Mit is mondott, doktor úr? Haspók?

 

Figyelmeztetve lettem, hogy ne lepődjek majd meg, ha olyasmi történik velem, amit úgy hívnak, hogy kultúrsokk. A kultúrsokk arra a folyamatra utal, amin az új környezetbe/kultúrába kerülő emberek rendszerint átesnek. Vannak neki fázisai, és ennyiben nagyon hasonlít arra a ciklusra, ami például a friss halálos betegekkel történik (tagadás – düh – alkudozás – depresszió – elfogadás), és amiről már tuti mind hallottunk.

A kultúrsokk szakaszai:

- a nászút szakasz, amikor minden izgalmas, érdekes, egzotikus, és jaj-de-jó-itt (0-3 hónapig tart)

- az alkudozás szakasza, amikor a dolgok már nem egzotikusak, csak mások­, az ember pedig szorong és csalódott, és a mamát akarja. A legtöbben itt szokták feladni. (6-12 hónapig tart)

- a beilleszkedés szakasza, amikor már a más dolgok a normálisak, mama pedig a helyén marad (1-1,5 év után)

a mesterszakasz, amikor az ember már otthon érzi magát, bokrok térdepelnek a lábához vöröslő fájdalom satöbbi-satöbbi (évekkel később)

Ennél szemléletesebb leírást itt találtok: wikipedia, magyar cikk, angol cikk.

Mint látható, a folyamat hosszú és nehéz, és felesleges azzal áltatnia magát az embernek, hogy neki majd könnyen megy. Arra gondoltam, bizonyos időközönként összeszedem, én hogyan is állok a kérdéssel. Mivel már kábé 10 napja vagyok itt, ez remek alkalomnak tűnik a kezdéshez.

Melyik szakaszban járhatok?

Egyértelműen az elsőben, ha egyáltalán vonatkozik rám. Sok minden tetszik, amit látok, de tágra nyílt szemű áradozásról biztosan nincsen szó. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy eleve nem kalandvágyból érkeztem ide, hanem mert otthon vacak volt, és el kellett mennem…. valahová. Nyilván ugyanezeket a bejegyzéseket írhatnám éppen Nepálból vagy Mongóliából is – vélhetően ott sem volnék különösebben lenyűgözve. Ez van. Az mindenesetre biztos, hogy az alkudozás szakasz meg a mama akarása még nem ütötte fel rút fejét.

Bánom-e, hogy itt vagyok: nem. Főleg, hogy Chiang Mai tök oké helynek tűnik, majd írok is róla.

Szeretnék-e hazamenni: nem. Ha valamiért, mondjuk, csak Bangkok és a hazamenetel között választhatnék, az fogós kérdés volna, de talán még akkor is maradnék. Így meg…

Jól érzem-e magam: a fizikai közérzetem ilyen-olyan okokból elég vacak. Ez el fog múlni, ami pedig a nem fizikai dolgokat illeti, tulajdonképpen minden oké, csak parázok a közeljövő miatt. Lásd később.

 

Was bedeutet Ausweis?


A thaiokkal sajnos továbbra sem igazán értjük egymást.

És noha még csak az első benyomásoknál tartok mind a thai, mind a thaiok által beszélt angol nyelvvel kapcsolatban, van néhány törvényszerűség, amit kezdek felismerni az akcentusukban, és ha ezekhez sikerül alkalmazkodnom, még akármi is lehet.

Először is, az r hangokat kihagyják. A gugli szerint nem csak az angolban, hanem a saját nyelvükben is, ami viszont biztos, hogy egyes szavakat (sőt: minden szót) nagyon nehéz így megérteni. Oké, a nagy korsó sör az ládzs. De amikor a mosodában megkérdi a hölgy, hogy dájin másí, akkor csak reménykedni tudok benne, hogy szárítani szeretné a ruháimat, nem befesteni.

A szavak utolsó hangzóit szintúgy lehagyják. A szoba kitakarítása az klí, a masszázs az mászááá, a 35 az szötifáá. Ezek az elnyújtott á hangok egyébként is jellemzői a nyelvnek. Alighanem leginkább arról lehet megismerni a thait, hogy az összes beszédre fordított idő jó negyede ááá hangokból áll, gyakran egészen felfelé vagy lefelé hajlítva a hangsúlyt a végén. A köszönésükben (szávádikáááááp) például néha hosszabbak az á hangok, mint az összes többi előtte.

(Ezen kívül mintha más szavakból is hiányoznának random hangok, csak itt még nem ismertem fel a szabályszerűséget, úgyhogy erről majd máskor.)

Nemrég volt hír, ugye, hogy IBM Watson nevű gépe a maga rettentő sok processzorával legyőzte az embert műveltségi vetélkedőben. Ehhez a watson szavakra bontja a mondatokat, és minden szóhoz ezernyi szálat elindítva kezd kutatni az adatbázisában. Mármost amikor a thaiokat hallgatom, ugyanezt csinálom én is, és képzeljük csak el, mennyire nehéz ez. Minden szónál (vagy szónak látszó hangsornál) elkezd futni a keresés, hogy az adott szót tetszőleges helyeken tetszőleges számú r betűvel, illetve egy tetszőleges utolsó hanggal kiegészítve kapok-e olyasmit, ami emlékeztet egy általam ismert angol szóra. Hosszabb mondatoknál totál rémálom.

Néha sikerül a mutatvány, a kifőzdében például rövid leblokkolás után rájövök, hogy a sztim ájsz az párolt rizst jelent, és igen, kérek. Máskor viszont harmadszori hallás után is csak állok tanácstalanul.

Ami nagyon rossz még, hogy ők sem értenek engem. Egyfelől nyilván horror hunglish akcentusom van, de szerintem nem is igazán ez zavarja meg őket, hanem hogy én minden hangot kiejtek (amiről lehet, hogy le kellene szoknom), illetve hogy nem feltétlenül azzal a hangsúllyal beszélek, amivel ők. A thai ugyanis úgynevezett tonális nyelv, ami azt jelenti, hogy a hangalakokhoz hangsúly is társul – ugyanaz a hangalak más hangsúllyal mást jelent, illetve rossz hangsúlyozással nem biztos, hogy jelent bármit is. Ez azért marha nagy gáz, mert ezt a féle akcentust nem tudom emulálni: kihagyhatom én az r meg az utolsó hangokat, de honnan tudhatnám, hogy egy akármilyen angol szót a thaiok milyen hangsúllyal ejtenének? Agyrém.

Mondok példát egy párbeszédre. A mosodás hölgy nem csak a dájin másí-ra kérdez rá, hanem valami ilyesmire is, hogy dáj mán csááá (kábé -- az ember hamar elfelejt egy hangsort, ha nem tud értelmet kapcsolni hozzá). Megmondom neki, hogy szárítást nem szeretnék, a dáj mán csááá-t meg ugyan ismételje már el, ha volna kedves. Egy szavamat sem érti. Dájin mási, dáj mán csááá, dáj mán csááá? Futunk még egy kört, de semmi. Egy darabig nézünk egymásra, aztán ráhagyom, dájínmási, dájmáncsá, végül is tökmindegy.

Azóta is töprengek ezen a dáj mán csááá-n. Lehet, hogy a csááá az charge, mint hogy a „dry az mán charge”, vagyis drágább? Ha valakinek van tippje, ossza már meg.

 

Mintha vas függönyök ereszkedtek volna körém

És pontosan ez az, ami ijesztő a közeljövővel kapcsolatban: egyelőre itt tartunk. Kezdek leszokni róla, hogy beszéljek hozzájuk, mert egyszerűen nem értik. Mutogatok, mosolygok, bólogatok, tkp. nincs is ezzel baj, el lehet navigálni így is, csak szerintem ma összesen nem beszéltem 50 szót. Tegnap se, tegnapelőtt se.

A jövő heti egyik fő projektem, hogy beiratkozzak egy thai nyelviskolába  -- de ettől még simán lehet, hogy a következő 1-2-3 hónapot napi 50-60 szó társalgással kell kihúznom. Nem szólnak hozzám, és én sem szólok senkihez. Nyilván vannak, akik ilyenkor belső harmóniát és békét találnak, mások viszont a küszöböt rágják kínjukban. És hogy ki milyen ember, azt nem lehet tudni előre, én is lehetek akármelyik. Most, pár napnyi nem-beszéd után egyelőre semmi bajom sincs, de mi lesz egy hónap múlva? Aggódom…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akinemlepegyszerre.blog.hu/api/trackback/id/tr53075238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hugi79dg 2011.07.17. 22:59:45

Egészen le vagyok nyűgözve a lendületedtől és a türelmes derűtől, amit sugall az írásod. Én már Párizsban és már 3 nap után nyafogtam, hogy nincs még rendes tejük sem, és sürgősen haza kellett jönni, hogy amit még csak másnak látok, ne legyen hirtelen rossz. Hogy én egyértelműen "rejector" vagyok, az tény, de Te vajon mi lehetsz? Átlag - tehát még előtted van a depi - vagy talán megúszod, és neked nem okoz gondot? A nyelvtanfolyam mindenesetre nagyon jó ötlet! És az is szerencse, hogy te északon is három hétig tudtad enni a halat anélkül, hogy kiborulj, tehát talán az emésztésed is bírni fogja. De tényleg, le a kalappal, hogy így fogod fel a kommunikációs nehézségeket! És tényleg, végül mi lett a mosodában a ruháddal? Az eredményből nem derült ki, mi a különbség a dájin másí és a dáj mán csáááá között? Vicces, most voltaképpen ott tartasz, mint a Gergő, már ami a kommunikációs szintet illeti. :-D Hopp, harminc év előny lenullázva! ;-)

t2i 2011.07.18. 10:08:02

Ne add fel, pajtás, próbálj meg velük beszélni :) Lehet, hogy nem a mosodás lesz a fő mentorod, de csak találsz valakit, akitől/-vel/-ről tanulhatsz. Antonio Banderas is megtanulta a harcosok nyelvét a 13. harcosban (nyilván dokumentumfilm :) ), csak úgy, hogy figyelt. Nincs valami hely, ahol Te is figyelhetnél?

entancolnekveled 2011.07.18. 18:48:19

Csak így tovább!

Egy munkatársam úgy tanult meg angolul, hogy a wc ajtajára belülről felírt egy csomó szót. A napi uralkodás közben pedig megtanult 10 újat... Így fejlesztheted a szókincsed, és a figyeléssel meg a kiejtésed, na és ha nyelviskolába is jársz... Holnap Tai ZH!

B

anglel 2011.07.18. 21:54:09

Anno az idegen szavakat tanulgattad olyasmi módszerrel, hogy minden nap egy újabb idegen kifejezés. No hajrá, mire hazaérsz, szépen fogod rajzolni a betűiket is :D

Kiefer_G 2011.07.19. 13:46:18

Cs R_Bácsi!

Valszeg nem fog elsőre beugrani ki vagyok, ami nem is csoda, hiszen ez a nick abszolút nem rám vall-maradványa egy múlt heti igencsak hosszúra nyúlt estének és valahogy azt éreztem jó lesz ez ide, mindegy.

Lényeg ami lényeg egy helyen dolgoztunk hosszabb rövidebb ideig illetve ha jól tudom most is ez a helyzet csak te ott én meg itt...

Annyira jól nem is ismerjük egymást (ami az én hibám is lehet ezt nemtom :)), DE abba ne merd hagyni ezt a blogot mert KÚRVA jó, és nem kamuzok mert nem szoktam.

Abszolút bele tudom élni magam a szituba, asszem én is így lennék ezzel az egész Ázsia dologgal, csak én be sem tenném oda a lábam (se, mást se).

Kitartást és türelmet kívánok neked...

Üdv,
G

Ui.: Jössz még egy dalszöveggel ezt leszel szíves pótolni... (Óriási a...) :D

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2011.07.19. 16:22:53

@hugi: meglátjuk, milyen típus vagyok, de tuti nem rejector.:) A mosodás rejtély nem derült ki... szép tisztán-szárazon-összehajtva megkaptam a ruháimat, de hogy mit csinált velük, azt nem kérdeztem meg.:) Ami pedig kicsi dzsít illeti, találó a hasonlat, de kíváncsi volnék, hogy ha amikor nem értenek, én is levetném magam a földre ordítva, jönnének-e vigasztalni. Végül is a fene tudja, lehet, hogy egy próbát megér.:D

@t2i: majd ezt a figyelős dolgot kipróbálom... bár asszem, tényleg nem dokumentumfilm volt.:)

@entancolnekveled, anglel: ez a wc ajtós meg napi egy kifejezéses dolog nem is rossz ötlet. Alighanem sor is fog rájuk kerülni.:)

@Kiefer_G: maradjunk annyiban, hogy van tippem... főleg hogy a dalszövegre is rákérdezel.:) Érhető okokból most nem írhatom ide, hiszen akkor ki kellene tenni a 18-as karikát a blogra, és biztos vagyok benne, hogy ha kezeteket a szívetekre teszitek, és nyitottan fordultok az univerzum igazságai felé, eszetekbe fog jutni.:D

Köszi a kommenteket!

t2i 2011.07.21. 13:05:59

Információhiányban égek mindig, s te nem ápolsz, anyám. :)

Babilo 2011.07.22. 09:31:20

Most már én is aggódom. Nem tudsz kijönni a vasfüggönyök mögül? Habár a jaj-de-jó-itt-ban még korai a mama akarása,szerintem azt sem kellene szégyellned. Extrém váltás, extrém nyelv,a legjobbakknak is vannak gyenge pillantaik. Jobbik esteben persze az is lehet, hogy megtaláltad a thai csodapálinkát...

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2011.07.22. 18:13:15

@t2i, Babilo: a fene tudja, az elmúlt napokban nem éreztem úgy, hogy van mondanivalóm. Nem mondom, hogy nincs köze egy kis túlzott alkoholfogyasztáshoz, de hát ez van, a hiányosság az új bejegyzésben pótolva.:)