Oké, kinek éri meg Thaiföldre jönni? Ki fogja itt jól érezni magát? Mi az, amit jó itt csinálni, és mi az, amit nem? Thaiföldi eligazító sok zenével.

Ami engem illet, Thaiföld turistaként sosem volt a célkeresztben. A nyilvánvaló anyagi megfontolásokon túl (mint már írtam korábban) a tengerpartos-napozós mókával engem a világból is ki lehet kergetni. De még ha nem is lehetne, bőven vannak olyan tengerpartok, ahol az embernek nem kell fuldokolnia a párában. A múlt héten valamelyik nap végig csak kapkodtam a levegőt, és még a szokásosnál is jobban szakadt rólam a víz. Megnéztem a neten, 37 fok volt meg 94 százalékos relatív páratartalom. Köszönjük szépen, érezze jól magát, aki tudja. Tudom, hogy délkelet-ázsia egy turistaparadicsom, és tudom, hogy a hiba az én készülékemben van, de fel nem foghatom, minek mennek turistáskodni az emberek olyan helyekre, ahol 0-24 órában izzadnak. Nem értem, kész, túlmutat rajtam.

Thaiföld annyiban sem „szokásos” választás, hogy itt nincsen kínai nagy fal, nincsen angkor wat, sőt, tudtommal semmi olyasmi sincs, ami az emberek kipipáló-listáján szerepelni szokott (a gyermekprostituáltakat kivéve, ugye). Ráadásul milyen előítéletekkel gondolunk thaiföldre? Hogy itt malária van, szemét van, nyomor van. Meg gyerekkoldusok, ameddig a szem ellát. Mielőtt idejöttem, a volt alsós osztályfőnököm férje, aki orvos, felhívta a fateromat, hogy thaiföld rémesen veszélyes hely: fertőző betegségek minden bokorban, higiénia nulla, és jobban tenném, ha még oltásokkal a seggemben is inkább otthon maradnék. (Érdekesek egyébként a kisvárosok: vajon az alsós osztályfőnököm férje(!) honnan tudott a terveimről? Az biztos, hogy én nem plakátoltam ki velük a buszmegállókat.)

Ez kb. 8 hónapja volt, lássuk mik igazak az előítéletekből:

Gyerekkoldusból egyet sem láttam, és persze gyermekprostituáltból sem. Semmilyen oltásom nincsen, de madárinfluenza- meg maláriagócok sincsenek. Nincs nyomor sem – nyomornegyedet már láttam, de nagy általános rettenet nincsen. Az emberek ápoltak és egészségesek, chiang mai és bangkok pedig tisztább, mint budapest. Ezt az utóbbi mondatot akár el is olvashatjuk még egyszer. Chiang mai és bangkok tisztább, mint budapest. Tegye fel a kezét, aki erre számítana. És bangkok modernebb is. Azt is írtam már, hogy a WHO szerint thaiföld egészségügye jobb, mint a mienk, szóval a fateromat felhívó doktornak köszönöm a jóindulatát, de nagyon rosszul gondolja. És akinek hasonló előítéletei vannak, mint neki/nekem, az akár el is jöhet ide álmélkodni.

Ez az egyik dolog. A másik, hogy sikerült pár turistás dolgot is csinálnom már azért (persze a tengerparton még nem voltam), és bár kínai nagy fal tényleg nincs, angkor wat (-szerűség) például van, és ahogy látom, pompásan el lehet itt ütni az időt a látnivalókkal. Szóval alábecsültem én thaiföldet rendesen.

Mégis, ezzel együtt is, én turistaként továbbra sem jönnék ide. Turistaszemmel tökéletesen érdektelennek találom a helyet, és bár minden baromi klassz, meg minden, én nem ilyen helyekre vágyom (és  izzadni sem szeretek annyira).

Ellenpontként pár kép, hogy hova vágyom. Utazós képei mindenkinek vannak, úgyhogy ne a meghökkenést keressétek rajtuk, hanem a hangulatot.


Ott a helyem, ahol tépett már a szél.


Sör, mező, szél és óceán. Más kérdés van?

Mint látható, engem a világnak azok a csücskei érdekelnek, ahol kihaltság van és pusztaság, és szürke, hideg felhők. Ahol a sós permetet a pofámba vágja a szél, ahol egy szép nyárközepi napon akár 20 fok is lehet. Ha pedig a szél süvöltésén meg a sirályok vijjogásán kívül nem hallani mást, az inkább bónuszkör.  Skócia, Norvégia, Kanada. Patagónia, Új-Zéland, Antarktisz. Gondolom, értitek.

Az egy marha jó kérdés, hogy ezzel a mentalitásommal mi a rossebet keresek a trópusokon. De mindegy, én amúgy sem turistának jöttem ide, hanem lakni. Vajon azt érdemes-e?

Ha a családnevelés szempontjából nézzük, asszem, talán azt sem. Nem a járványok meg nem a nyomor miatt, mert alighanem itt sem rosszabb a helyzet, mint például magyarországon. Viszont meleg van meg szmog – és ha már erőlködik az ember, talál ennél kellemesebb helyet is az erőlködésre.

Van ugyanakkor egy szempont, amelyből nézve thaiföld maga a földre pottyant mennyország, és amelyből nézve én egészen konkrétan bele vagyok szeretve a helybe. De piszkosul.

 

Seems like happy hour all day around here

Megvan ez a rész a Koktélból?

11:55-től

Thaiföld is tök ilyen: mintha folyton happy hour lenne. A legtöbb szórakozóhely természetesen teraszos/szabadtéri, és míg nálunk a nyári hónapokban van egy rohanós-nyüzsgős fílingje a szabadtéri helyeknek (nevezetesen, hogy mint a tücsöknek: addig köll zenélni, amíg meg nem jönnek a fagyok), thaiföldön borzasztó lusta és nemtörődöm minden. Persze, hiszen nekik nem csak 3 hónapjuk van az életre. Ha nincsenek összesöpörve a levelek, ha ránőtt valami kúszónövény a kerítés aljára, ha elsurran egy gekkó az asztalok között, hát kit érdekel. Dőlj hátra, és igyál még egy sört.

A helyek többségében ezen kívül élőzene van, ami nyilván nem garancia a minőségre, viszont ha úgy akarjuk nézni, minden nap mindenhol koncerteznek. Ha pedig délután támad kedved üldögélni a bárokban – talán még jobb. Főleg a hűvös téli hónapokban. Olyan tud lenni az idő, mint nálunk egy napfényes májusi délutánon, de a nap itt is korán megy le, és ahogy átcsusszanunk a szürkületbe, csak a madarak csicsergése hallatszik, meg ahogy az édességes ember csilingelve elkerekezik a bejárat előtt. Idilli hangulat, a kis kerti medencében a vizivackok levelei némán bólogatnak – és te kikérsz még egy kört.

Nem tudom, kell-e ennél több egy férfiembernek. Illetve dehogynem: a nők. Nők márpedig vannak, és ha fehér vagy és jómódú, fogsz is magadnak találni. Mindig meglepődöm, mennyire természetes, hogy minden 50-es/60-as farang mellett ott van egy 15-20 évvel fiatalabb nő is. Még a lepusztult farangok mellett is. Bangkokban láttam egy német faszit, akiről messziről látszott, hogy végstádiumos alkoholista. Vagy meghalni jöhetett ide, vagy leállni. Ismeritek a látványt: vizenyős szemek, kóros soványság és dülledő erek, beteges színű bőr. Ezenkívül köldökig felhúzott nadrág, benőtt lábkörmök és általános ápolatlanság. Mégis, még mellette is ott volt egy 40 körüli thai nő (aki karcsúbb volt és ápoltabb, mint a 40 körüli európai megfelelői, és nyilván készségesebb német barátunkkal, mint, mondjuk, az előző felesége).

Ha már a "hasznos élettartam" szóba került a múltkor, thaiföld (és valószínűleg egész dél-kelet ázsia) alighanem egy menedék az 50 feletti, pórul járt fehér férfiaknak. Egy óvó, védelmező bunker. Maga a paradicsom.

El tudunk képzelni jobbat annál, mint valamikor délelőtt magunkhoz térni, leverdesni pár viszkit egy légkondicionált létesítményben, délután kialudni (vö. szieszta), majd este beülni egy ilyen bárba, hallgatni az élőzenét, és jópofáskodni a nővel, akit aznapra vagy arra a fél évre mellénk sodort a szél?

Én nem.  Frankón nem, őszintén nem.

 

Pouring whiskey on a heart that’s on fire

 

Nemrég halt meg Whitney Houston. Néhány napig mást sem lehetett itt hallani a rádióból meg a szórakozóhelyeken, mint whitney houstont. Ez nem baj, én csípem a zenéjét, és az egyik nap hazaérve el is határoztam, hogy ha már van szabad fél órám, irány a youtube meg a whitney slágerek.

Az I will always love you volt persze az első, és eszembe jutott, hogy sosem hallottam az eredetijét, a country-nótát. Egy Dolly Parton nevű nő szerezte, aki elég nagy név a country szakmában, íme:

Meglepetésemre ez még jobban tetszett, mint whitney houston. Ha lehet ilyet mondani, whitney túlságosan is tökéletes, a dolly parton-féle verzió esendőbbnek és emberibbnek tűnik, abszolút bejön. Ahogy más dolly parton számok is.

We got tonight, who needs tomorrow?

Jó pár dolly parton számot meghallgattam még, és hát baszki, a nő tud énekelni. (Egy kevésbé kifinomult lélek talán megemlítené a határozottan fejlett ütközőit is, de nekem természetesen fel sem tűntek.) Ez volna a country? Szokás mifelénk erről többet tudni, mint hogy láttuk a nyughatatlant meg a dallas első négy évadát? Aligha.

És érdekes, a youtube-on sem hallgatja senki. A leghíresebb country-számok alatt is párszázezres nézőszám van csak, pedig most úgy vagyok ezzel a zenével, ahogy Lenny Kravitz mondaná: all of my life, where have you been… Ilyeneket találtam:

 

Ajánlok három szempontot:

1. Úgy tűnik, a country zene mindig, mindig szomorú. Még amikor nem, olyankor is ott bujkál benne a vágyódás, a lemondás, a veszteségérzés.

2. Ahogy bizonyos zenék a szintetikus drogokhoz vagy a fűhöz kötődnek, a country-hoz inni kell.

3. Noha többet sírnak azon, hogy lelépett a nőjük, mint James Blunt egy esős délutánon, még sehol sem hallottam, hogy a country ne volna férfias.

Ez így együtt abszolút nekem való, főleg ilyen címekkel: 

 

Tonight the bottle let me down

Drinkin' Thing

Hell Stays Open All Night Long

I think I'll just stay here and drink

Wine Colored Roses

Misery And Gin

Too Much Blood In My Alcohol Level

 

És-a-többi, és-a-többi. A legkúlabb kúlság.

 

Nem tudom, kell-e mondani, hogy a happy hour életérzés, a hasznos élettartam és a country zene kéz a kézben járnak. Semmi értelme hosszú távú jóslatokba bocsátkozni, én mégis azt hiszem: ha a világ és a saját életem nagyjából olyan marad, amilyennek most gondolom, 20 év múlva itt fogok ülni minden este egy délkelet-ázsiai bárszéken, egy késő harmincas elvált nőt fogok búgatni, és country-t fogok hallgatni. Nagyon, nagyon sok country-t.

És tudjátok, mit? Már várom.

--

Más.

A Google Maps megérkezett Thaiföldre is, úgyhogy lehet böngészni az utcákat. Ez pedig itt konkrétan az én cipőm a nyelviskola előtt.


Tudom, hogy ez még nem a közvetlen világhírnév, de mondjátok, ha nektek szerepel valamitek a google maps-en. Na ugye.

(És többen kérdeztétek, egyelőre itt lakom: 18°48′18″N98°59′00″E (most szombatig, úgy fest). Ha beírjátok, végignézhetitek az utcát is.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr34361836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyuszifröccs 2012.04.05. 13:47:46

Celebcipős farang! LOL
Én továbbra sem értem, hogy miért nem a Falkland szigetekre mentél. A következő 20 évet kihúzod valami hűvös, szürke helyen, AZTÁN lehet menni Tájföldre fiatal macát kanyarítani magad mellé. Country zene és pia mindenhol van.

hugi79dg 2012.04.05. 14:31:20

Azért ebben a kérdésben van valami! :-) Mármint értem én, hogy más értékrendre vágytál, meg más kultúrára, de én meg vagyok róla győződve, hogy mondjuk egy alaszkai kis faluban sem azt a tempót és "életképet/elvárást" találod, mint itt, vagy általában a "nyugat"-on. Ha eléggé északra mész, ott borús idő is van, ez a hangulat, ami a képeiden látszik, és végtelen, már-már sztoikus nyugalom, nem? És más tempó, értékrend, béke, stb. Így képzelem, persze tudni nem tudom. Apropó, múltkor elkezdtem egy filmet (végignézni nem tudtam, mert szar volt), norvég tudósok nyíratták ki magukat az Antarktiszon. De még a Déli-sarkon is volt csocsó, csessze meg. Meg billiárd, meg sör, meg az a pár maroknyi ember is énekelgetett részegen. Hát hova vetődtél Te?! (Különben most valahogy minden filmben észreveszem ezeket, holott eddig sose figyeltem rá... :-D)
És akkor most maradsz, vagy az elkövetkező éveket utazgatással töltöd - persze keleten? Úgy értem, akkor most mész Japánba, meg Mongóliába?
És ha igen, akkor hogy lesz, Chiang Mai kb. az otthonod, ahova mindig visszatérsz majd pár hétnyi-hónapnyi barangolás után? Félre ne érts kifejezetten tetszik, hogy elégedettnek tűnik ez az írásod, és részemről, ha már nem itthon vagy, akkor tök mindegy, melyik irányban kell mutogatnom a srácoknak itthon a kis Földgömbön, hogy hol vagy.
Meg aztán fura, tudod, mire emlékeztetett, amit írtál? A régesrégi, még nagyapánkkal való Kiskutis hangulatra. Az tényleg klassz volt.
Más: EZ a country?! Az életben nem azonosítottam volna. Valahogy számomra a Sweed home Alabama, meg ezek voltak. Pörgősek, meg kalaposak, idétlen zsineg-nyakkendővel, meg van bennük valami fura hangszer. Meg anno, mikor a tánctanfolyamon körtáncokat járattak velünk, én arra hittem, hogy country. De ezek melódiák (oké, itt is hallottam szájharmonikát). Jó, persze, meg érzem a hangulatát, csak meglepődtem. (Ja igen, és ez az Always love you tényleg jobb.)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.04.06. 18:36:10

@nyuszi: rég jártál erre, kezdtelek hiányolni.:) Remélem, minden oké felétek.
A falkland-szigetekkel meg ördögöd van, vastag betűkkel van rajta a kívánságlistán. Odajutni persze a világ sz.pása, viszont asszem, nekünk eu-tagoknak nem kell vízum. Szóval, egy negatívum, egy pozitívum.:)

@hugi: hát, az értékrendek különbözősége mellett sajnos anyagi megfontolások is vannak. Itt Thaiföldön tök okésan megélek, Alaszkában meg Norvégiában meg pölö a falkland-szigeteken érzésem szerint elég hamar anyagi gondjaim támadnának. Sajnos ezt is figyelembe kell venni.:(
Chiang Mai-jal az van, hogy eléggé megszenvedtem ezért a vízumért, és értésemre lett adva, hogy ha egyhuzamban 6-8 hétnél hosszabb időre elhagyom az országot, akkor kezdődik a birkózás elölről. Úgyhogy egyelőre nagyjából maradok. Egy japáni út viszont már szinte biztos a nyáron (a 6-8 hétbe tuti belefér, ugye), meg töprengek rajta, hogy kambodzsa pont útba esik visszafele jövet. Az útikönyvet már megvettem hozzá, aztán meglátjuk.
Mongólia egyelőre sajnos parkolópályán van: egyfelől a vízummacera miatt, meg messze van és drága odajutni.:)

Vicces egyébként, nekem is napokban épp eszembe jutott a kiskuti. Kizárt, hogy a tulajnő még éljen, ugye?
A country-n meg én is meg vagyok lepődve, de akárhogy nézem-forgatom nekem ez tetszik.:)

hugi79dg 2012.04.06. 20:52:53

@Th's child: Mikor utoljára ott jártunk a Bazsival, akkor még élt Ági néni, sőt, továbbmegyek: ő szolgált ki és vettünk békebeli pogácsát is, sőt, a kis üveges kóla szívószállal is ugyanolyan volt- kicsit fémkupak ízű, nosztalgikus. Aztán a srácok születése óta nem jártunk ott (pedig rendszeresen mászkálunk arra, a játszóterekre is, meg a Laczkó-forráshoz is), most rákerestem a neten, állítólag Ági néni 2008-ban meghalt, viszont az unokái felújították és továbbviszik a helyet. Ez jó. Ha nyáron hazajössz, megnézzük együtt? (Persze ha a 3 poronty nem okoz túl nagy stresszt - egyikőnknek sem ... ;-D)

edemsz80 2012.04.06. 21:24:49

A felsorolt és képekkel illusztrált helyek abszolút bejönnek. időjárásilag és hangulatilag is. de tényleg nem a mi pénztárcánkra szabták. kivéve talán Patagónia...tényleg ott mennyire lehet drága az élet?
1 perc googli alapján 3000 peso (cca 700 USD) az átlegbér (2010). az elvileg nem sok...érdemes észben tartani a helyet. plusz fícsör, hogy a Falkland szgk közel van:)

A bejegyzés egyik kérdésére a válaszom, hogy igen el tudok képzelni jobbat, mint késő délelőtt ébredni és leverdesni pár viszkit...legalábbis magamnak. de ezen ezen szerintem egyikőnk sem lepődött meg.

Az viszont ténykérdés, ha Hans vagy, akinek kicsit félresiklott az élet, akkor jobb mint otthon Mercit polírozva megöregedni. És persze nem venném el a jogot senkitől, h esetleg nem is siklik ki sehol az élete, csak a fentiekre vágyik. áldásom rá. csak nekem nem ez lebeg a szemem előtt, ha arra gondolok, hogy mit csinálok 50 évesen.

A Kiskuti nagyon nagy! az én nagyapámnak is volt felette egy darabka üres földje. lehetett menni hullott diót szedni minden évben:) de a vendéglátóipari egység tényleg korszakos hely volt. platánfák vannak a kertjében? Már nem emlékszem.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.04.07. 11:29:49

Ó, azok a soha vissza nem térő 80-as évek.:)
Nekem gesztenyefák rémlenek... de 10+ éve nem jártam ott, úh majd a húgom megmondja.:)

polikárp 2012.04.07. 12:45:48

Dolly néni wiki szerint is fontos!

A countryzene az Amerikai Egyesült Államok déli részén élő, főleg skótok, írek zenéje, akik a saját népzenéjüket az Amerikában hallott blues-zal keverték. A stílusnak ezen kívül gospel gyökerei is vannak. A country amerikai „farmerzene”, mely elsősorban a fehérek körében népszerű. Kezdetben a gyapotföldeken dolgozók zenéje volt, munkadalok formájában.

Az első úttörők a countryzene atyjának is nevezett Jimmie Rodgers és a Carter Family voltak, akik 1927-ben az első country lemezfelvételt készítették.

Kereskedelmi verziója a szinte mérhetetlenül kedvelt és sok mai fiatal által erősen lenézett, nashville-i tömeggyártású kortárs country. Külön változata az ausztráliai country, melynek híres előadója Slim Dusty. Ma már külön értéknek számít a „klasszikus” vagy 'outlaw"-nak is nevezett(1960-as, 70-es évekbeli) country (Johnny Cash, Willie Nelson, Kris Kristofferson, Dolly Parton).

A countryhoz legközelebb álló rokonzenei műfaj a bluegrass (kékfű), atyja Bill Monroe (1911-1996), ismertebb tradicionális előadók Lester Flatt & Earl Scruggs. Jelenlegi jelentősebb képviselői Rhonda Vincent, Alisson Krauss.

A countryzenére táncolás a linedance, azaz formatánc.

A magyar countryzene legjelentősebb képviselői: Bojtorján, 100 Folk Celsius.Country Road

Németországgal, Csehországgal ellentétben Magyarországon a countryzene nem tudott megtelepedni, szűk rétegzenévé vált. A rádiók a mai napig mellőzik műsoraikról.

polikárp 2012.04.07. 12:51:53

mondjuk egy skót felföld vagy egy szeles esős írország valóban jobban passzolna a pofid színéhez, meg az ott található szesz és kocsmaválaszték is, de azok szerintem meglehetősen drága helyek a thaihoz képest.

amúgy ha már a nagy vastag betűkkel felírt listákról beszélünk, akkor nekem ez a hely az. kocsibérlés, azt autóval autózni hetekig anglia, skócia, írország vidékein. az lenne egy nagyon faja móka.... kimenni valami jó kis focimeccsre vagy rögbimeccsre és együtt énekelni valami frankó férfias nótát másik 15 ezer emberkével!

hugi79dg 2012.04.08. 11:15:03

Sajnálom, de csalódást kell okoznom, nem emlékszem, milyen fák vannak ott, sőt, valószínűleg sosem tudtam. Pedig imádom a fákat, de egészen a nagyon-közelmúltig nem érdeklődtem igazán a nevük után (- talán elvette a kedvem, hogy nem tudtam latinul megtanulni... ;-)) Próbáltam a neten rákeresni, vannak is képek a kertről, de nem tudtam kivenni a fák leveleit annyira, hogy ebből rájöjjek bármire is.

nyuszifröccs 2012.04.13. 10:48:09

Ja, jól vagyunk. Kész a konyhánk, mondtam már? Most már igazán lakásszerű a kecó.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2012.04.16. 19:10:22

Szóval kész a konyhátok?:D Örülök! Ideje volt, mit mondjak.;)

Fogatlan provokátorok 2018.02.04. 13:43:00

Picit elgondolkoztam ezen a kiskutin, meg a Chiang Mai-i ablakodbol csodált hegyen. a szake-szato mindegy-mi-csak-artson italon, meg a Soproni Ászokon (vagy Dreher?).
A helyen, ahol túrázni nem lehet, nem érdemes (gondolom, az időjárás miatt, bár ezt nem fejtetted ki), meg a Koloska völgyön, gezahazan, az ördög sziklán. Cseszneken, Bakonybélen, Csehbányán, Eplényen.a cuha patakon.

Lehetnél angol turista a csatár hegyen (fehérek közt európai); éjjelente kiovakodsz egy tálca seritalert, nyári délutánokon meg nézed a Papod felett atbuko felhőket, amik rövidesen rendet vágnak Füred és Almádi vitorlásai között. S közben hasitasz az információs szupersztradan, dolgozol, s.í.t.

Erről, az elköltözesrol, meg a visszarol akár egy novellát is írhatnál. Akkor nem annyira személyes. Hogy nem igaz? Who cares? Költő hazudj, csak rajt ne kapjanak. Plauzibilis legyen, nachvollziehbar. Ami akár igaz is lehetne.

Szóval, azt értem, hogy miért nem Budapest. De miért nem ...?
(Alaszka?)