Jártam Mae Hong Songban, ami tök megérdemelné, hogy bővebben írjon róla az ember, de egyfelől ebben az esetben is nagyon különválnak a turisták meg a letelepedést keresők szempontjai, másfelől a drogokról meg az alkoholról írni sokkal érdekesebb. Úgyhogy Mae Hong Sonról inkább csak maradnak a képek.

1_Dscf0967.jpg

Mae Hong Son, ahol már mindenki fogyasztott ópiumot 

Mae Hong Son Thaiföld bal felső csücske, és több szempontból is más egy kicsit. Egyrészt a komoly mennyiségű etnikai kisebbségek miatt (például a hosszúnyakúak miatt, de elég sok kínai menekült is itt kötött ki mao hatalomra kerülésekor, illetve az elefántos ember is valami törzsi fickó volt, nem thai), másrészt a burmai határ közelsége miatt itt aztán tényleg tudják, mi fán terem az ópiumcsempészet.

Engem amúgy nem különösebben érdekelnek a drogok. Azt nem mondom, hogy ha valaki nagyon kínálgatna ópiummal, akkor nemet mondanék (ahogy a fűre sem szoktam nemet mondani), de például dizájner drogokat akkor sem szívesen fogyasztanék, ha fizetnének érte. Sem a tilosban járás izgalma miatt, sem semmilyen más szempontból nem érdekelnek. Én ugyanis az alkoholt szeretem. Kissé sarkított nézetem szerint az egyéb drogok azoknak a gyagyáknak valók, akik nem tanultak meg inni. I think I'll just stay here and drink.

Ezt azért volt fontos leszögezni, mert én aztán tényleg nem keresem a drogfogyasztási lehetőségeket, és semennyire sem érdekel, hogy hol vannak vagy hol nincsenek ópiumföldek mákföldek. Egyszerűen nem tartom érdekesnek a témát. Viszont itt észak-thaiföldön (meg az arany háromszögben) ezt nem lehet kikerülni. Ezzel vannak tele az útikönyvek, az újsághírek, de ezzel kezdik az idegenvezetők is.

Az egyikük egy kedves, középkorú hölgy, a zsiráfemberek kapcsán már szerepelt a blogban, ő az a jobb oldalon:

2_neni.jpg

 

Civilben angolt tanít egy általános iskolában. Séta közben csevegünk egy kicsit, én meg arra gondolok, egy életem, egy halálom, megkérdezem, ő személyesen hogy áll az ópiummal. Szereti-e, próbálta-e? A válasz egy csendes persze.

Persze. Nem is a válasz a különös, hanem a testbeszéd, ami társul hozzá. Egyfelől benne van az a félénkség, hogy ez a finom európai emiatt most egy barbár dzsungellakó vadembernek nézheti őt, másfelől egyfajta magától értetődő természetesség is. Mintha nálunk megkérdeznénk egy negyvenes-ötvenes, kikerekedő, kedves mosolyú tanárnénit, hogy kóstolt-e már valaha pálinkát. Mit tippeltek, mi lenne a válasz?

3_falu.gif

A kínai kisebbség egyik faluja. Zseniális a tavuk, zseniális a kajájuk, imádtam a helyet.

 

Álljunk itt meg egy pillanatra. Beszélgessünk egy kicsit az alkoholról. Mielőtt idejöttem, nevetgéltünk egy sort az irodában ezen a reklámon: 

 

Azt feltételeztem, az alkoholfogyasztás éppen annyira része az itteni hétköznapoknak, mint otthon. De nem, ahogy látom, a thai emberek jó része egyáltalán nem iszik alkoholt.

Tanuljuk az iskolában, hogy míg az európaiak kenyeret esznek, dél-amerikában a kukorica az alapnövény, ázsiában meg a rizs. Ezt fel is fogja az ember, el is hiszi, de higgyétek el, elképzelni nem tudja, amíg nem látja a saját szemével. Ezek itt körülöttem nem esznek kenyeret soha. Nincsenek szendvicsezések, reggeli kifli meg kalács… nem-nem, rizs van. Mindig csak rizs.

Ugyanez van az alkohollal. Nálunk annyira a mindennapok része, hogy észre sem vesszük. És most nem az olyan nagyivókról beszélek, mint én. Hanem rólatok. A miseborról, ami egy alkohol. Az esküvő utáni koccintásról, ami egy alkohol. Az aperitifekről, a családi összejövetelekről, arról, hogy a tokaji az egyik nemzeti kincsünk. A cseh sörtúrákról, a belgasör-napokról, a meccs közbeni koccintásról, a fröccsözésről. A borkóstolókról, a házipálinkáról, a középiskolai ballagáskor a berúgásról. Arról, hogy adjon az Isten bort, búzát, békességet. Alkohol, alkohol, alkohol.

Ez az, ami itt nincs. És fogalmuk sincs, hogy kell alkoholt inni. Például a vodka is egy bizonyos hőmérsékleten tárolva esik jól, a gyümölcspárlatok egy másik hőmérsékleten, satöbbi-satöbbi. Ezek a tudások nekünk alapvetőek. Itt szobahőmérsékleten kapsz minden rövidet, ami annyit tesz, hogy 35-40 fokos a pohár is, a szesz is. Gyakran kihozzák megmutatni az üveget, amit nem teljesen értek. Talán nem hiszik el, hogy tényleg ezt akarom inni? Vagy csak jópofáskodnak, mint odahaza a borokkal? Nem tudom. De könyörgöm, egy absolut vodka üvegén mit nézzek? Hacsak azt nem, hogy poros. Mert rendszerint porosak az üvegek. Hetek-hónapok óta nem ivott belőlük senki.

És hogy mindig birkózni kell velük. Kérsz egy vodkát, mire hozzák a vizespalackot. Oké, a water-vodka viszonylag hasonló szavak, és láthatóan nem feltételezik, hogy valaki csak úgy le akarjon verni egy felest. De aztán jön a kérdés: citromot kér? Nem. Jeget? Nem. Narancslevet? Nem, azt a ki.aszott felest kérem, most.

Az egyik ilyen helyen a hölgy tágra meredt szemekkel nézi végig, ahogy a bárpultnál lepattintom a cucust, mint aki még sose látott ilyet. Valamikor másfél-két hónappal később épp arra járok megint, és megint elkezdjük ezt a kér-e-citromot-kér-e-jeget táncot. A harmadik kérdésnél egyszer csak felderül az arca: rég nem láttuk, uram, merre járt? Na, ennyire nem isznak ezek szeszt, hogy másfél hónap múlva is emlékeznek egy véletlenül beeső őrültre.

Azt tippelem, kábé olyan lehet itt a felesezés, mint nálunk a fű. Tudják, mi az, meg a népesség jó fele biztos próbálta is, de szerintem embertízmilliókba tudsz itt belefutni, aki soha nem ivott még töményet. Akinek nem volt vidéki nagybácsija a házipálinkájával, meg nagypapája a saját borával. El tudjátok ezt képzelni?

Visszaevezve kicsit a drogokra: ugyanezzel a mi feles-ivó természetességünkkel mondja a hölgy, hogy persze, hogy fogyasztott már ópiumot. És még egyszer, ő egy joviális, egészséges, kerek, negyvenes-ötvenes angoltanárnő.

 

Írtam már Ethanről, aki a saját 16-17 éves lányával füvezett naphosszat, és nyilván mind a ketten tökéletesen egészséges és produktív tagjai a társadalomnak azóta is.

Egy másik csoporttársam volt khun K. Khun K egy hatvan feletti amerikai, korábban televíziós rendező, producer és forgatókönyvíró. Érdekes figura, elég sikeres volt a szakmájában, van például két Emmy-díja. Arról beszélgettünk, hogy mit csinált, amikor annyi idős volt, mint én. 1983 körül New Yorkban hesszelt, akkoriban lett sikeres először az egyik műsorterve, és ő nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel. A magánélete romokban hevert, ő meg szanaszét kokainozta magát. Elvonókúrán is volt – viszont most ránézve egészségesebb, mint az átlag hazai hatvanasok, és kell-e mondanom, ő sem iszik igazán.

Fű, kokain, ópium. Nem hihetetlen beszűkült, ahogy mi kelet-európában nézünk a drogokra?

A néni azt is elmondja, hogy az elmélet szerint a dzsungellakók azért kezdtek drogozni, mert orvoslás, ugye, nem volt, sérülések meg fogfájás viszont nagyon is, és az ópium pedig olyan, mint egy kedves barát: segít. Nem hasonlít ez az érv kísértetiesen arra, ami miatt a középkori európaiak elkezdtek alkeszek lenni?

Sőt, mondok még valamit gondolatébresztőnek. Tényleg csak úgy felületesen jutott eszembe, de nem tudom elhessegetni az összefüggést. A nagy, társadalom-összeroppantó függőségeket sosem a partidrogok okozzák, hanem amit (akár a fizikai, akár a lelki) fájdalom ellen fogyasztunk. Az ópium, az alkohol, a nyugtatók. A nyugtatók, bzmeg. Azokat nem azért szedjük, hogy jó érzést okozzanak, hanem hogy valamit elnyomjanak. Boldogok a boldog emberek, de a többiek számára a lét csak tompítással elviselhető. Ez van.

Tudtátok, hogy a hedonizmus szó eredetileg a fájdalom elkerülését jelentette?

Az emberiség drogfogyasztási szokásai is jelzik, hogy túl sok a kín az életünkben, és a boldogság valószínűleg nem más, mint ezek nélkül élni. Mindenesetre ha bölcsésznek mentem volna, a következő hiánypótló esszém címe ez volna: A tudatmódosító szerek és a fájdalom kapcsolata, különös tekintettel a hedonizmus pszichológiájára. Érdekfeszítően hangzik, nem?

4_epicurus.jpg

„Az élet célja a gyönyör, de nem a romlott erkölcsűek és az életművészek gyönyöre [..], hanem a testi szenvedés hiánya, és a lelki szenvedés hiánya” – kíváncsi vagyok, Epikurosz ivott-e.

Más. Vannak az aggódó emberek, meg a nem aggódó emberek. Aggódó embernek lenni nem jó, és az aggodalom témája gyakran tud ilyesmi lenni, mint: a balatonból ki fog fogyni a víz, a nap ki fog hűlni, svájc tele lesz mecsetekkel, eltűnnek a kékszemű emberek. Értitek, mire gondolok, ugye? Ezeken aggódni, még ha esetleg igazak is, tökéletesen felesleges dolog. Egy másik ilyen aggodalom szokott lenni, hogy az ember nevű fajnál a fejlett társadalmi szerveződés meg a globalizáció miatt leállt az evolúció. Jaj-istenem-most-mi-lesz?

Hát semmi sem lesz. Ez ugyanis egy ordas tévedés. Az előző posztok kommentjeiben került szóba, hogy az ázsiaiak valószínűleg azért nem isznak, mert nem bírják. Elvörösödnek, izzadnak, berúgnak, kifekszenek. (Ami a mi szemünkkel nézve kicsit nevetséges is, nem?)

Mármost miért van ez így? Isten teremtette őket ilyenre vajon? Hogy ők puncik legyenek, mi meg nem? Hát aligha.

Arról van szó, hogy a mi felmenőink nagyon komolyan tettek érte, hogy mi ellenállók legyünk az alkohollal szemben. Mint az antibiotikumnak ellenálló baktériumok, meg a rovarirtó-rezisztens sáskák. Mi ugyanezt tudjuk, csak nagyban. Nem olvastam még róla, de a thaiföldiek például nyilván sokkal nehezebb lesznek ópiumfüggők, mint én. Így kell lennie. És innen látszik, hogy a fejlődés nem állt meg: ha tíz generáció tolja az idegmérget, a tizenegyedik majd jobban bírja.

Egyébként mit gondoltok, nem kötelességünk ez nekünk? Manapság annyira vigyázunk az utódainkra: őssejttárolás meg oltások meg kutyaf.sza, csak nehogy legyengüljenek szegények. És akárhogy nézzük, mi előrébb vagyunk azzal, hogy az előző húsz generáció halálba itta magát. Nem volna kötelességünk ugyanazt megtenni? Annyi drogot, szeszt meg patkánymérget fogyasztanunk, amennyit csak bírunk? És ez csak félig vicc. Genetikailag nyilván előrébb lennénk vele, és kétszáz év múlva minden csecsemőt lehetne ozzynak hívni. Nem ez volna az igazi übermensch?

Fuckin’ Ozzy. Vajon ha azt mondom a csajomnak, hogy minden felmenőm alkesz volt, és én mégis élek, az pozitívum vagy negatívum?

Más. Az idegen szokások mindig viccesek az embernek, de ritkán van alkalmunk rácsodálkozni a saját hülyeségeinkre. Az iskolában megkértek, hogy meséljünk a saját ünnepeinkről, és eszembe jutott a húsvét. Nem tudom leírni, milyen arcot vágtak (az amerikaiak is), amikor elmondtam, hogy ilyenkor összepacsulizzuk a nők haját, ők meg adnak nekünk egy tojást. Ha hideg fejjel nézzük, elég bizarr, nem?

Ráadásul valószínűleg ritkán gondolunk rá, de a tojás az tulajdonképpen mi? Egy pete. Ha kedves vagy egy nővel, ad neked egy petét. 

 Kettős értelme van ennek.

De talán még jobban csodálkoztak, amikor elmondtam, hogy aznap nálunk másfél-kétmillió ember indul neki, hogy módszeresen atomjaira igya magát. Ez is eléggé kuriózum, nem?

És mindazok fényében, ahogy mi európában az alkohollal bánunk, a drogok más fajtáihoz való hozzáállásunk vészesen szűklátókörű. Az, aki füvezik vagy néha felszív egy csík kokaint, semmivel sem rosszabb ember, mint mi. Ez a véleményem.

5_maehong.gif

Mae Hong Son pedig olyan, mint egy mini ausztria a trópusokon. Utazgatni, motorozgatni meg lakni baromi jó lehet itt. Ha két heted van thaiföldön, ne gyere ide, amúgy viszont csúcsszuper hely.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr344608586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rettenet Tábornok11 2012.06.25. 00:20:22

"Más. Vannak az aggódó emberek, meg a nem aggódó emberek. Aggódó embernek lenni nem jó, és az aggodalom témája gyakran tud ilyesmi lenni, mint: a balatonból ki fog fogyni a víz, a nap ki fog hűlni, svájc tele lesz mecsetekkel, eltűnnek a kékszemű emberek. Értitek, mire gondolok, ugye? Ezeken aggódni, még ha esetleg igazak is, tökéletesen felesleges dolog."

Vannak olyan bolondok akik úgy gondolják útódaiknak olyan formában kéne átadni a Föld rájuk kiutalt szegletét amilyen formában ők kapták szüleiktől. És ha azt látják hogy 10 év mulva Conanka nem fog tudni fürdeni a Balatonban. Netán a tihanyi apátságot, átalakítják tihanyi mecsetté... nos akkor aggódnak.. nahát.. ilyen bagatel dolgokon... maradi bolondok...

Drogok: Lehet hogy az alkohol komoly szintű függőség után elég durván le tud építeni embereket, esetleg durvábban mint a pár durva kivételt leszámítva a drogok többsége. De én legalábbis úgy gondolom hogy nagyságrendel nehezebb is úgy igazán rászokni, mint a drogok jó részére...

RT a troll

hugi79dg 2012.06.25. 14:20:43

Függetlenül attól, egyetértek-e, megint ismét nagyon élvezetes bejegyzést írtál. :-D

És persze reagálok is. Azt gondolom, Te meg RT nem pont ugyanarról beszéltek, de tévedhetek. Mert sajna én aztán szorongós, aggódós ember vagyok, ettől még azt hiszem, kb. igazad van abban, hogy pl. a felsorolt dolgokon aggódni felesleges és árt az idegrendszernek. Nem felelőtlenség és nemtörődömség nem kétségbeesni, mert idén a Balaton vízszintje 2 cm-t csökkent, egyszerűen van ilyen, volt ilyen és nem feltétlenül jelez bajt, egyszerűen az időjárás nem állandó és nem pontos tükörképe a tavaly ilyenkorinak. Például. Volt kiskorunkban egy mese. Egy lökött fekete kacsa mondott valami olyat: „Ijesszük meg Dodót: Te Dodó, kétmilliárd év múlva felrobban a Föld.” Aggódni mindenért felesleges. Higgadtan és ésszerűen is lehet valaki maximálisan környezetvédő és józan és felelősségteljes. Nekem vannak szorongórohamaim, mikor aggódni kezdek ismeretlen vírusokért, katasztrófák miatt, politika miatt, háborúk miatt, mikor minden veszélyezteti a szeretteimet. Nekem van tűzjelzőm, két tűzoltókészülékem, riasztóm, lesz kötélhágcsóm és mentőmellényem egy első emeleti panelban. MERT NEM VAGYOK NORMÁLIS. De nem ettől leszek jobb és hasznosabb tagja a társadalomnak, jobb és hasznosabb őse a leszármazottainknak. Ezzel csak idegbajt hozok a körülöttem élőkre. (ugye? ;-))

Drogokkal kapcsolatban pont önmagadnak mondasz ellent, nem? Mert valószínűleg tök igazad van abban, hogy nekik ott a drog az, ami nekünk az alkohol, és valószínűleg nemcsak ők nem bírják úgy a piát, mint mi, hanem mi sem bírjuk úgy a drogot, ahogy ők. Ergo nem biztos, hogy mi olyan „hihetetlenül beszűkülten nézzük a dolgokat”. Mi nem arra reagálunk, ahogy őrájuk hat, nem attól féltjük magunkat, a gyerekeinket, hanem, attól, ahogy ránk hat. Vagy ők is hihetetlenül beszűkültek, mert nem isznak? Nos jó. Más oldalról, én, aki soha életemben nem drogoztam, mégcsak nem is füveztem (és amíg ebbe beleszólásom van, és amíg nem vagyok halálos beteg, ez így is marad), én szedtem 3 évig mosolygyogyit. Mint tudod. És állatira igazad van, ilyeneket azért szed az ember, hogy ne fájjon a létezés, hogy tompítson. És igen, az is igaz, hogy a szervezet rákattan. De a különbséget pont most fogalmaztad meg (mellesleg nagyon találóan és állati viccesen) és mégsem látod? Arról beszélek, mikor azt mondod, a pia a mindennapok része. Hogy nem lehet elkerülni. És ez állati nagy különbség. Ha valaki épp antidepresszánst szed, ha van esze, csak addig szedi, míg nélküle egész nap legszívesebben sikítana, ütne, vagy ringatná magát egy sarokban. Aztán leteszi és kész. Nincs kísértés. Nincs misebor, nincs elsőáldozás, húsvét, hivatalos vacsora, esküvő, hétvége, ángyomkínja. Vége van. Az alkoholtól nagyon nehéz megszabadulni. És hogy mennyire ártanak ezek? Csak mert él Mick Jagger, azért ne általánosítsunk. Igen, van, aki bírja. Genetikailag jobban bírja. De ettől még az méreg. Durva túlzás, de van, aki a leprát sem kapja el. Azért az emberek többsége bizony belehal. Nem egyforma az ellenállóképességünk, a szervezetünk, attól, hogy különböző mértékben roncsol minden tudatmódosító szer, attól, hogy kellemes hatása lehet, attól az még méreg. Jó, MÉRTÉKKEL FOGYASZTVA, európaiként elélhetsz vele 70 évig… :-D

Még egy kis szurkálódás: abból kiindulva, amit a hedonizmusról és a létezés kínjairól írsz, egyre közelebb állsz a buddhizmushoz. Mert hát honnan is indul (függetlenül az egyéb tanítások tagadhatatlan bölcsességétől, stb, stb – nehogy megsértsek senkit)? Hogy egy valószínűleg erősen szerotoninhiányos, depressziós pasi kizárólag a rossz dolgokat látva meg, úgy érzi, hogy az élet szar. És ezt hívja megvilágosodásnak, és ezt árasztja szét maga környezetében. Mert igen, vannak öregek, meg nyomorékok, meg halál, meg szegények, de hogy „az élet összes élvezete értéktelen” lenne, azt ha ma mondaná valaki, sajnálnánk, kezelnénk. Ha majd ott tartasz, hogy az életben több a rossz, mint a jó, hogy semmi miatt nem érdemes élni a Földön, hogy minden jó dolog fájdalomhoz vezet, hogy semmihez nem érdemes ragaszkodni, hát én kimegyek és visszarángatlak ide, Európába. Jó, ha tudod. :-D

elsosor 2012.06.25. 15:11:32

Azt szokták mondani: A drog egyidős az emberiséggel. A különbség a megítélésben csak a kor, hely, kultúra függvénye. Ami valamikor, valahol elítélendő méreg, máshol közkedvelt orvosság. A cár egy időben kötelezővé tette az orosz udvar számára a dohányzást, így akarta az ország kultúráját közelíteni Európához. A római élj a mának: "Ma bort iszom, holnap nincsen!" Később, mikor már nem mentek olyan jól a dolgok: " A bor és a fürdők(kupik) fognak minket a pusztulásba vinni, de hát mit érne az élet bor és fürdők nélkül." A személyes kedvencem Tibor Fischer Gógyigaleri-ében van: "Az ember kínjaira nehéz megoldást találni, de oldószert könnyű. Nem mehetsz száz yardot úgy, hogy ne bukkannál a zimurgikus oldószerek valamelyik lelőhelyére: fűszeresre, kocsmára, szupermarketre, vendéglőre. A civilizáció nem más, mint gondosan szerkesztett gépezet az alkohol termelésére és elosztására." Szerintem a drog tuti hogy a kultúra része marad valamilyen formában, amíg ember él a földön (fájdalomcsillapító, étvágygerjesztő, görcsoldó, altató, szíverősítő, zsírégető a divatosabbjának). img.moonbuggy.org/cocaine-toothache-drops/
Hatásuk van a művészetekre, és a negatívumok mellet, közösségépítő, csapaterősítő szerepük is van/volt a hagyományos társadalmakban. A gond nekem abban van, hogy látszólag könnyen ígérnek olyat (vigaszt, boldogságot, békét, nyugalmat, művészi ihletet stb.) amihez lehet hogy csak nehezebben, hosszabb úton szabadna eljutnunk. A félelmem pedig abban, hogy meddig használom én őt, és mikortól fordítva. Üdv.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.06.27. 04:05:15

@RT: ó, hát attól eltekintve, hogy némi változás kikerülhetetlen (például már nem járunk lovaskocsival és nem termesztünk háztáji zöldséget) én ezzel tökéletesen egyetértek. Tényleg.
Csak egyfelől nem eszik olyan forrón a kását – ezekről a konkrét esetekről beszélve: én balatonkörnyéki gyerek vagyok, a fél gyerekkorom azzal telt, hogy ajvékoltak a balaton miatt. Pölö a 90-es évek elején volt pár szárazabb év egymás után, hát akkor aztán mást sem lehetett hallani, mint hogy tíz év, és vége. Hát nem, a balaton azóta is ott van, él és virul, és ötven meg száz év múlva is ott lesz. Ami a tihanyi mecsetet illeti, voltak azért már mifelénk nagyobb vészhelyzetek is a mostaninál. A tatárok, a török hódoltság (vö. a pécsi dzsámival) stb., aztán a kereszténység is köszöni, megvan, még nálunk is, pedig nekünk még szovjet elnyomóink voltak. Úh én alapvetően optimista vagyok ezzel kapcsolatban (is). Szerintem te is legyél az. Vagy legalábbis nyugodjál meg.;)

(Sőt. Nekem, a melegpárti, zsidópárti, drogpárti stb. őrültnek nem illene wass albertet idéznem, de ezzel maxira tudok azonosulni:
www.youtube.com/watch?v=-RfBTW8SNFg

Szerintem ha valaki azt gondolja, hogy a nyugati civilizáció hanyatlik meg vége van, vagy hogy mi, magyarok hanyatlunk és végünk van, az kicsit előre van szaladva. A kő marad.)

Másfelől, azért nem érdemes ezeken aggódni, mert semmiféle ráhatásod nincsen. Én azt látom, hogy emberek (nem feltétlenül te, mások) valóban betegre tudják magukat izgulni az atomfegyvereken, az édesvízkészleteken, a kihaló állatokon, akármin, és ez sehova sem vezet. Olyan, mint a hipochondria, tökéletesen kontraproduktív.

Igen, az alkoholra tényleg elég nehéz rászokni (szerencsére. képzeljük el, hogy nézne ki a világ, ha ez másképp volna). Azt írtam, hogy én magam nem kívánok igazán drogozni, azt sem kívánom, hogy mások tegyék, talán még a füvet sem legalizálnám, DE: a differenciálatlan szemléletmód borzasztóan bánt. A drogok, ugye, a rendszerváltás körül kezdtek széleskörben elérhetők lenni nálunk is, és te meg én úgy nőttünk fel, hogy mindenhol azt sulykolták, hogy az aztán a vége a világnak. Meg a kapudrog elméletet, hogy egy füves cigitől kitárulnak a pokol kapui, és jönnek az apokalipszis lovasai. Az a baj ezzel, hogy ez egy marhaság, és elmondom, mire emlékeztet.

A szerepjáték is a 90-es évek elején jelent meg nálunk, és tuti te is élénken emlékszel a folyton megjelenő újságcikkekre, hogy vigyázz, szülő, a gyerek sátánista. Meg később, hogy a harry potter az ördögtől való. („a harry potter az ördögtől való” !! már maga ez mondat is nem kib.szott komikus?)

És aztán elreppent húsz év, és az a félmillió tizenéves, aki magusozott, azóta sem áldozta fel egymást egy pentagramma közepén. És ugyanez van a kapudrog elmélettel is. Az a párszázezer fiatal, aki a 90-es években kipróbálta a füvet, azóta sem lett heroinfüggő (a felmérések szerint jelenleg kábé 1 millióan próbálták mo-n a füvet). Hogyhogy? Vagy az usában meg valami 120 millióan füveztek már – és ne felejtsük, hogy ők már a hatvanas évek óta tolják, az első füves generáció mostanában megy nyugdíjba(!). Kell-e mondani, ott sincs 120 millió heroinfüggő, sőt, az amerikai társadalomnak az ezredik problémája a füvezés.

Az a baj, hogy az ilyen embereknek, akik így érvelnek a harry potter meg a magus meg a drogok ellen, azoknak nem tudsz mit mondani. Mert láthatóan nagyon keveset tudnak a világról. Élnek egy kis dobozban, pislongatnak kifelé, és fröcskölődnek. Gyökerek, ha úgy tetszik.

Például akik nálunk mostanában döntési helyzetben vannak, és kitalálják, hogy ha füvezésen kapnak, akkor kötelező rendőrségi eljárást indítani, meg elvonóra(!) menni, azok egyszerűen hülyék. Nem hiszem, hogy rosszindulatból csinálják (sőt), de borzasztó, hogy mennyire kis szeletet látnak abból, ami történik körülöttük. Engem egyébként nem is annyira dühít, mint inkább meglep, hogy hogy a csipába lehetnek ennyire tájékozatlanok az emberek. Agyrém.

@hugi: Először is, a dodó, az emlékeim szerint egy marabu nevű karikaturista sorozata volt, és ezt az adott képsort én alighanem a kretén magazinban láttam a 90-es évek közepén valamikor. Fekete-fehér kép volt, és kacsa volt – de biztos vagyok benne, hogy te sose láttál kretén magazint. Honnan emlékezhetsz rá? Az élet apró rejtélyei.:D

Ezt a kötélhágcsó dolgot a panelba még nem mondtad, de nagyon kemény. Gázálarc lesz? (csak vicceltem!)

Igen, a drogokkal kapcsolatban mindig van önellentmondás. Ugyanakkor igen is nagyon begyöpösödöttek a thaiok az alkohollal kapcsolatban. Nem is bírom megszokni. Ez a barbár hozzáállás rosszabb, mint az állandó meleg. Nekem ne magyarázzák, hogy egy parki sörözés miatt börtönnel kell fenyegetni az embert, mert idegrohamot kapok.

„Ha majd ott tartasz, hogy az életben több a rossz, mint a jó, hogy semmi miatt nem érdemes élni a Földön, hogy minden jó dolog fájdalomhoz vezet, hogy semmihez nem érdemes ragaszkodni, hát én kimegyek és visszarángatlak ide, Európába.”

Hát figyelj, én mindig is így gondoltam, amióta az eszemet tudom. Emiatt most nehogy elrángass akárhova.;)
Na jó, azt, hogy semmi miatt nem érdemes élni, azt kifejezetten nem gondolom. Sőt, szerintem már egy kagylós-kukoricás pizza is komoly indok (tényleg, nem viccből írom). De hogy az életben több-e rossz? Meg hogy a jó dolgok fájdalomhoz vezetnek-e? Hát-már-hogy-a-pics.ba-ne? Aki ezt nem látja, az nem is tudom, melyik csatornát nézi.
Persze ettől most nehogy felvagdossuk az ereinket. Ettől még tud az élet pozitív egyenlegű lenni (kvázi). Ha nekem most valaki garantálná, hogy minden 2 szar napomra jut 1 jó, megkérdezném, hol kell aláírni. Ennél lényegesen rosszabb szokott lenni az arány. De szerintem mindenki másnál is. És… mindegy, bonyolult téma ez. De az élet semmiképpen sem habostorta, és nem szeretem, amikor valaki ezt állítja, vagy csak ezt veszi észre belőle. (Persze te nem állítottad, csak általánosságban mondom.)

@elsosor: hahaha, kokain a fogfájás ellen, nagyon tetszik!

Igen, az alkohollal pont ez a legnagyobb baj, amit írsz (meg tuti a nyugtatókkal meg az antidepresszánsokkal is), hogy csak egy álvigaszt nyújtanak. Elnyomják a problémát, és ha tíz évet végigiszol, tíz év múlva úgy térsz magadhoz, hogy semmit sem oldottál meg magadban, és minden pont ugyanannyira gyötör. Rohadék egy dolog az alkohol, és szerintem kell egyfajta elmerülés benne, hogy az ember ezt észrevegye. Egy rohadt, lélekgyilkos méreg. Az én kedvenc idézetem a témában:

„Őszintén irigylem Á.-t és minden embertársamat, akinek nem okoz gondot, hogy isznak-e vagy sem. […] Valóban érdekes, töltöttem az üres poharakba, hogy az iszákosság felőli vélekedéseket többnyire áthatja valami sajátos színezet, ami elnéző humorral telített leginkább, mintha a lerészegedés holmi csínytevés vagy kedélyes férfiszórakozás lenne, nem pedig kín, gyötrelem és rettegés, s ami talán a legfurcsább: ezt a kedélyeskedő hangvételt maguk az alkoholisták szítják és ápolják.”

Kín, gyötrelem és rettegés. Meggyőződésem, hogy ez az idézet választóvonal is egyben. Tök jól hangzik, de ha érted is, hogy miről szól, akkor nem vagy hobbiivó.

elsosor 2012.06.27. 12:43:58

@Th's child: Eltűnt/változott 1 kommented ??! :) Éjszaka is olvasunk ám!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.06.27. 12:59:12

Nagyon helyes, nagyon helyes.:)
Igen, összevontam, meg finomítottam kicsit a szóhasználaton. Ilyen az, amikor az ember moderálja magát, haha.

Rettenet Tábornok11 2012.06.29. 01:34:18

Nézd, nem vagyok én sem "beteges aggódó" de, úgy gondolom aggódni, vagy ahogy én fogalmaznám inkább, felelőségteljesen viselkedni, nem ördögtől való! Mert bár egyéni ráhatásom 0 a legtöbb felsorolt ügyre, de saját, és szűk környezetem életét igyekezhetem úgy alakítani hogy az általam reálisnak vélt "aggodalmas" scenariók megvalósulása esetén lehetőleg minimalizáljam annak hatását számunkra. Ha úgy gondolnám hogy a Balaton el fog tűnni 10 éven belül nyilván nem vennék balatoni nyaralót (egyébként szerintem pont mocsarasodunk az éghajlat változások miatt szóval ettől nem félek).

A nem eszik olyan forrón a kását dologra: biztos láttad a híres képet az Aral tóról, a világ 4. legnagyobb tava volt: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/95/Aral_Sea_1989-2008.jpg

Szóval én maradok az aggódásnál.. persze aggódni is csak ésszel mértékkel :P

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.06.29. 19:01:13

Korrekt, egyetértek.

Amit meg az aral-tóval csináltak, az tényleg egészen elképesztő.

entamas 2012.10.19. 00:01:47

Vicces visszagondolni a szerepjáték elleni hadjáratra :)
Naplóban volt az a remek riport, ahol időnként bejött ez a kis átvezető videó:
gurult egy dobókocka közben pedig a narrátor hangja "Gyakj!"
Akkor nevetségesnek tűnt, mostmár inkább szánalmasnak.
És a mai emberek többsége tényleg hihetetlen dolgok miatt tud aggódni (elég sok és sokféle emberrel van közvetlen kontaktom). És bármennyire védd a bolygót, légy zöld meg minden, alapvetően tényleg csak porszem vagy, és baromira nincs beleszólásod a monszunba. Szerintem még akkor sem, ha van aki ezt állítja. Még akkor sem, ha ezt kutatja 30 éve. Csináld a dolgodat a képességeid szerint a legjobban, és ennyi.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.10.20. 20:08:26

Igen-igen, a szerepjáték elleni hadjáratra már akkor is meg most is csak a legelkerekedettebb szemű értetlenséggel lehet nézni. Hogy vajon normálisak egyáltalán azok, akik csinálják (a hadjáratot, mármint)?

Tök fura, hogy bizonyos ilyen toposzok mégsem halnak ki (például a kapudrog elmélet), vagy egyenesen újratermelődnek. (Pl.: A rádió megöli az ember szociális életét. Ja nem, a tévé öli meg. Ja nem is, számítógépes játékok. Az internet. A facebook... stb.)
Azon töprengek, akik ilyesmiken aggódnak, azok vajon azért érnek rá erre, mert egyébként minden kerek körülöttük?:)

entamas 2012.10.20. 20:56:31

A hadjárat biztos feltűnési viszketegség, merthogy nem jártak utána a témának (nem játszottak) az elég valószínű. Vagy nem storyteller-ekkel találkoztak :)

Az aggódásról jut eszembe, nemrég olvasgattam a Gondolat Kiadó 1978-ban megjelent Nyelvünk világa c. művét.
www.konyvbarlang.hu/szepirodalom-38-almenuvel/egyeb/nyelvunk-vilaga-33117.html
Ott vannak megmosolyogtató aggódások, hogy hová fajul a nyelvünk :)
Egy remek kis részlet:
"Kezdetben csak a föl-fölragyogó játékáért dícséretet érdemlő labdarugóról mondták - villog. Ma már villog az órán sikerrel szereplő diák is, villog a kis szerepben is emlékezeteset nyújtó színész. Viszont egy igazgatói beszámolóban megdícsért szocialista brigád már nem villoghat... Miért?"
"Piaci ízű az átráz, ugyanúgy rokon értelmű társa, az átver. A menő viszont már itt van a kertek alatt, maholnap bejön a kiskapun."

Vicces könyv, na :)

cckk 2012.11.03. 22:38:28

"Az elmúlt hat évben a korábbi kétszeresére nőtt az illegális ópiumtermelés Délkelet-Ázsiában: a mianmari és laoszi parasztok több mákot ültetnek, miután megnőtt a kereslet Kínában és más államokban."
hvg.hu/vilag/20121031_opiumtermeles_azsia_dupla

mab46664 2013.02.26. 16:09:52

"Ráadásul valószínűleg ritkán gondolunk rá, de a tojás az tulajdonképpen mi? Egy pete. Ha kedves vagy egy nővel, ad neked egy petét." hát lehet, hogy csak fáradt vagyok, d ezen az okfejtésen besza-behu...