valamikor bővebben a thai kajáról, tiszta rémálom az elm utcában). És akkor beülök egy thai kajáshoz (ahol eleve gyerek méretűek a bútorok, mert itt mindenki egy kib.szott törpe), erőlködöm a leves fölött, ami annyira csíp, hogy budit lehetne vele tisztítani, meg egyébként is 50 fok van, és csorog rólam a víz (ha nem törölgetném a homlokom, belecsöppenne a levesbe), és fogalmam sincs, pontosan miket kellene mivel enni (amikor meg mégis, akkor bár ne tudnám), és ott ül velem szemben két kiscsaj, és nyíltan nevetnek rajtam. Úgyhogy egy ideje nem járok thai kajáshoz, mert mindig így éreztem magam:

1_600full.jpg

Ott van a farangja, mindenki gyűlöli.

A másik a sétálás. A thaiok nem valami nagy sportemberek, sehova sem gyalogolnak 20 méternél többet. Ezt vegyétek teljesen szó szerint: nincsenek járdák. Én viszont szeretek sétálni, otthon is szerettem, egy klassz, frankó kis dolog, főleg ha van az embernél sör is. Eleinte sétálgattam itt éjszaka (mert az éjszakák nagyon jók, végre csak 30 fok van, nem tűz a nap), de ez egy nagyon kultúraidegen dolog erre. Leplezetlenül megbámulnak és megmosolyognak olyankor. Hogy mi járhat a fejükben? Talán hogy tuti eltévedtem, vagy nézd, a barom farangnak annyi pénze sem maradt, hogy egy túk-túkot leintsen… nem tudom. De egy ideje leszoktam az éjszakai sétáról is.

Aztán ott van az eső. Imádom az itteni esőt. Végre nem ég folyamatosan a bőröm, egy kicsit hűsít, borult az ég, fantasztikus. Egy könnyű kis szemerkélés esetén még csak el sem ázom: már írtam korábban, hogy így is, úgy is nedves a ruha rajtam. Akkor már preferálom az esőt az izzadáshoz képest.

Még az igazi monszunos zuhékban sem érheti az embert semmi baj: nem olyan, mint nálunk a nyári záporok. Nincs jégeső, nincs fagyoskodás -- itt mindig olyan az eső, hogy zuhanyozni lehetne benne.

De megint csak: a thaiok valamiért nem bírják az esőt. És mivel ez a mosolyok országa, leplezetlenül kiröhögnek, amikor az esőben sétálok. És ilyenkor én arra szoktam gondolni, hogy a k.rva anyátokat. És hogy gyertek el egyszer az én hazámba, és még csak ne is egy január közepi hófúvásba, hanem az  átlagos novemberi 8 fokos ködbe. Amikor nem tudtok annyi kesztyűt felhúzni, hogy ne fagyjon le az összes rohadt thai kis ujjacskátok. Akkor majd én röhögök. Meg amikor nem tudjátok felvágni azt a k.rva rántotthúst. Akkor is röhögni fogok. És ha még egyszer rám vigyorogtok, beleverem a kib.szott fejeteket az asztal sarkába. Ezt szoktam gondolni. És ezzel az összes indulattal – lám, ez a kultúrsokk, nézzétek meg jól.

2_343.gif 

Nem tudom, mennyire emlékszünk a szocialista PR-ra. Ott láttam valami cikket a kubai néger kispajtásokról, akik magyarországra látogatva együtt szedték a gyapotot építették a szocializmust, és a gyerekeknek csillogott a szeme, és nagy egymásra csodálkozások meg csodás barátkozások születtek, és bla­-bla. A szocialista PR egyébként pont olyan volt, mint a kávéreklámok. Ezekben van, hogy reggel csillogó tekintettel, üdén és illatosan ébred az ember, és nagybetűs Pillanatokat oszt meg a másikkal. Persze, én is így ébredek mindig, nem is ordenáré szájbűzzel meg fájó fejjel a tegnapi viszkitől, neeeem. Anyátok. És egy másik kultúrával való találkozás is pont ilyen: nincs benne semmi romantikus meg egzotikus: szimplán csak ijesztő meg stresszes. Take my f.cking word for it.

3_4159048288_a2ac11d927_z.jpg

Kávéreklámok kitalálói: remélem, élve megrohadtok. (A képet a perfect iced coffee-tól nyúltam, bízom benne, hogy nem ismerik a gúgöl transzlétet.)

 

A világ megismerése

Észrevettem egy igen-igen érdekes dolgot. Amikor először jártam Bangkokban, megírtam, hogy nincsenek ott utcanévtáblák. Azóta megint jártam arra, és de, vannak. Így néznek ki:

4_Dscf2437.jpg

A thai írás a gyakorlatban.

Viszont nincsenek minden sarkon, ebben igazam volt. És bejártam pontosan azokat az utcákat is, mint a legutóbb (a soi cowboy kivételével – hölgy is volt velem). És lám, pont azokon az utcákon nincs tábla. Mennyi ennek az esélye? Hogy elmész egy X milliós városba, és véletlenszerűen pont úgy kanyarogsz az utcákon, hogy ne legyenek utcanévtáblák. 1 az 5-höz? 1 a 100-hoz?

Ezt a kérdést kell megszívlelnünk, de nagyon. Amikor elmegyünk egy új városba, pár nap alatt kiismerjük a környéken a közlekedést, és kezdjük úgy érezni, hogy ismerjük a várost. Ez csacsiság. Mennyire ismeri a várost, aki belefut egy olyan táblamentes övezetbe, mint én? És azon töprengek, mi van, ha egész thaiföldből egy táblamentes övezetet látok?

Amit az alkoholról meg a drogról írtam, az vajon igaz? Vagy: a jelenlegi szállásomon egyetemisták is laknak, és máshonnan is ismerek egyetemistákat. Lehangolóan csendes és unalmas emberek. De ez vajon azt jelenti, hogy minden thaiföldi egyetemista unalmas? Hányat kell megismernem, hogy tájékozottan nyilatkozhassak? Lefordítva a szexturisták nyelvére: hány thai lánnyal kell szexelnem, hogy magabiztosan állíthassak valamit a nunijuk borotválásáról?

Fura helyzet ez, mert otthon sosem jutott eszembe. Nyilván az ember egy adott közegből érkezik, és én például nagyon rácsodálkoznék, ha látnám, hogy élnek a borsodi zsákfalukban. Ahogy arra is rácsodálkoztam, hogy hogy élnek a kertesházas, rendezett hátterű emberek. És sosem jártam például budapesten a 18. kerületben. Mégsem merült fel bennem egy percig sem, hogy ne tudnám, milyen budapesten vagy magyarországon élni.

Thaifölddel kapcsolatban viszont az a fura helyzet állt elő, és ezt a kultúrsokk tünetének tartom, hogy minél többet vagyok itt, annál inkább úgy érzem, hogy nem ismerem, és annál inkább úgy érzem, hogy távol van tőlem. Az olló nyílik, nem csukódik. Lefordítva az rpg-s számítógépes játékok nyelvére:

5_Image2.jpg

Az vagyok én, és ennyit látok.

A sötétben, amit csak akkor tudok felfedezni, ha átgázolok a random thaion, vagy orkok vannak, vagy pucér lányok. Szerintetek melyik az optimista gondolat?

Régi harcom nekem, hogy nem tetszik, ahogy (szerintem) félreértik az optimista meg a pesszimista szó jelentését. Nem az az optimista, aki nem látja, hogy a pohár félig üres, hanem az, aki látja, de azt mondja, leszarom, úgysem vagyok szomjas.

Thaiföldre vetítve: nem az az optimista, aki letagadja a kultúrsokk jelenségét, hanem az, aki azt mondja, leszarom, túlleszek rajta. És ha azt hinnétek, hogy a fenti panasz- és düháradat egy prelűd ahhoz, hogy szépen hazakéredzkedjek, akkor mondom, hogy nem. Észrevettem a kultúrsokkot, tényleg létezik, tényleg egy ribanc, de leszarom, túlleszek rajta. Ez az aktuális álláspontom.

 

--

Szolgálati közlemény: legközelebb (hamarosan) japánból jelentkezem, ne kapcsoljatok el.

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr444638613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polikárp 2012.07.09. 23:39:58

"hány thai lánnyal kell szexelnem, hogy magabiztosan állíthassak valamit a nunijuk borotválásáról?"
sokkal, k.sokkal,minddel amelyik engedi. szerintem! egye fene gyere haza!
jó kis hiróz....

nyuszifröccs 2012.07.11. 14:02:08

a szexturizmus hazájából a perverziók hazájába mész? nájsz.
:DDDD

majd reagálok a többire is, csak most rohanok...

ZsK 2012.07.11. 20:58:33

De ha majd Japánban se dux (vagy csinálsz valami hasonlót), télleg punci vagy (vagy v.mi hasonló)
:)

polikárp 2012.07.12. 06:54:21

ZsK! ne a puncit használd, hanem az ÉM-et. Arra jobban harap. :-)

hugi79dg 2012.07.12. 13:17:48

„Ezekben van, hogy reggel csillogó tekintettel, üdén és illatosan ébred az ember, és nagybetűs Pillanatokat oszt meg a másikkal” Ez a mondat… Imádlak! :-) (Én különben pont ezt (is) szeretem a reklámokban. Talán ráébreszt, hogy odafigyeljünk és észrevegyük, ha épp ilyen nagybetűs Pillanatot élünk meg. Mindent szeretek, ami az életigenlésről szól. Másokat idegesíthet, persze, de én vajreklám-függő vagyok. Ne vess meg érte! ;-D)

Amit a világ megismerése cím alatt írsz, az rohadtul így van.
„Minden dolognak oly sok színe van,
Hogy aki mindazt végigészleli,
Kevesebbet tud, mint első pillanatra”

Viszont elbizonytalanítottál. Én sem gondoltam rá sosem, hogy nem tudom, hogy élnek egy borsodi kis faluban az emberek. Nem tudom? És vajon nagyobb a különbség egy thai máshogy élő család és köztem, mint egy borsodi máshogy élő család és köztem?

De nem értelek. Nem és nem és nem. Oké, itthon igen vacakul érezhetted magad, ha még még ebben a fázisban sem jut eszedbe, hogy hazagyere. Azt is értem, hogy így érzed magad, én nem egy év után, én egy hónap után már így éreznék és kezdenék veszélyessé válni… (Tényleg nem szeretik az esőt? Milyen idióta alkalmazkodás ez az életkörnyezetükhöz? Hát nekik pont természetesnek kéne venniük, nem? Milyen már, ha egy alaszkai nem szereti a havat? Vagy egy szaharai a meleget? És nem sétálnak? Egyáltalán van olyan embercsoport, akik kollektívan nem szeretnek sétálni?! Mi bajuk van? És még a kultúrsokk nászutas fázisában is utálnám, ha leplezetlenül kiröhögnek minden nap. )
Amit nem értek, ha már nem itthon, miért nem mész máshova? Értem én a kitartást, az elhatározást, de mivégre? Téged nem köt munka, nem köt család, miért ragaszkodsz ahhoz, ami nem jó? Értem én azt is, hogy akárhova mennél, valószínűleg a kultúrsokk kiütne ott is, mert elkerülhetetlen. De akkor legalább az időjárást ne utálnád, az általános közérzeted lehetne jobb. Idegesíthet a kultúra, az emberek, a klíma, a kaja, hogy nem isznak, hogy nem úgy szórakoznak, de most mondd meg, mi az amit szeretsz ott? Nincs olyan hely, ahol csak a listának a fele szar? Nem értek hozzá, lehet, hogy ez mindenhol elkerülhetetlen, és nem is mondom, hogy futamodj meg, dehogy. Csak … Remélem, felismered, ha már „csakazértis” ragaszkodsz csak, ha nemcsak a kultúrsokk miatt szenvedsz tőle, hanem, mert nem neked való. Itthonról azért mentél el, mert szar volt. De ha ott is az? Nem találnál jobb helyet? Nagy a világ. Ne haragudj a kérdésért, tényleg ne. Lehet, hogy butaság. Majd fél év múlva újra megkérdezem, ha még akkor sem lendülsz túl ezen a szakaszon.

A kajákkal kapcsolatban már rég kérdezni akartam valamit. Nálunk a plázában a kínai kajálda mellett van egy thai étterem is. Az ember azt hinné, hogy nemcsak a nevük más, de a szórólapján a thai étterem azzal hirdeti magát, hogy „eredeti kínai ízek”. Most akkor?! Én ritkán eszem (szinte sosem) keleti kajákat, és annyira nem az én világom, hogy lehet, meg sem tudnám különbözteti őket. Te, mint beavatott, mit mondasz? Ez normális? Ha vannak magyaros kaják és azok mások, mint az osztrák, szlovák, francia kaják, akkor gondolom, thai-kínai különbségnek is lennie kell, nem?

ZsK 2012.07.12. 16:42:44

Hugi megmondta a frankót. Annyi más szép hely van minek ragaszkodni ahhoz ami nem jó? Valami macsós csakazértismegmutatomhogykeményvagyokéskitartokarosszdöntésemmellettis dolog ez nálad? Vagy tényleg tudnak valamit azok a ladyboyok.

Az ütésállóság úgy tudom fejleszthető a nyak edzésével. Erős a nyakad - nem mozdul el annyira a fejed ha kapsz párat és az agyad sem játszik flippergolyót a koponyádban - nehezebben fogsz padlót. De még nem teszteltem :) (nem is fogom, engem már évek óta csak az asszony ver, ő meg nem üt fejre)

ZsK 2012.07.12. 16:45:49

@polikárp: Köszönöm a tanácsot. Alkalomadtán használni fogom. Elárulnád mit jelent?
Előre is kösz.

polikárp 2012.07.13. 19:23:09

a kopasz tudja pontosan és ez pont elég. :-)

nyuszifröccs 2012.07.16. 15:34:30

Kultúrsokkról nincs igazán tapasztalatom. Bár gyerekkoromban voltam 7 hónapot az USÁban, de családdal együtt, szóval volt támogató közeg, sosem éreztem magam egyedül az idegen kultúra ellenében. Ami egyébként is kevésbé idegen, mint a thai...még úgy is, hogy 1989-et írtunk akkor (ejj, de k.rva régen volt), szóval volt különbség a két ország között (ti. Mo. vs USA).

Arra emlékszem, hogy egy idő után hiányoztak a haverjaim, de kb. ennyi, más rossz élmény csak a szokásos bullying a suliban, az meg mindenhol van.

Azt továbbra sem értem, hogy miért pont Thaiföld, ha egyszer NEM BÍROD A MELEGET, BÁZZ. Miért nem Kamcsatka? Ott hideg is van, és olcsón el lehet lenni (gondolom).

A mosoly, megbámulás, kinevetés szerintem sem rosszindulat, max kult.különbség...sztem hamarabb kifejezik az érzelmeiket (de legalábbis a vidámságot), az európaiak meg visszafogottabbak.

Aztán sült ízeltlábúakat ettél-e már? :)
Btw én imádtam a thai kaját, azóta jobban bírom a csípőset itthon is, de azért green curryt önszántamból nem ennék többet ;)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.07.18. 15:46:14

@polik és Zsk:
a frappáns visszavágások nagymestere ezt mondaná: ha a drága családos urakat ennyire érdekli a nemi életem, azon nem nekem kell elgondolkodnom.;)
De én nem mondok ilyet, csak annyit, hogy ezt a szerelmi életem meglétét/meg-nem-létét hadd ne kommentáljam itt. Privátban természetesen, az ésszerűség keretein belül, állok rendelkezésre.

Az ütésállóság valóban fejlődik valamennyit, ha nő a testtömeg meg a nyakizmok tömege, ez teljesen igaz, de nagyon szűk korlátok között. Apropó, szegény Khant megint hogy kicsapták a hétvégén, jáááj.

Az ÉM pedig az Érzékeny Macsó rövidítése, a húgom dobta fel velem kapcsolatban, és ha polik még egyszer szóba hozza, tényleg seggbe rúgom.:)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.07.18. 17:20:55

@Zsk és hugi:
nincsen itt szó csakazértis-ragaszkodásról. Azért ez nem egy kétállású dolog, hogy egy ideig fantasztikusan elvan az ember, aztán egyszer csak leoltják a villanyt, és minden marha szar. Átmenetek vannak. Ráadásul ennyi rosszat, amennyit felsoroltam, ti is éreztek (meg mindenki) magyarországon is: hogy milyen a közélet, milyen az egészségügy, stb-stb. minek folytassam. Ezektől én pl itt teljesen mentes vagyok. Ami nyomaszt, azt majdnem mindet a magyar hírekből szedem össze. Le kéne szoknom az olvasásukról.

Meg nagy eltökéltség sincs (nem is volt sose), hogy pont thaiföldön maradjak örökre. Szerintem tovább is fogok állni, még nem tudom hova.

A kultúrsokkos macera viszont jön az emberrel szerintem. Például elég sokat látok-hallok itt amerikaiakat, és el nem tudom mondani, mennyire unom, ahogy beszélnek. A szófordulataikat, a témáikat... ezen is biztos túlleszek, de addig is blááh.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.07.18. 17:23:49

@hugi:
nincs baj azzal, hogy a reklámok néha fényeznek meg hazudnak, egy-egy jó alkoholreklám például eléggé el tud kapni engem. De mind közül a leghazugabbak szerintem a kávéreklámok. Reggeli nagybetűs Pillanatok _nincsenek_. Az első kávé meg a budiramenés után, a kenyérvajazás közben már lehetnek, de addig neeem. És nem.:)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.07.18. 17:34:53

@nyuszi:
a múltkor falklandot mondtad, most kamcsatkát, mind a kettő talált-süllyedt esetemben. Már utána is néztem valamennyire, és kamcsatka sajnos gyakorlatilag zárva van a magunkfajták előtt. Nagyon komoly vízumszabályok vannak, egy csomó településhez egyáltalán nem vezetnek utak (csak helikopter meg hajó), és a természetvédelmi övezetek miatt még csak a saját szakálladra túrázni sem mehetsz el. És iszonyat-iszonyat-nagyon drága. Az orosz távol-kelet ettől függetlenül álmom nekem, és vlagyivosztok környéke (ami szintén semennyire sem olcsó) még akár elérhető is.(ZsK, ugye a család azon ága továbbra is él és virul?:))
A helyzet sajnos az, hogy az északi féltekén a hideg részen mindenhol sokat kell fizetni.:(

Sült ízeltlábúakból csak a tengerieket ettem (nyami), rovarokat nem. Sokáig nem futottam bele valahogy, aztán amikor meg már igen, akkor már nem érdekelt.
És én gyűlölöm a thai kaját. Nem tudom, te mit szerettél rajta.:)

A kínai meg a thai kaja egyébként (ezt már huginak mondom) teljesen más -- már amennyit ismerek belőlük. A legmarkánsabb különbség, hogy a kínai kaja csúcsszuper, a thai meg kvázi ehetetlen (szerintem). Szerintem ennyit elég is tudni róla.:D
(A japán kaja is hihetetlenül tetszik eddig egyébként. A pálcikákat mondjuk hagyhatnák a francba, de ezek a halak-rákok marha jók.)

ZsK 2012.07.20. 11:50:21

Igazad van, semmi közöm az RP használati gyakoriságodhoz, bocs ha tolakodó voltam.
Igen még laknak uncsitesók Vlagyivosztokban.
Japán nekem is régi álmom, csak drága ott az élet. Hosszú beszámolóban reménykedünk.
Ha mindenütt szar akár haza is jöhetsz itt legalább látod hogy a többség együtt szenved.

nyuszifröccs 2012.07.20. 12:44:29

Én a kínait is imádom, de az itthoni választékkal már tele a f...hócipőm, ráuntam. Ehhez képest a thai - legalábbis amiket én ettem - új ízvilág volt, érdekes, izgalmas...halálosan csípős, de mégis ehetőbb csípős, mint egy brutálisan erőspaprikás halászlé.

Sok kajába használnak kókuszreszeléket/tejet, amit én szeretek, meg persze az is ad hozzá egy csomót, hogy friss "déli" gyümölcsökből készült salátát, shake-et, miegymást lehet kapni mellé.

polikárp 2012.07.22. 11:52:18

csá! betévedtem. ha jól értem, akkor ha azt írom, hogy ÉM, akkor hazajössz segberúgni? ÉM,ÉM,ÉM,ÉM Hugi! Látod? Ennyi... már jön is.
A privátdumcsit meg alig várom már. Frászon is ki lehet dumálni, ha gondulod. Bár megfejthetetlen számomra, hogy te mikor vagy ott fent vagy sem.
Reggeli kávé reklám, az tényleg egy vicc. Aki rendszeres kv ivó, az korán reggel tapasztalatom szerint egy időzített bomba. Jobb, ha messze elkerülöd. Engem a helyszínválasztás lepett meg a klíma miatt, de sok más miatt meg adott volt. Gondolkodtam, hol is érezhetnéd magad jobban, de amik eszembe jutottak, azok csupa drága hely. Sajnos. Kamcsatkáról nem gondoltam volna, hogy drága.
Jöhetne már egy újabb történet valami új témában. Ott milyen tv reklámok vannak?

entamas 2012.10.19. 00:22:56

" Ami nyomaszt, azt majdnem mindet a magyar hírekből szedem össze. "
Na, én ezért szoktam le teljesen a hírek olvasásáról, hallgatásáról. Nem hiszem, hogy jobban érzem magam, ha politikai fejtegetéseket hallgatok, vagy megtudom, hogy fegyverrel kirabolták a sarki közértet. És minél több emberrel beszélek, annál inkább megerősítést nyer számomra, hogy jól döntöttem. (Persze sok mindent megtudok beszélgetésekből, de erősen szűrve, pl a malév sorsát sem aggódtam végig, mert 2 nappal később tudtam meg egy ismerősömtől, hogy már nincs... Picit azért sajnáltam.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.10.20. 19:59:49

@entamas: Hát az egy baromi jó kérdés viszont, mennyire érdemes elmenni a tájékozatlanság irányába. Amikor a skicc pali lemondott, az egyik videóban az utca emberét kérdezték, és egy húszévesforma srác kérdezett vissza, hogy az meg vajon ki. Boldog együgyűség!
Vagy asszem Laura mesélte, hogy a szülés utáni pár hónapban szűkülnek, ugye, az ember horizontjai, és elment nyelvvizsgázni, és kérdezték valamelyik új politikai alakulatról, és fogalma sem volt róla, mi az. Kérdezték, azt tudja-e, ki a miniszterelnök, azt tudta.:)

Egyébként itt thaiföldön teljesen tudatosan nyomom ezt az életformát. A chiang mai-i árvízről úgy hallottam, hogy az egyik csoporttársam kérdezte reggel az iskolában, hogy az én utcámban is térdig ér-e víz. Amikor meg bangokban robbantott valami iráni barom, azt meg az indexen olvastam. Szóval igen, jobb így ez élet.

Vegaaa 2013.07.30. 09:16:36

az a durva hogy az ember otthon is tud egyfajta kultúrsokkot kapni. én például világ életemben rokonnál laktam. a barátnőmmel egyszer laktunk albérletben, azis a nevelőanyám lakása volt közvetlenül apám lakása mellett:) aztán örököltem pár millát és teljesen természetes volt hogy veszünk közösen egy saját lakást. az addigi lakhelyemtől csak pár utcával arrébb sikerült ingatlant venni, de a kezdeti izgalmak után megijedtem. apám mindig is elkényeztetett, ami most már nincs meg. nem abba a kisboltba kell menni sörért, ahova eddig, és melóba is más útvonalon kell járni. jönnek a számlák, hivatalos ügyek a saját nevemre, ez már az én bizniszem és nem az apámé, felnőtté kell válnom. nekemis megvolt a kanapén sírás, hogy ez nekem nem megy, kérem vissza a régi burkot ahol magamnakvaló lehettem és bárki/bármi szurkál a külvilágból mutogathatok apámra hogy ő az illetékes. ez nem egy fenntartható állapot, szóval maradtam és vártam, biztos elmúlik majd. beletelt 1-2 hónapba, de mostmár rendben vagyok.

hugi79dg 2013.07.31. 20:56:15

Apád jó fej, jó apa lehet, hogy ilyen
érzelmeket tudott kiváltani benned! Jó ezt olvasni. :-)

Egyébként érdekes a párhuzam, de eléggé találó. A markáns változások az eddig életünkhöz képest kultúrsokk tüneket produkálnak, és pont ugyanazért. És igen, az ilyen apróságok, hogy milyen úton jár dolgozni az ember, meg milyen kisboltba megy, annak, akinek az állandóság fontos, valóban számítanak. (Én is ebbe a kisebbségi körbe tartozom.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2013.08.02. 19:45:45

@Vegaaa: @hugi79dg:

Igen, ez szerintem is így lehet. Amikor először költöztem önálló albérletbe, az lehet, hogy gyökeresebb változás volt, mint aztán országot váltani. Még asszem, a fázisai is megvoltak tényleg.

Vegaaa 2013.08.04. 18:59:09

@Th's child: na jólvan akkor nem vagyok egyedül ezzel. szánalmas vagy sem, köszi az akolérzést:)